Százhalombattán pazar gálaest keretében iktatták be a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának első tagjait: Hajós Alfrédet, Széchy Tamást, Egerszegi Krisztinát, Darnyi Tamást, Hargitay Andrást és Kiss Lászlót.

Egy több éves álom válik valóra azzal, hogy a százhalombattai Konferencia-központban – a floridai Fort Lauderdale-ben működő nemzetközi intézmény mintájára – hamarosan megnyílik a Magyar Úszó Hírességek Csarnoka. Az első beiktatási ceremónián hat halhatatlan úszó, illetve edző kapta meg a tagságot, illetve adták át a kiválasztottak az első, nemsokára az állandó kiállításon is megcsodálható ereklyéket a város képviselőinek. Az eseményen ott volt a magyar úszósport múltjának és jelenének számos képviselője, így a válogatottak színe-java, köztük Hosszú Katinka, Gyurta Dániel és Cseh László is, a most beiktatott nagyságok egykori hőstetteinek televíziós kommentátora, Vitray Tamás, valamint a úszósport több fontos támogatójának – így a Magyar Telekom, az Arena, a Groupama Biztosító, a Kalotherm Zrt. és a Kész Kft. – képviselői, illetve Százhalombatta városának vezetői, a képviselő-testület tagjai. Az eseményt előben közvetítte a MÚSZ TV, azaz a szövetség honlapján bárki követhette a nagyszerűen sikerült ceremónia mozzanatait.

Vezér Mihály polgármester köszöntőjében kiemelte, Százhalombatta számára megtiszteltetés, hogy egy ilyen fantasztikus sportág nagyjainak rendezhetnek be egy egyedi otthont.
„Iparváros a miénk, erről vagyunk ismertek, mi azonban folyamatosan törekszünk arra, hogy más területeken is képesek legyünk maradandót alkotni. Az úszósporthoz rengeteg szállal kötődünk, évek óta házigazdái lehetünk a rövid pályás országos bajnokságnak, kicsi, de talán fontos szerepet vállaltunk a 2021-es világbajnokság pályázatának támogatásával, a következő években a sportág egyik fontos partnere leszünk, és szeretnénk elérni, hogy hamarosan egy újabb létesítménnyel gazdagodjon településünk, az ötvenes medencénk befedése által. A Hírességek Csarnoka pedig további lehetőséget ad, hogy a jövő generációt még inkább az úszás felé orientálhassuk – nem csupán azokat, akik városunk lakói, de mindenki mást is, aki ellátogat hozzánk.”

A 2021-es világbajnokság szervező bizottságának elnöke, Kósa Lajos a nyári barcelonai sikerekre emlékezett először:
„A magyar úszósport mindig képes különleges teljesítményekre. Barcelonában, a 2021-es világbajnoki pályázat kapcsán kiderült, más és más oldalon, más és más területen dolgozó, politizáló embereket képes egy nagy cél érdekében egyesíteni, hogy minden rezdülésükkel a közös sikerért dolgozzanak. Ez alapján egyáltalán nem csodálható, hogy épp az úszósport az első, amelyik megvalósítja ezt a kiváló kezdeményezést, a Hírességek Csarnokát – tudtommal a sportágak közül Magyarországon elsőként. Úgy gondolom, mindenkinek kötelessége a múlt méltó ápolása, és arra biztatok mindenkit, a saját városában csinálja meg a maga kis csarnokát, elsősorban a helyi legjobbakkal a fókuszban; mi Debrecenben például biztos meg fogjuk tenni az uszodánkban.”

Siklós Erik, a gálaest műsorvezetője emlékeztetett arra, hogy a magyar úszók által eddig szerzett 25 olimpiai aranyérem, 23 ezüst és 18 bronz biztos keretet ad arra, hogy évről évre arra méltó világnagyságok kerüljenek a kiválasztottak közé.

Természetesen elsőként az úszósport történetének első olimpiai bajnoka, az 1896-ban, Athénben két elsőséget szerző Hajós Alfréd került posztumusz a Hírességek Csarnokába. A 18 évesen diadalmaskodó Hajós az egyetemes olimpiatörténetben az egyetlen, aki sportban és szellemi olimpián is érmet szerzett, hiszen 1924-ben stadiontervével ezüstérmes lett (aranyat nem adtak ki, a világháborús vesztes képviselőjét nem akarták győztesnek nyilvánítani). Athén után egyébként nem indult többé úszóversenyen, később, önéletírásában ezzel kapcsolatban annyit írt: „Ma már tudom, hiba volt.”

