Huszonkilenc évesen eltökéltebb, mint valaha. Az úszók nyári nagymedencés Európa-bajnokságán egy-egy aranyat, ezüstöt és bronzot akasztottak a nyakába, de minden eddigi medált és címet odaadna egyetlenegyért. Cseh László nem kertel, kimondja: Rióban olimpiai bajnok akar lenni.

- Elnökségi ülésről jön, mégsem zaklatott?
- Amúgy sem jellemző rám az idegeskedés, de a hasonló összejövetelek után még okom se lenne rá. Nem akarok senkinek udvariaskodni, egyszerűen az igazat mondom: amióta ott ülök az úszóvezérkarban, rendre azt érzem, hogy minden felvetés, döntés, de még vita is kizárólag a sportolókért van. Ők a legfontosabbak, értük történnek a dolgok, róluk szól az egész. És azt gondolom, ez nagyon helyes, úgyhogy igazán nincs miért felhúznom magam.

- A vezetőségben ücsörgő Cseh László döntéseket hoz a versenyző Cseh László érdekében?
- Akár így is felfoghatjuk a helyzetet. Ismétlem: bár nekem alapvetően az lenne a feladatom, hogy az úszók érdekeit képviseljem, nem muszáj különösebben aktivizálnom magam, mert senkitől nem kell megvédenem a társaimat.

-----
Civil a parton
Budapesten született 1985-ben, a Száva utcai általános iskolába járt, majd a Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett. A középiskola elvégzése után a Műegyetemre jelentkezett, ahol műszaki menedzser szakon tanul. Édesapja, idősebb Cseh László kitűnő úszó volt az 1960-as években. A család Halásztelken lakik, ahol Csehék saját élelmiszerboltot működtetnek. Laci a Duna-parti település díszpolgára.
-----

- Pedig a berlini Eb óta megint – vagy inkább: továbbra is – a fókuszban van. Fogadjunk, hogy megismerték most, a portán is...
- Ennyi idő után az ember ne csodálkozzon azon, ha ismeretlenek ráköszönnek, leszólítják. A népszerűséggel – annak összes előnyével és hátrányával – együtt kell tudni élni, ráadásul ennek kapcsán én sosem éreztem nyűgnek semmit. Talán csak az zavar kicsit, amikor azt veszem észre, hogy sugdolóznak rólam ahelyett, hogy odajönnének, és megkérdeznék azt, amire kíváncsiak.

- Akkor én most megkérdezem: milyen volt a 2014-es év?
- Amennyiben egyetlen szóval kellene válaszolnom, azt mondanám: vegyes. Akadtak az esztendőben olyan periódusok, amelyekben úgy éreztem, semmi sem akar összejönni, de aztán egészen jól alakult minden. A berlini Európa-bajnokságon három érmet nyertem, minden színűből egyet, elégedetlenségre tehát nem volt különösebb okom.

-----
Levegőváltás
Cseh László december közepén nemcsak klubot (Kőbánya SC), hanem edzőt (Turi György) is váltott, immár Plagányi Zsolt segíti a felkészülését a Törökbálinti Sportközpontban. „Nem haraggal és nem is elégedetlenül lépek ki abból a környezetből, amely gyerekkorom óta egészen mostanáig az életem meghatározó része volt és a szívemhez nőtt, hanem mert más uszodára és segítőtársra, azaz levegőváltásra van szükségem. A váltásról már korábban is gondolkoztam, az elhatározás viszont csak néhány nappal korábban született meg” – nyilatkozta Cseh László a Telekom Sporthír Szolgálatnak.
-----

- Elégedetlenségre? A szurkolók elolvadtak a gyönyörtől a teljesítményét látva...
- Rendben, akkor úgy fogalmazok, ezúttal nem éreztem csalódottságot annak ellenére sem, hogy – szemben a kétszáz vegyessel – száz pillangón nem sikerült győznöm. Persze ott motoszkál bennem a kis ördög, hogy akár első is lehettem volna, mert maradt bennem energia a célba éréskor, de úgy fogom fel: ez most így alakult, legközelebb majd még jobb lesz. Ráadásul a váltóban elért bronznak is nagyon örülök, mert a csapatban szerzett dobogós helyezés mindig egy egész nemzet úszósportját minősíti. A kétszáz vegyesről pedig csak annyit: a fő számom volt, megnyertem, és utólag más már aligha érdekes.

