Lubickol a népszerűségben?
Kétségtelen, jólesik.

És ez kicsit sem terhes?
Próbálom jól megfogalmazni… Részben persze az. Ha valaki felhívja a figyelmet magára az eredménye által, az valamilyen szinten terhet jelent. Elkezdik figyelni, meg kell fontolnia, mit és mikor csinál. A hangsúly mindazonáltal azon van, hogy a gyerekeknek példát kell mutatni. Minden egyes mozdulatomra duplán oda kell figyelnem, hiszen ők ezt látják, le akarják másolni. Igyekszem megfelelni ennek, hogy a kisebbek a jót lássák.

Van rossz is?
Kinek nincs?

Jól titkolja.
Igyekszem. Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek, leginkább a gyerekek az élsportolói élet jó oldalát lássák. Mert jó élsportolónak lenni!

Kapott olyan kérdéseket – nem feltétlenül gyerekektől –, amelyek túlzók, ne adj isten az intim szféra határait feszegetik?
Általában ugyanazokat a kérdéseket teszik fel ezeken a közönségtalálkozásokon, alkalomadtán az utcán: úszás és iskola.

És a szépségvonal? Az sem terhes?
No, az más, különösen a média generálja. Olvastam a cikkeket, kaptam ehhez kapcsolódó kérdéseket is, láttam a különböző Facebook-bejegyzéseket, hozzászólásokat. Egyrészt nyilván jólesik, hogy többnyire nem negatív dolgokat mondanak és írnak, hízelgő, hogy szépnek tartanak. De azért rossz ez, mert nem így, nem a külsőmmel akarok feltűnni, hanem az eredményemmel. Talán azzal is sikerült.

Legfőképp azzal, ne aggódjon!
Akkor jó, én is így gondolom.

Kétezer-tíz vagy kétezer-tizenhat?
Kétezer-tizenhat, egyértelműen!

Ennyire?
Ennyire. Más volt ez az élmény. Az ifjúsági olimpia két aranyérme és egy ezüstérme is felejthetetlen számomra; ha az eredményeimet rangsorolni kellene, lehet, az a verseny a második. Rio azonban mindent visz. Amúgy is életem csúcspontja volt ez az esztendő.

Hat év alatt sokat változott?
Abszolút. Különösen az utóbbi egy évben lettem érettebb, ezt határozottan érzem.

Felnőtt?
Azt azért még nem merném kijelenti, hogy teljes értelemben felnőtt lennék, de kezdem megtalálni azt az utat, amely odavezet.

A kétezer-tízes Bogi még nagyon gyerek volt?
Ó, nagyon.

Akkor van összehasonlítási alapja: felnőttként sokkal nehezebb úszni? Nagyobb a felelősség, oda a gyermeki egyszerűség, nem?
Nem a felelősség miatt nehezebb, hiszen megtanultuk a nyomást kezelni. Számomra ez sohasem volt teher. Viszont azáltal, hogy érettebb lettem, elkezdtem felfogni, ami velem történik, elkezdtem érezni a súlyát. De ezt nem úgy élem meg, hogy rossz lenne, épp ellenkezőleg, milyen jó dolgokért küzdök, milyen jót csinálok az életben. Elkezdtem nemcsak felfogni, hanem értékelni is. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezen a vonalon indultam el anno, pontosabban édesanyám ezen a vonalon indított el.

Az olimpián számtalanszor elhangzott sporttársai szájából a teher szó – Kapás Boglárka huszonhárom évesen határozottan állítja, hogy ez kezelhető…
Sohasem éltem meg teherként egy versenyt, az eredménykényszert, legyen szó hazai viadalról, világbajnokságról vagy éppen olimpiáról. Amúgy emberfüggő, ki hogyan éli meg. Nagyon sokat tud segíteni ebben egy jó sportpszichológus.

