Az a Lausanne-ból világgá kürtölt vészjósló bejelentés, miszerint a birkózás 2020-ban lekerülhet az olimpiai játékok műsoráról, egy másik magyar sikersportág hazai szakembereinek és sportolói közösségének a megkönnyebbülést hozta meg és a remények továbbélését jelentheti. A korábban felröppent hírekre rácáfolva ugyanis a NOB irányító testülete, a Végrehajtó Bizottság azt a testületi döntést hozta meg, hogy a közelmúltban gyökeresen átalakult öttusasport továbbra is az ötkarikás versenyek részese maradhat. Vannak persze olyanok, akik, úgy gondolják, hogy erős nemzetközi lobbik eredményeként a kocka még fordulhat, ám Martinek János kétszeres olimpiai aranyérmes öttusázó, világ és Európa-bajnok nem ezek közé tartozik.
„Nem a szerencsénknek köszönhetjük, hogy Damoklész kardja ismét lekerült a fejünk fölül, hanem sokkal inkább annak, hogy az öttusasport korábbi és mostani döntéshozói előrelátóak voltak és bölcs határozatokat hoztak – vélekedik a 47 esztendős Martinek, akit néhány napja választottak meg a Magyar Öttusa Szövetség egyik alelnökének.
– Amikor be kellett látni, hogy a csapatversenyekről le kell mondani és annak is örülni kell, hogy az egyéni indulók legalább olimpiai szereplők maradhatnak, a sportág képviselői nem sopánkodtak vagy ágáltak, hanem inkább azon kezdtek gondolkozni, hogy milyen új elvárásoknak kellhet a jövőben megfelelniük. Így jutottak arra, hogy az egyre érettebb teljesítményt mutató és mind inkább a férfiak versenyzési stílusához közelítő női öttusázók számára is meg kell teremteniük az olimpiai versenyzés lehetőségét. A premierre 2000-ben sor is kerülhetett és cseppet sem mellékes, hogy a második ilyen lehetőséget megragadva Vörös Zsuzsanna 2004-ben Athénben megszerezte a magyar női öttusázás első olimpiai aranyérmét. Az újításnak persze ára is volt. Az „egyenjogúsítás” fejében a férfi mezőny létszámát átmenetileg meg kellett kurtítani, de ez az állapot szerencsére sem tartott sokáig, hiszen legutóbb a londoni olimpián is a 36 férfiversenyző mellett ugyanannyi női szereplő jutott bizonyítási lehetőséghez” – hangsúlyozta a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozó Martinek, aki nem csak a sportága szakszövetségében vállalt szerepet, hanem a Diáksport Szövetségben is, ahol a nemzetközi csoport vezetője.
A Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) ezután sem hagyott fel a jövőjét biztosító újítások bevezetésével. Kezdetben botrányt és káoszt sejtetett, de aztán mégis tetszést aratott az a 2008 őszén a guatemalai kongresszuson született döntés, amelynek értelmében 2009-től a futást és a lövészetet egy versenyszám keretein belül, a biatlonhoz hasonló kombináció formájában rendezik meg.
„Ezzel megint sikerült kihúzni azt a bizonyos méregfogat, és felszámolni egy régóta létező támadási felületet. Jogos volt az a kritika, hogy a lövészet sajátos előírásai miatt a közönség és a televíziósok számára is szinte követhetetlen próbatétel, amelynek csupán a végén derül ki, hogy ki miként végzett. A két versenyszám összevonásával nem csupán az összesített versenyidő csökkent, hanem növekedett a sportág eladhatósága és közvetíthetősége, egyúttal a küzdelmek hajrájának a hőfoka.. Ha valaki ügyetlenkedik a lőállásban, akkor annak időznie kell ott, miközben az óra ketyegése súlyos pontlevonásokhoz vezethet, és mindez a kamerák előtt, illetve a nézők szeme láttára zajlik le, akár egy színpadon.”
Martinek János örök optimistának vallja magát, és ehhez mostani nyilatkozatában is tartotta magát. Nem próbálta viszont elkendőzni azokat a gondokat, amelyek súlya a nemzetközi, illetve a magyar öttusasportra nehezedik.
„Az öttusa, bármilyen kedvelt is Magyarországon, minden igyekezet ellenére nem tartozik a tömegesen űzött sportágak közé és esélye sincs arra, hogy felzárkózhasson azok közé. Ez pedig kereteket szab a fejlődésnek. Az is baj, hogy újabban csak a nálunk megrendezett világ- és az Európa-bajnokságokon bíztatja a sportolókat szépszámú közönség, manapság már az Egyesült Államokban és Olaszországban is gyakran fullad kudarcba a szervezők közönségcsalogató igyekezete. Ezért is lenne jó, ha a 2006-os budakalászi kontinensbajnokság, illetve a 2008-as budapesti VB után ismét kiérdemelnénk a rendezés jogát. A mi versenyeink – mint például az 1999-es „csúcs-világbajnokság”- mindig lendületet adtak a fejlődésnek és azt bizonyították, hogy az átlagosnál szűkösebb körülmények között is lehet példásan sikeres és látványos eseményt tető alá hozni. Csak üdvözölni tudom, hogy immár két éve a város jelentős támogatásával Százhalombatta ad otthont a magyar rendezésű Világkupa versenynek, ahol kis túlzással korábban csak hallottak az öttusáról.”
Mindehhez Martinek János még annyit tett hozzá, hogy a nemzetközi öttusasport valószínűleg a jövőben is elsősorban II. Albert monacói hercegnek, az UIPM tiszteletbeli elnökének, valamint az újkori olimpiai játékok szülőatyjaként emlegetett Pierre de Coubertin báró unokájának az erős kapcsolatrendszerére és törekvéseinek a sikerére számíthat. Sajnálattal említette, hogy a nagy múltú magyar öttusa sport viszont elveszítette a pozícióit a nemzetközi szövetségben, így a sportág olimpiai jövőjéért indított újabb lobbit is csak a távolból figyelheti.
(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)