Szülővárosában, előbb sírjánál emlékeztek az egykori kőkemény, mindig lelkiismeretesen készülő, a legendás Aranycsapat alappillérének számító védőjátékosra. Földesi János, a Kőszegi Sportegyesület labdarúgó szakosztály igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd méltatta a város egyetlen olimpiai bajnokának életútját. Ezt követően Horváth Vilmos, a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület, majd Gál László, az Aranycsapat Alapítvány nevében osztotta meg gondolatait az emlékezőkkel. A három civil szervezet koszorúk elhelyezésével, míg Huber László, Kőszeg város polgármestere mécsest gyújtva tisztelgett a város posztumusz díszpolgára előtt.

Lóránt Gyula díszsírhelyétől a sportbarátok a Béri Balog Általános Iskolába vonultak, ahol Jenkei Ede, sporttörténész, Lóránt Gyula egykori csapattársa korát meghazudtoló, mindenre kiterjedően precíz, érdekes előadást tartott a nála két évvel idősebb nagy elődről. Kiemelte, hogy "Lóránt Gyula világéletében büszkén vallotta magát kőszeginek, mindig csodálattal beszélt a felejthetetlen gyermekkoráról, ha tehette visszalátogatott később is Kőszegre."

A fényképek kivetítésén túl a jelenlévők megcsodálhatták Ede bácsi archív fényképalbumait, újságcikk gyűjteményét, a szemlátomást rendkívüli gondossággal készített összeállításait.
Milyen labdarúgó volt Lóránt Gyula? "Kitűnő rúgótechnika, nagyszerű ütemérzék, határozottság és keménység a fejelések és a szerelések területén. Szembetűnő tehetsége óriási akaraterővel és küzdeni tudással is párosult. Kemény, taktikailag fegyelmezett volt."

Várhidi Pál, az újpesti sikeredző nyilatkozta róla: "Meghatározó játékosa volt az Aranycsapatnak, aki képes volt hátul remekül összefogni a védelmet. Nagyra becsültem, mint játékost és mint embert is.”

(Forrás: Gál László)