Témánál vagyunk.
Igen, a mai világban fontos, hogy akinek segítségre van szüksége, amellett megfelelő tudású szakember álljon. Ezért is tervezem, ezért tanulok, hogy egy napon jó sportpszichológus váljék belőlem, és segíthessek a jövő sportolóinak. Nem mondok újdonságot azzal, hogy nagyon sok minden fejben dől el.

És jó ebben.
Amit eldöntök, azt meg tudom csinálni. Ha eldöntöm, hogy kizárom a zavaró körülményeket, akkor kizárom. Vannak, akiknek tanulniuk kell, hogy milyen az, amikor teher alatt úsznak, sportolnak, én ebből a szempontból is szerencsés vagyok, kiskorom óta nem izgulom túl a versenyeket.

No igen, mindig csupa mosoly.
Igen, a pozitív hozzáállásom az élethez a jelek szerint szinte mindig az arcomra van írva. Ezt édesanyámtól örököltem.

Látja bárki szomorúnak, keserűnek?
Természetesen nekem is vannak rossz napjaim, olykor sírok is. De igyekszem a külvilágnak nem mutatni. Anyukám előtt persze semmit sem titkolok.

Afféle védekezési reflex?
Nem tudom…

Az elmúlt egy évet említette mint a felnőtté válás egyik fontos időszakát. A januári döntése is benne van ebben?
Egyértelműen.

Kockázatosnak is tűnhetett – mikor látta az első jeleit, hogy igen, megérte?
Amikor klubot váltottam, abban a pillanatban tudtam, hogy jól döntöttem. Függetlenül attól, hogy mi lesz a vége. Akkor is, ha nem úsztam volna jól az olimpián. Tudtam, hogy kockázatos lépés, de úgy éreztem, szükségem van arra, hogy máshol folytassam. Úgy álltam hozzá, nem érdekel, mi lesz belőle, kipróbálom magam itt, ha nem jön össze, akkor ennyi volt.

Azért ez kegyetlenül hangzik.
Elismerem, valóban durva, de így volt. Viszont én próbáltam úgy felfogni, mindent megteszek azért, hogy még jobb legyek, ha pedig nem sikerül, igyekszem máshol érvényesülni az életben.

Az első pozitív visszajelzés? Első edzés? Első reggel?
Pontosan. Már az első edzésen éreztem, ennek csak jó lehet a vége. Persze amíg nem jött az első verseny, az országos bajnokság, addig ez csak szimpla érzés volt. Amikor eredménnyel is párosult, egyértelmű volt, sínen vagyunk. Utána következett az Európa-bajnokság, amelyen négy aranyérmet nyertem, onnantól száz százalékig biztos voltam abban, hogy jól úszom majd az olimpián, úgy alakul minden, ahogy alakulnia kell.

Elmondva minden olyan egyszerűnek tűnik, de gyanítom, kicsit vagy nem kicsit, belehalt a váltásba.
Egy-két éve érlelődött bennem, nem volt könnyű időszak. Úgy terveztem, az olimpiát még megvárom, ám aztán jött egy nap, egy nagyon rossz nap az uszodában, amely után eldöntöttem, ezt nem szeretném tovább ott csinálni. Hazamentem, és mondtam, akkor kezdjünk el intézkedni.

Árulja el, a kommunikáció volt kimondottan jó, vagy tényleg szép volt a búcsúja?
Igyekeztem úgy alakítani, hogy a lehető legkisebb fájdalom érje a feleket. Mondanom sem kell, nekem is rettentően megterhelő napjaim voltak, ott nőttem fel, a BVSC mindig is a második otthonom lesz. Ugyanakkor mindenkinek az volt a legjobb, ha szép csendben elválnak útjaink.

Tehát tényleg korrekt búcsú volt.
Úgy gondolom, hogy igen.

