Érmekkel teli napot zárt a magyar evezős csapat a 2014-es rotterdami EUSA Játékokon. A Széchenyi István Egyetem (SZE) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) evezős csapata két aranyéremmel és két ezüstéremmel zárta az augusztus 1-ei futamokat.
A napot először a férfi kormányos nélküli kettesek versenyében induló, a győri Széchenyi Egyetem hallgatói, Juhász Adrián és Simon Béla (a képen) olimpikon aranyozta be. A páros az első 500 méteren 3 másodperces előnyre tett szert, és a táv felénél már az ellenfeleik számára is világossá vált, hogy nem érdemes támadni őket, ugyanis ekkora már 2 hajóhossz volt a távolság az üldözőiktől. Végül nem maradt kérdéses az aranyérem, és 3 másodperces megnyugtató fölénnyel húzták be Magyarország első győzelmét az Európai Egyetemi Játékok történetében. Idejük méltó a sikerhez, hiszen mindössze 6:32,21 percre volt szükségük a 2 km-es táv legyőzéséhez.
A könnyűsúlyú kétpárevezősök versenyében a BME hallgatói, Tamás Bence és Simon Gergely is derekasan helytálltak. Egy több napos makacs betegség ellenére rajthoz tudtak állni, és a kiválónak számító második helyen értek célba. Előttük a dortmundi egyetem párosa egy hajóhosszal evezett be, de a BME-s csapat ezüstérme sem forgott veszélyben, mivel az őket üldöző svájci csapattal szemben 4 másodperces előnyt élveztek. A futamban, ahol minden dobogós egy-egy műszaki egyetemen tanul, a BME-s fiúk 6:44,72 perc alatt teljesítették a 2 km-es távot.
A nap második ezüstérmét egyetlen női résztvevőnk, a Széchenyi István Egyetemen tanuló Dohovics Virág szerezte meg a könnyűsúlyú egypárevezősök mezőnyében. Virág kemény küzdelemben tartotta meg a dobogót, azonban a második helyéhez nem fért kétség. A hajrában a magyar csapat hangos biztatása mellett még erősíteni is tudott, így mindössze 2,7 másodperccel maradt le az első helyezéstől. Virág 7:57,15 perc alatt teljesítette a távot, ezzel maga mögé szorítva a szorosan a nyomában lévő brit lányt.
A magyar csapat szempontjából a nap utolsó nagy harca, az európai klasszikus, az egyetemi nyolcasok „regattája” következett. Az előfutamokban a horvát, angol és a norvég csapatok is jobb időt mentek nálunk, de a vigaszágon szerzett győzelemmel, papírforma szerint, egy dobogós helyezést vártunk a mieinktől. Minden csapat erősen kezdett, az első 500 méterig fej-fej mellett haladtak. Féltávnál már megvoltak a leszakadók, a magyarok pedig egy fél hajóval a többiek elé kerültek, azonban még nem dőlt el semmi. Egyre nagyobb jelentősége lett a befektetett munkának, a mindennapos edzéseknek, és a mentális felkészítésnek. A győri Széchenyi Egyetem legénységének együtt volt a hite és az ereje, és a Kiss László mesteredző felkészítette csapat a második ezer méteren nagyobb ütemben és erővel húzott a fáradó ellenfeleknél. 1500-nál már majdnem egy hajóhosszal vezettek, ami a végére 3,5 másodperces megnyugtató előnnyel a győzelmet jelentette. A célba érve a fiúkból kitört a megérdemelt siker csatakiáltása, és boldogan integetve siklottak el a nézősereg előtt. A csapat időeredménye is figyelemreméltó, mindössze 5:40,09 perc alatt teljesítették a 2 km-es távot, ezzel maguk mögé utasítva a norvég és horvát csapatokat, akiket az előfutamok alatt nem sikerült legyőzniük.
(Forrás: MEFS)