A „Telekom Team” egykori jeles tagjai ma is jó érzéssel gondolnak vissza azokra az időkre, amikor - versenyzői pályafutásuk csúcsán – a hazai telekommunikáció hozzájuk hasonlóan szintén élenjáró szereplőjének a támogatását élvezhették. A visszatekintő és a mai életüket bemutató interjúsorozat ötödik, egyben befejező részében két egykori élvonalbeli atlétát szólaltat meg a Telekom Sporthír Szolgálat, akik visszavonulásuk után nem törekedtek arra, hogy továbbra is a sportágukat szolgálják, és annak kötelékében tisztet kapjanak.

Kiss Balázs (41), a kalapácsvetés atlantai olimpiai bajnoka, EB ezüstérmes:

Nem bánta meg, hogy már 2004-ben visszavonult, azt viszont nem tagadja, hogy erős hiányérzet támadt benne az olimpiai győzelem után elmaradt újabb nagy sikerek következtében.

„Húsz évig sportoltam, és mivel a kalapácsvetést választottam, mondanom sem kell, hogy minden kisebb és nagyobb sikerért keményen meg kellett dolgoznom – foglalja össze egy mondatban a két évtized történetét a hol Veszprémben, hol pedig Budapesten élő Kiss Balázs. – Sok vetélytársammal ellentétben én megúsztam súlyos sérülések nélkül, de a kisebb problémák a végére összeadódtak és a búcsúzás esztendejében már igencsak lestrapáltatnak éreztem magamat. Mint minden olimpiai bajnok, én is úgy gondoltam az 1996-os győzelmem után, hogy még egyszer eljuthatok a csúcsra. A képesség és a szándék meg is volt bennem a duplázásra, de a tervem mégis dugába dőlt. Jól éreztem viszont magamat az 1998-as budapesti Európa-bajnokságon, ahol nagy csatát vívtam Gécsek Tibivel, és bár akkor ő nyert, a kettős magyar sikernek egyformán örvendeztünk.”

Manapság üzletemberként emlegetik a nevét, aki olyan nagy projektekben is fontos szerepet töltött be, mint amilyen például a Siófok Plaza felépítése és működésének elindítása volt.

„Nagy kihívás volt már a beruházás időszaka is, de annál is nagyobb a marketinggel kapcsolatos feladatok ellátása. Ez a projekt már a hátam mögött van, jelenleg egy új, szerintem sikerre számító termék bevezetésének a munkálataiban veszek részt. Erről egyelőre csak annyit, hogy használata ugyanolyan fontos és hasznos lehet az idősebb emberek számára, mint a sportolóknak. A lényeg: a szenzorok állandó kapcsolatot tartanak fel a szerverrel, folyamatosan futnak az algoritmusok a „központ” felé, ahonnan pontos visszajelzések érkeznek a felhasználókhoz. Az életfunkciókat is „felügyelő” termék ugyanúgy segíthet egy eltévedt idős néninek, mint a keringési szerveinek a működésére kíváncsi sportolónak is. Szándékaink szerint nem csak a magyar, hanem az európai piacon is szeretnénk mielőbb megjelenni.”

Kiss Balázs jelenleg egyetlen sportszervezetnek sem tagja, amint mondja, üzletemberi teendőit mindennél előbbre helyezi. Hetente három-négy alkalommal fordul meg a fitnesz-teremben, jól karbantartja magát. A visszavonulása után eltelt kilenc esztendőt sikeresnek és nehéznek is mondja.

„Úgy indultam neki a második „korszakomnak”, mint az élsportolók többsége. Az átállás nem volt egyszerű, ahogy a második professzionális időszak akadályainak leküzdése sem.” mondja az egyelőre agglegény Kiss Balázs.

Szentgyörgyi Katalin (34), ötszörös Európa-bajnok közép- és hosszútávfutó:

Nagyon fiatalon, alig 25 évesen „szállt ki” a nemzetközi és a magyar atlétika forgatagából Szentgyörgyi Katalin, aki ma két fiúgyermek, a 7 éves Péter, valamint a 4 és féléves Ádám édesanyja. A magyar közép- és hosszútávfutás ígéretes reménysége nem jó szájízzel távozott. Egykori hazai és külföldi vetélytársai sokkal hosszabb ideig maradtak a pályán.

„Ma már nyugodtan elmondhatom azt, amit annak idején magamban tartottam, vagy csak árnyaltan fogalmazva igyekeztem az illetékesek tudomására hozni. A legenyhébb fogalmazás szerint is teljesen kedvezőtlen volt számomra az a környezet, amit a szövetség akkori vezetése kialakított körülöttem. Nem hogy nem segítettek úgy, ahogy megérdemeltem volna, hanem még bántottak is, sőt, olykor még akadályokat is gördítettek elém. Ezért aztán, amikor otthagytam az atlétikát, inkább éreztem megkönnyebbülést, mint keserűséget” – fogalmaz meglepően keményen a volt atlétaválogatott, aki még a szerencsével is hadilábon állt.

Szentgyörgyi dolgát autóbaleset nehezítette, még több gondot okozott neki az Achilles-ínszakadása, ami miatt jó egy évet ki kellett hagynia.

„Amint csak tehettem, keményen belehúztam, hogy behozzam a lemaradásomat és fizikailag sikerült is rendbe szednem magamat. Lelkileg sokkal nehezebben tudtam újjáépíteni magamat. Lehet, hogy éppen emiatt, de elkezdett fájni és görcsölni a hátam, így aztán az athéni olimpiai kiküldetési szint teljesítéséről is le kellett mondanom. Kiszálltam, és amint felhagytam az edzésekkel és a versenyzéssel, azonnal megszűntek a fájdalmaim. Ezért is mondom azt, hogy pszichés okok zavartak be nálam.”

Gyerekeket hozott a világra, részvett a Décathlon sportáruházak hazai bevezetésében, majd rájött, hogy otthona aprólékos felújításában és a lakberendezésben kifejezetten nagy örömét leli. Tapasztalatait egy meghatározhatatlan ihlet hatására a neten osztotta meg a hasonló feladatokra vállalkozókkal, és mint erre a területre specializálódott önképző szakember blog-íróként is kezdett ismertté válni. Jelenleg 11 ezer (!) állandó olvasója van és havonta olykor 150 ezernél is többen fordulnak hozzá. Ki lehet mondani: közösséget formált és tart jelenleg is össze. Joggal mondhatja ki tehát azt, hogy a végén még országos hírű blogger lesz belőle…

Amúgy a 3000 és az 5000 méteren mind a mai napig Szentgyörgyi a magyar rekorder…

(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)