Szintén posztumusz került a Csarnokba Széchy Tamás: az edzőlegenda csodálatos versenyzők generációit nevelte, mint az őt méltató egykori tanítvány, Sós Csaba kiemelte, sokat tanult a kudarcokból is, ennek volt köszönhető, hogy 28 év után sikerült megtörni az 1952 óta tartó „aranytalan” időszakot az olimpiákon – Wladár Sándor révén –, majd a nyolcvanas évek második felében páratlan sikersorozat vette kezdetét Darnyi Tamással, Szabó Józseffel, Rózsa Norberttel és Czene Attilával. „Olyan edzésmódszert hagyott ránk, ami miatt ma is hálával gondolhatunk rá. Felismerte, hogy saját rendszer kell, mert ha másokét vesszük át, abban csakis gyengébbek lehetünk.”

Az „Öreg” nevében keresztfia, Beleznay Ferenc vette át a díjat, aki a múzeum javára átnyújtotta Széchy Tamás legendás, sötétkék baseball-sapkáját – miközben mindenki megindultan hallgatta az Öreg egyik utolsó interjújának csodálatos részét, melyben kifejtette: „ha megvannak valakiben az alkotáshoz szükséges szükséges tulajdonságok, abból lehet elismert, rendes ember, úgy is, ha idővel ezt hagyja magában elaludni. De ahhoz, hogy valaki eljusson a csillagokig... ahhoz egy életet kell odaadni...”

Az élők közül elsőként Egerszegi Krisztina került a Csarnok kiválasztottjai közé. Méltatója, egykori versenyzőtársa, Szabó Tünde – aki jelenleg a MÚSZ főtitkára – többek között elmondta, számára sosem Egér utolérése volt a tét, hiszen tisztában volt azzal, ő más kategória – nem csupán hozzá képest, de az úszósport történetében is, hiszen a mai napig az egyetlen női versenyző, aki öt egyéni olimpiai bajnoki címet tudott szerezni.
Egerszegi Krisztina eleinte kicsit nehezen találta a szavakat...
„Igen, még mindig képes vagyok meghatódni. Arra azért nem gondoltam, hogy Szabó Tünde beszél rólam ezen az ünnepségen. Jó most újra látni a többieket, nem szeretnék kiemelni közülük senkit, de annak mindig különösen örülök, ha Hargitay Andrással találkozhatom. A mi időnkben is hasonlóan összetartó volt a társaság, mint mostanság, nagyon jól éreztük magunkat együtt, különösen Tündével...” Mivel egy bejátszásról felidézték egyik régi győzelmét, felvetődött, szokott-e nosztalgiázni: „Nem szoktam visszanézni az olimpiai győzelmeimet, ha ha „belebotlok” egy ilyenbe, szívesen meghallgatom. Nem, nézni valamiért nem annyira szeretem, de hallgatni igen, bármelyik közvetítést.”

Darnyi Tamás két dologról híres: vegyesúszásban nemzetközi versenyen soha nem győzték le a négyszeres olimpiai és világbajnokot – és az elmúlt húsz évben soha nem szólalt meg a nyilvánosság előtt. Méltatója, Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke erre is utalt, amikor elmondta, Darnyi mindig a maga útját járta, hajlíthatatlan volt, aki távolságot tartott, de kitartó is volt ugyanakkor. Becsülték és becsülik konok elszántságát, ami minden téren megnyilvánul – majd egy jó hírt is megosztott a plénummal: a napokban egyeztetett az ünnepelttel, aki kész bekapcsolódni a magyar úszósportban fantasztikus távlatokat nyitó sportágfejlesztési programba.
Majd, láss csodát, Darnyi Tamás kész volt megosztani gondolatait a díj átvételét követően – élő egyenes adásban!
„Elmondhatatlan, felfoghatatlan, elsőre ennyit mondanék. Ugyan tagja vagyok a Nemzetközi Hírességek Csarnokának is, de egyéb elfoglaltságaim miatt az ottani beiktatási ünnepségen nem tudtam részt venni, így annak kapcsán nincsenek élményeim. Ez viszont egy csodálatos alkalom. Már az is, hogy létrejött ez a csarnok, és az is, hogy annak elsőként tagja lehetek.” Széchy Tamás egyszer azt mondta, felkészültsége, elszántsága okán maga más sportágakban is sikeres edző lehetett volna, ezért felvetődött, esetleg Darnyi Tamás is képes lett volna-e kitartását, képességeit más sportágakban kamatoztatni – ám ő erre így felelt:
„Úgy gondolom, én az úszásban voltam ennyire tehetséges, más sportágban, atlétikában vagy mondjuk a labdajátékokban nem jutottam volna ilyen messzire.”