- Előre szólok, tipikus, unalomig ismert újságírói kérdés következik: aláírta volna a három érmet Berlin előtt?
- Nem. Már csak azért sem, mert előre soha nem írok alá semmit, hiszen – és ez az esetemben nem üres szófordulat, hanem maga a valóság – én minden számra úgy készülök, hogy a legjobb eredményt akarom produkálni, meg akarom nyerni azt. Már amelyikre készülök, mert például kétszáz mellen biztosan nem próbálkoznék soha... Azt meghagyom Gyurta Daninak.

-----
Önkritikus aranyérmes
„A győzelemnek természetesen örülök, az időmnek viszont nagyon nem, az kifejezetten gyenge, ennél gyorsabb vagyok, de fejben most nem voltam ott száz százalékban a medencében” – nyilatkozta Cseh a berlini lihegőben, miután megnyerte a 200 m vegyest az Eb-n. „Persze elfáradtam, de tudom: ez a teljesítmény a világbajnokságon kevés lesz. A mostani volt ebben a számban sorrendben az ötödik Eb-győzelmem, és semmi kétség: ez volt az összes közül a legnehezebb.”
-----

- És a négyszáz vegyest?
- Van egy jól elcsépelt mondás: soha ne mondd, hogy soha! Maradjunk annyiban, hogy jelenleg pihentetem a hajdani kedvenc számomat.

- Belefáradt?
- Így is lehet fogalmazni. Nem tudom olyan módon, olyan szinten leúszni, ahogyan szeretném, illetve ahogyan régebben rendre sikerült. Persze a probléma nem fizikai eredetű, sokkal inkább mentális.

- Besokall kétszáz után?
- Érzem táv közben, hogy leblokkolok, szétesik a mozgásom. Egyik pillanatról a másikra odalesz az a kifinomult technika, ami elengedhetetlen a magas szintű produkcióhoz. Túl sok volt a négyszázhoz kapcsolódó negatív élményem mostanában, ezért döntöttem úgy, hogy egy időre elfelejtem ezt a számot. De az elhatározásom egyáltalán nem végleges. Amint újra alkalmasnak érzem magam arra, hogy négyszáz vegyest ússzak versenyen is, nem fogok elfutni a feladat elől.

- A berlini Eb-n mindenesetre megvolt nélküle. Pedig azt is lehetett hallani: Cseh Laci már csak a pénzért úszik...
- Tudom, az én fülembe is eljutnak az ilyen vélemények, de nem foglalkozom velük. Tisztában vagyok vele: abból fakadnak, hogy él a sztereotípia, miszerint majdnem harmincévesen már nem lehet nemzetközi nívón úszni. Remélem, az Európa-bajnokságon is sikerült bebizonyítanom, hogy lehet. Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki valós sportbeli cél nélkül, kizárólag pénzért versenyezzen. Ha nincs valós motiváció, akkor nincs az az erő sem, ami rávegye az embert az újabb és újabb edzésekre, a szenvedésekre. Úgyhogy, aki ilyesmit feltételez, butaságot beszél.

- Pedig a rövid pályás világkupaversenyeket mintha éppen a zsebek teletömésére találták volna ki.
- Mivel én nem veszek részt ezeken, nincs alapom minősíteni a vk-viadalok színvonalát. Való igaz, hogy szép összegeket lehet keresni egy-egy győzelemmel vagy csúccsal, de én már képtelen lennék városról városra, uszodáról uszodára élni. Nekem többet ér, hogy a saját ágyamban alhatok, hogy a szeretteimmel lehetek, mint az a pénz, amit hagyok elveszni. Higgye el, jól elvagyok a bőrömben.

