Az ötvenes-hatvanas-hetvenes években az asztalitenisz az egyik legnépszerűbb sportág volt.
A Tizek Bajnokságára nem volt könnyű bejutni a Nemzeti Sportcsarnokba. Igaz, akkoriban még abszolút világszínvonalat képviseltek a legjobb hazaiak, hiszen Sidó Ferenc, Berczik Zoltán, Klampár Tibor, Jónyer István és Gergely Gábor neve világszerte jól csengett, de a mögöttük következő hazai legjobbak is képesek voltak nemzetközi szinten is produkálni.
Mára jelentősen megváltoztak az erőviszonyok. Női csapatunk például nem, tudott kijutni az olimpiára, ami csalódást jelentett. A pozitív meglepetésekről viszont két férfi versenyzőnk - Pattantyús Ádám és Zwickl Dániel - gondoskodott, hiszen az ő kvótaszerzésükre csak nagyon kevesen számítottak.
„Bár nagyon szerettem volna, de én sem mehettem előzőleg biztosra” vallotta be Zwickl Dániel.
„Az igazság az, hogy ez az eredmény elsősorban a rendkívül jó mentális állapotomnak köszönhetően született meg. Nagyon erős voltam, amiben jelentős szerepe van Benyák András pszichológusnak, akit két éve rendszeresen meglátogatok.”
- Annak idején Ön igen nagy tehetségnek indult.
„Hétévesen kezdtem ütögetni az Út-Vasút nevet viselt klubban, ahonnan két évvel később, 1993-ban kerültem át a BVSC-be. Az ott töltött tíz esztendő során számosan foglalkoztak velem. Közülük Tokaji Sándort szeretném külön is kiemelni.
- Az ország legeredményesebb utánpótlás nevelő klubjában Zwickl Danit is magas szintre segítették edzői.
„1998-ban, párosban serdülő Eb-t nyertem, egy évvel később pedig komoly sajtóvisszhangra lelt a négyszeres serdülő Európa-bajnoki szereplésem. A veretlenül megnyert harmincnyolc, egymást követő meccsem kétségkívül nem mindennapi sorozat volt.”
- 2000-ben a felnőtt bajnokságon harmadik, 2002-ben az ifjúsági Európa TOP tizenkettőt megnyerte, az ifi Eb-n pedig egyéniben második lett.
„2003-ban Németországba igazoltam, majd az évek során játszottam osztrák, olasz és angol klubban is. Közben előbb a TF-en, négyéves képzés keretében sportmenedzser diplomát szereztem, majd Leeds-ben, a Metropolitan University nappali hallgatójaként a business szakot is elvégeztem. Ami a pingpongot illeti, 2008-ban a legjobb harminckettő közé jutottam az Európa-bajnokságon, miközben többszörös magyar bajnok, illetve TOP12-es győztes lettem.”
- Németből és angolból felsőfokú vizsgát tett, de olaszból is begyűjtött egy középfokot. Tévékommentátorként is feltűnt, s számos, más területen is párhuzamosan tevékenykedett. Ezek után majd mindenkit meglepett, hogy igen jó játékkal harcolta ki a londoni szereplés lehetőségét.
„A dolog ott kezdett élesbe fordulni, amikor a sérült Jakab Jani helyére beugorhattam a Dortmundban, márciusban lebonyolított csapat Vb-n indult magyar válogatottba. A 17. helyünkkel maradtunk az első osztályban, én pedig élveztem Harczi Zsolt kapitány bizalmát. Egy héttel később, Luxemburgban olimpiai kvótát szereztem. Ami a londoni, várható szereplésemet illeti, nincsenek számszerű terveim. Azt viszont nagyon szeretném, hogy jó pingponggal rukkoljak ki. Természetesen örülnék, ha minél több magyar siker születne. Barátomnak, a tornász Hídvégi Vidnek pedig megkülönböztetett lelkesedéssel drukkolok majd.”
- Az olimpia után jöhet a folytatás?
„Játszani természetesen fogok, de mindenképpen visszaveszek a sebességből, mivel az élet más területein is próbára szeretném tenni magamat. Számos elképzelésem és lehetőségem is van a jövőt illetően, viszont ezekről jelenleg még nem szeretnék konkrétan nyilatkozni.”
(Forrás, fotó: JochaPress)