A csapatot a MOA-tanács tagjai, az olimpiai körök vezetői és tagjai (Körmend, Szombathely, Tiszavasvári, Kunszentmárton, Gyöngyös, Sikátor, Várpalota, Dombóvár), a ceglédi és az egri sportmúzeum vezetői alkották.

Az utazásról dr. Jakabházyné Mező Mária, a MOA főtitkára számolt be a mob.hu-nak.

"A szállást a TENSI Utazási Iroda szervezte. Első nap Salzburgban, a Mercure Hotelben szálltunk meg, majd sietős léptekkel városnézésre indultunk. Az osztrák település a templomok városa, amelyek csodálatos barokk építészeti emlékek. A Salzach folyó mindkét partja látványos. A Mirabell-kert szépsége a leghíresebb kastélyok kertjeivel vetekszik. Sétánk mottója: Mozart és a „Muzsika hangja”. A Dóm lenyűgözően hatalmas barokk épülete, a művészettörténeti ritkaságnak számító belő díszítésű Ferences templom, vagy a Szent Péter-templom is arra utal, hogy nem véletlenül hívják Salzburgot a templomok városának. Láthattuk a város fölé magasodó Hohensalzburg várát is.

Másnap az első állomás Innsbruck volt, ahol a IX. Téli Olimpiai Játékokat rendezték 1964. január 29. és február 9. között, majd a XII. Téli Olimpiai Játékokat 1976. február 4. és 16. között. A síugrósánc tetejéről elénk tárult a város csodálatos panorámája. A hatalmas acél ötkarika hirdeti, hogy olimpiai helyszínen járunk. 2012. január 13. és 22. között az I. Téli Ifjúsági Olimpiai Játékokat is Innsbruck rendezte. Itt Gasparics Fanni és Kovács Attila a jégkorong sportág egyéni ügyességi versenyszámában (skills challange) ezüstérmet nyert. Előzőleg Lake Placid-ben, 1980-ban a Regőczy Krisztina-Sallay András jégtánckettős lett ezüstérmes. A hegyről az olimpiai jégcsarnokot is 'belőttük'.

A határok már nem jelentenek megállóhelyet, a szerpentinek után Svájcba érkeztünk, amely Európa leggazdagabb országa a természeti látványosságokat illetően: gleccserek, vízesések, szurdokok, hágók, szép városok gazdagítják. Négy hivatalos nyelve van: német (Észak), francia (Nyugat), olasz (Dél) és romans (Dél-Kelet).

Az utazás során élményt jelentett, amikor St. Moritz-ban megtaláltuk az 1928-as és 1948-as téli olimpia győzteseinek névsorát tartalmazó emléktáblákat.

Lausanne-ban a Hotel IBIS Crissier-ban szálltunk meg.

A város a Genfi-tó partján fekszik, Genftől 60 km-re. Ez évben ünnepeljük 100. évfordulóját annak, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) székhelye Párizsból átkerült Lausanne-ba.

A jubileum alkalmával számos rendezvény van a városban. A jubileumi rendezvények egyik központi elemét jelenti az a hat részre osztott városnéző körút, amely az Olimpiai Főváros szimbolikus jelentőséggel bíró helyszíneit mutatja be. A kihelyezett táblák feliratai és fényképei sporttörténeti jelentőségű eseményeiknek állítanak emléket.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 2015. júliusában a Kuala Lumpurban zajló konferencián Lausanne-nak ítélte oda a 2020-as III. Téli Ifjúsági Olimpiai Játékok rendezési jogát.

A közvetlenül a Genfi-tó partján, festői környezetben épült múzeum jelenleg a világ legnagyobb, az olimpiai játékokat és az olimpiai mozgalmat bemutató írott, grafikus- és vizuális információforrás gyűjteménye. Az Olimpiai Múzeumot 1993-ban Huan Antonio Samaranch kezdeményezésére nyitották meg. Katarina Witt korcsolyázó gyújtotta meg a parkban az olimpiai lángot, amely azóta is ég. Fő programunk a felújított múzeum megtekintése volt. Az első látogatók voltunk, élvezhettük az interaktív lehetőségeket, filmek, hanganyagok idézték fel a játékok történetét. A tárgyi emlékek között örömmel fedeztük fel Kárpáti Rudolf kardját, Molnár Tamás vízilabdázó sapkáját, Varga Dániel úszónadrágját és Egerszegi Krisztina 1992-es barcelonai, bajnoki úszósapkáját is.