Ezt követően „megérkeztek” az első könnyek is: a Hargitay Andrást laudáló versenyzőtárs, Verrasztó Zoltán a sok-sok emlék felidézése közben egyre inkább meghatódott a mikrofon előtt... Verrasztó Zoltán sok egyéb mellett fontosnak tartotta kiemelni, hogy a háromszoros világbajnok, többszörös világrekorder Hares gyűjteményéből azért hiányzik az olimpiai arany, „mert 1972-ben nem mondta neki senki, hogy ne csupán a mezőnynél addig tíz másodperccel jobb Gary Hallra figyeljen. Őt megverte, de azt nem mondták neki, hogy még jöhet másik kettő is: Hares tizenhat éves volt, teljesen rutintalan – ezért lett csak bronzérmes.”

Hargitay András mosolyogva vette át a kitüntetést, majd egykori – tagadhatatlanul kissé foszladozó – fürdőköpenyét ajánlotta fel sok más relikvia mellett a múzeum javára. A jelenleg állatorvosként dolgozó, korábban a szövetségi kapitányi, majd az elnöki posztot is betöltő világklasszis többek között elmondta: „Mi úgy éltünk az uszodában, mint egy nagy család. A medencében küzdöttünk, de együtt mentünk mindenhová. Átéltük egymás szerelmeit, kapcsolatait, barátságait. Háromszor volt lehetőségem olimpiát nyerni: 1972-ben nem volt bennem elég hit, 1976-ban nem volt bennem elég tűz, 1980-ban pedig nem voltam eléggé felkészülve. Azt üzenem a maiaknak, legyen bennük elég hit – ezt tanultam meg Széchy Tamástól.” Hargitay András végül jelezte, muszáj megemlítenie, hogy az úszó a versenyen magányosan küzd, valahol mégis érzi egy ország támogatását, hiszen tudja, hányan nézik a képernyők előtt – és e két félt egy fontos ember kapcsolja össze: a kommentátor. „Épp ezért jár mindannyiunk nevében külön köszönet Vitray Tamásnak.”

Végül, de abszolúte nem utolsó sorban Kiss László következett. Az Egerszegi Krisztinát, Kovács Ágit, Güttler Károlyt és további klasszisok sorát nevelő mestert – aki 2000 óta főállású szövetségi kapitányként az legújabb sikersorozat mentora is – Kőér utcai utóda, Turi György köszöntötte, szintén könnyek között... Többek között azt mondta:
„Így senkit nem tanítottak még az uszodában, mint ő engem. Holott a nagyokra az jellemző, hogy nem adja tovább a tudását, mert a nagysága akkor marad meg, ha nem szárnyalja túl senki. Laci más, ő tanított. Harminc éve nem múlhat el úgy szilveszter, hogy ne hívnánk egymást, lehetünk bármerre, én a Karib-tengeren, ő Battán, és mindig csak egy szót mondunk: megcsináljuk! Sokáig maradj halhatatlan – életerősen!”

Kiss László szintén megindultan vette át a Fábián István által tervezett szobrot:
„Százhalombatta városa mindig is a tenyerén hordott, díszpolgár lehettem, Életmű-díjat kaptam, azt pedig még ma sem tudom felfogni, hogy a sportuszoda az én nevemet viseli. Csodálatos érzés, hogy éppen itt sikerült létrehozni a Hírességek Csarnokát, egy újabb fontos lépés ez, hiszen tudjuk, sport nélkül nem lehet létezni. Én egyébként azt szoktam mondani, hogy uszoda nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Igaz, Egér meg mindig azt mondta rólam, hogy Laci bácsi nagyon rendes ember, csak uszoda közelébe nem szabad engedni, mert akkor nem lehet bírni vele.”
Kiss László azt is megemlítette, hogy 2012-ben Fort Lauderdale-ben is beiktatták, de arra az ünnepségre nem tudott elmenni, hiszen a debreceni Európa-bajnokságon kellett felügyelnie a minden idők legjobb teljesítményét nyújtó magyar csapatot.
„Nem bántam meg, hogy itthon maradtam. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy számomra sokkal többet jelent ez a mostani díj.”

(Forrás: úszó szövetség)