Anatole France mondta: „Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik”. Olimpikonjaink lelke felébred, rovatunkban pedig megismerhetitek kedvenceiket. A #magyarock és #állatock második részében a világ- és Európa-bajnok kenus Takács Kincső, és kutyája, Mörfi kalandjai elevenednek meg hasábjainkon.

“Mörfi három éves német kis spitz. Három hónapos korában került hozzám, hirtelen ötlet volt, hogy kutyát szeretnék. Egyik nap kitaláltam, két nap múlva már nálam is volt. Képet láttam csak róla de, amint rátaláltam, nem is kerestem tovább. Elolvastam a spitzek jellemzőit; azt írták, játékos, nagyon kötődik a gazdájához és mozgékony, ezek alapján is nekem valónak tűnt. Később kiderült, hogy csak ő maradt, a testvéreit már elvitték, így egyértelmű volt, hogy a kis fehér lesz az enyém.

Elsősorban azért választottam spitzet, mert tetszett a kinézete. Gyerekkoromban féltem a kutyáktól. Ez a fajta viszont elképesztően aranyos, és egyáltalán nem ijesztő. Már pár hónap után kiderült, hogy nagyon szerencsés vagyok. Abból, hogy szerettem volna egy aranyos kisállatot, lett egy ilyen okos, szófogadó, fegyelmezett kutyám, akivel bárhol megjelenhetek, mindenki szereti.

Mörfi kutya élete nagyon kalandos. Már a második nap, amikor hozzám került, kiment játszani a teraszra. Addig sétálgatott a terasz szelén, amíg le nem esett. Körülbelül két métert zuhant, azonnal rohantam vele az állatorvoshoz. Szerencsére semmi baja nem lett, de nagyon megijedtem, azóta nagyon szoros a kapcsolatunk.

Mivel napi két edzésem van, napközben magam kezdtem el trükkökre tanítgatni és azokra a dolgokra, amiket úgy gondoltam, fontos, hogy tudjon. Szerencsére “jutifalattal” nagyon motiválható. Azért, hogy ne legyen sokat egyedül, mindig elvittem magammal a vízitelepre, eleinte az öltözőben várt engem, aztán már beállt közénk a futóedzésekre. Szeret bent lenni a hajómban, sokszor átevezek vele a túloldalra, kirakom a partra és fut mellettem.

Mörfi kutyát mindenki szereti a csapatban. Az egyik futóedzésen, amikor emelkedőket futottunk, már mindenki nagyon elfáradt, Mörfi meg csak könnyedén szökdelt felfele. Megkérdeztük az edzőt, ha Mörfi jobbat fut fél perccel, mint az első, aki felér, akkor elmarad az utolsó etap? Belement, mert esélytelennek látta, hogy olyan gyorsan loholjon. Virág [Balla Virág, Kincső kenus páros társa – a szerk.] lement vele az emelkedő aljára, én fent maradtam. Mörfi annyira kétségbeesett azon, hogy nem lát engem, hogy aztán több mint 40 másodperccel jobbat futott, mint a legjobb fiú. Máskor is volt segítségemre edzésen: a Bakonyban voltunk futótáborban, ahol a kék csíkon kellett haladni. Az egyik elágazásnál nem találtam a jelet, Mörfi viszont magabiztosan elindult jobbra. Vissza is értünk a jelölt úton még sötétedés előtt.

Azon kívül, hogy elkísér engem edzésre, szinte már mindenhol megfordult velem, vittem már étterembe, díjátadóra, esküvőre, moziba, forgatásra. Supozni, biciklizni, görkorizni is voltunk már közösen, de megesett, hogy a motoros hajóban is utazott. Könnyen kijön más kutyákkal, szeret velük játszani, a vízitelepen van egy kis tacskó barátja, akivel órákon keresztül képesek birkózni. Imádja a gyerekeket, terápiás kutyának is bevált már. Ellátogattam vele a fogyatékkal elő gyerekek otthonába, ott is mindenki kedvence lett Mörfi kutya. Nagy élmény volt nekik, hogy együtt játszhatnak vele, szeretgethetik. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyire hozzám passzoló állatom van. El sem tudtam volna képzelni három éve, hogy olyan kutyám lesz, akinél kitalálni se tudnék tökéletesebbet.”

(Nyitókép: MOB/Szalmás Péter, képek: Takács Kincső)