Kis boxokban videókat lehetett nézegetni, a moziban összeállítást láttunk az olimpiákról az ókori játékoktól napjainkig. A múzeum szoborparkjában Mihály Gábor „Kerékpárosok” című nagyméretű bronz alkotása a fotósok kedvelt témája, nagy büszkeségünkre!

Következő állomásunk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság épületének megtekintése volt, amelyet vasárnap lévén zárva találtunk, csak kívülről vettük szemügyre az impozáns épületet. Mellette szerényen meghúzódik Coubertin báró lakóháza.

Városnéző túránk másnap Genfben folytatódott és a Szent Péter-katedrálishoz vezetett.

Genf kanton az utolsók között volt, amely Svájchoz csatlakozott 1815-ben. Eredetileg minden kanton önálló állam volt, saját hadsereggel, pénzzel, határokkal.

Jellegzetes látnivaló a két hölgyet ábrázoló szobor: a koronás szobor Svájcot, a másik Genfet szimbolizálja, a csatlakozás tiszteletére állíttatták.

Genf, a svájci óragyártás központja a Genfi-tó partján, a Rhone folyó kifolyásánál fekszik. A látnivalók közül sajnos a jet d’EAU 140 m magasra felszökő kút a tavon most nem működött. Megtekintettük a reformáció emlékművét (Kálvin és három társa szoborcsoportja, mellette Bocskai István szobra), Erzsébet királyné szobrát és emléktábláját az ellene elkövetett merénylet színhelyén, valamint Bartók Béla szobrát, amelyet a városban lakó magyarok kezdeményezésére állítottak.

Gyönyörű útvonalon érkeztünk Chamonix-ba, amely az I. Téli Olimpiai Játékok színhelye volt 1924. január 25. és február 4. között; 14 versenyszámban 16 ország 294 versenyzője indult. Magyarországot a sízés 3 versenyszámában 4 férfiversenyző képviselte: Déván István sífutásban, északi összetettben, Háberl Aladár északi összetettben, Németh Ferenc sífutásban, Szepes Béla sífutásban és északi összetettben.

Az országút mellett a téli olimpiai sísánc szerényen meghúzódik, szemben az Aiguilles du Midi 3842 méteres csúcsával, amelyre szinte valamennyien feljutottunk felvonóval. Az Alpok-hegység francia és olasz határon húzódó csúcsa relatív magassága 4810,9 m. A Mont Blanc tömbje a hegymászók és a síelők paradicsoma. Csapatunk egy extra látványban is részesült, amikor két bázisugró a csúcsról leugrott a mélybe - majd szerencsésen földet értek! A csúcs megmászása ma már rutinfeladattá vált, évi átlagban 20 ezren jutnak fel.

A Mont Blanc számtalan művészt ihletett meg. A magyar irodalomban a leghíresebb utalás a hegyre Vajda János „Húsz év múlva” című versében olvasható („Montblanc-ember”). Jó hangulatú búcsúesttel zártuk a napot, reggel 7.00 órakor indulunk haza és 23.30-kor érkeztünk a SYMA csarnokhoz, az indulási helyre.

Ausztria és Svájc között, a Rajna völgyében 'beugrottunk' Liechtensteinbe, ahol a közelmúltban dr. Printz János MOA-tanácstagunk is járt és elmondta, hogy kis mérete ellenére nagy nemzetközi hírnévnek örvend, mivel az adóparadicsomok egyike az ország. Lakosainak száma 36 942, fővárosa és a hercegi család székhelye Vaduz, vezetője II. János Ádám liechtensteini herceg. Végigsétáltunk a főutcán, megkóstoltuk a városka finom kávéját és robogtunk tovább.

Feladatunkat igyekeztünk maximálisan teljesíteni: dr. Printz János, Győr Béla a helyszíni történéseket, érdekességeket ismertette, Szijj Lilla nyelvtudásával a szervezést segítette, a városok nevezetességeit a körmendi Mecséri-család ismertette, Bódi Ferenc az egységes bordó mezt biztosította. Cegléd, Gyöngyös, Tiszavasvári, Dombóvár, Várpalota, Szombathely, Sikátor, Kunszentmárton olimpiai körei tagjainak köszönet, hiszen csak az autóbusz költségeit térítettük, az összes többi kiadás önköltséges volt. A 29 fős csapat a MOB támogatójának, a HOMM Kft. kényelmes autóbuszával utazott Tóth Tamás és Bojtos József sofőrök vezetésével" - ismertette dr. Jakabházyné Mező Mária, a MOA főtitkára.

(MOA)