- Ezt jó hallani, mert válogatottbeli társai közül nincs ezzel mindenki így. Nem akarom zavarba hozni, úgyhogy csak félve kérdezem: van véleménye Verrasztó Dávid különös berlini nyilatkozatáról?
- Természetesen van, és rendkívül félresikerült gondolatnak tartom, amit a lihegőben mondott. Nevezetesen, hogy Magyarországon egy Eb-arany szart sem ér. Ha saját magamra gondolok, arra, hogy mennyi megbecsülést kaptam a pályafutásom során, akkor végképp nem tudom osztani Dávid nézetét. És akkor arról nem is beszéltem még: ha igaza is lenne, akkor sem karrierje csúcsán, a valaha volt legjobb eredménye után kellett volna kifakadnia.

- Akadt nemrégiben konfliktushelyzet Cseh László életében is, hiszen a kevés örömöt hozó londoni olimpiát követően megromlott a viszonya edzőjével, Turi Györggyel. Vagy ez is csak szóbeszéd?
- A legkevésbé sem. Valóban nem értettünk egyet mindenben Gyuri bával. Emberi vagy szakmai kérdésekben? Is-is. De már túl vagyunk ezen, mindent tisztáztunk, úgyhogy ne bolygassuk a múltat! Vele túl régen ismerjük egymást, talán öt-hatéves korom óta vesz részt a felkészítésemben. Semmi csodálkozni való nincs azon, ha eljön az idő, amikor egy kapcsolat megújításra szorul éppen azért, hogy legyen minek örülni, legyen mit ünnepelni a jövőben. A lényeg, hogy meggyőződésem: ma már kevesebb felügyeletre, kevesebb utasításra, ugyanakkor több önállóságra és kompromisszumkészségre van szükségem, mint volt tizennyolc meg húszéves koromban.

- Szeretne önmaga trénere lenni?
- Nem feltétlenül. Túlzottan öntörvényű vagyok, néha rosszkor vagy nem megfelelő módon nyilvánítok véleményt, vagyis biztosan nem könnyű velem. Ami viszont megnyugtató: az említettek csak fürdőgatyában jellemzők rám. Amint felöltözöm, higgadt úriember válik belőlem.

- Az öntörvényűség része, hogy már nem utazik el külföldi edzőtáborokba?
- Korábban már említettem: most már, közel a harminchoz többet érek azzal, ha a saját, jól megszokott környezetemben készülhetek, mint ha egyébként ideális körülmények között tréningezem távol az otthonomtól. A szakemberek elfogadták ezt, és remélem, beigazolódik a döntésem helyessége.

- Mármint Rióban, ugye?
- Így van, már csak a 2016-os olimpia jár a fejemben. Egyelőre fogalmam sincs, hány számban indulok a játékokon: lehet, hogy egyben, lehet, hogy négyben. Most az a cél, hogy a létező legjobb formába kerüljek addigra, s én mindent alá is rendelek ennek.

- Megfogalmazható-e bő másfél évvel az olimpia előtt, hogy mivel lenne elégedett Brazíliában?
- Hát persze: olimpiai bajnok akarok lenni! Ha alacsonyabbra állítanám a lécet, végig se tudnám csinálni a felkészülés hátralévő, kőkemény időszakát. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy feltegyem a koronát a pályafutásomra.

- Tiszteletreméltó – s Michael Phelps távollétében talán nem is irreális – a terv, mégis felvetem: nem vesz a nyakába a kelleténél súlyosabb zsákot azzal, hogy csak az aranyat tekinti igazi győzelemnek?
- Bár nagyon is komolyan gondolom, hogy nyerhetek, valóban benne van a pakliban az is, hogy nem sikerül. De számomra a vállalás nem teher, hanem valami egészen más. Nevezzük erőnek.

(Szerző: Bruckner Gábor, fotó: Gentleman Magazine/Erdélyi Gábor, MTI)

A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.