Mit kapott az új csapatban?
Sok mindent. Kezdeném az újpesti önkormányzattal, amely mindent megad, hogy a felkészülésem zavartalan legyen, lesik a kívánságaimat, hogy miben segíthetnek. Az edzőim, Virth Balázs, illetve Kovácshegyi Ferenc és Széles Sanyi bácsi úgy állnak már hozzám, hogy még inkább akarom csinálni az egészet, még inkább bizonyítani akarok. Tulajdonképpen arról van szó, hogy kihozták belőlem azt a plusz, amely mindig is bennem volt, csak nem sikerült felszínre hozni.

Mind a hárman?
Igen, Sanyi bácsi is mondott olyan apróságnak tűnő dolgokat, amelyek a technikám alapjait változtatták meg. Balázs, valamint Feri bácsi pedig fantasztikusan levezényelték az edzéseimet, élmény velük dolgozni.

Huszonhárom éves – a riói volt a nagybetűs olimpiája?
Nehéz most erre válaszolni… Rio fantasztikus volt, de természetesen remélem, négy év múlva lehet ezt még tovább fokozni.

Tokió már a negyedik felnőttolimpiája lenne, lehet ezt bírni?
A mai világban egyre jobban kitolódik a határ, a legjobb példa erre Hosszú Katinka. Nem mellesleg ő most éppen annyi idős, mint amennyi én leszek a következő olimpián, szóval van remény.

Akár további úszásnemek kipróbálására is?
Miért ne?!

Csupán a magas labdát csaptam le – ezek szerint beletrafáltam?
Nincs kizárva, hogy a gyors mellett mással is próbálkozom, már beszéltünk is róla Balázzsal.

Jön újra a pillangó, amelyben például ifjúsági olimpiát nyert?
Vagy a hát, de a vegyest se vessük el, sőt. Majd meglátjuk.

Tele van energiával, tervekkel.
Igen, újra imádok úszni. Ráéreztem, hogyan is kell edzeni, küzdeni. Hogy lehet mosolyogva, jókedvvel is megfeszülni.

Kegyetlen az élsport, gyanítom, két riói negyedik hely esetén másként fogalmazna.
Érdekes kérdés… Főleg azért, mert jó versenyzőalkat vagyok, és korábban éppen azért fásultam bele a sportba, hogy ez nem érvényesült a medencében. Éreztem, többre vagyok képes. Európa-bajnokságokon érmeket szereztem, világbajnokságokon helyezéseket értem el, de ez nem töltött el túlzott örömmel. Az idei Európa-bajnokság azonban meghozta azt az áttörést, amelyre szükségem volt. Ezért azt mondom, ha az olimpián mindkét számban negyedik lettem volna, akkor sem keseregnék…
Sőt ha kicsit gondolkodom, ki merem jelenteni, érem nélkül is ugyanolyan boldog lennék, mert Rio előtt már megfogalmazódott bennem, hogy mennyire elégedett vagyok az életemmel.

Ledecky legyőzése is motiválja

Tekintettel arra, hogy Kapás Boglárka számaiban rendíthetetlen magabiztossággal tarolt a Rióban négy aranyérmet szerző Katie Ledecky, adja magát a felvetés: cél az amerikai lány legyőzhetetlenségi mítoszának megcáfolása? „Kétségtelen, extra motivációt érzek magamban vele kapcsolatban. Különösen azért, mert január óta közelebb kerültem hozzá, és bízom benne, négy ehhez hasonló újpesti év után beérhet a munka annyira, hogy Tokióban ne csak felvegyem vele a versenyt, hanem le is győzzem. Ötévesen fogalmazódott meg bennem a cél, hogy olimpiai bajnok akarok lenni, ezt nem adom fel.”

Az edző, aki élt a bizalommal

Virth Balázs. Nem szokása előretolni magát, rendre a háttérben dolgozik – korábban Széles Sándor és Kovácshegyi Ferenc társaként hallhatta a közvélemény leginkább a nevét, mint aki munkájával segíti többek között Gyurta Dániel felkészülését. Január óta vezeti Kapás Boglárka edzéseit, miután a gyorsúszó a BVSC-ből az Újpestbe igazolt. Noha náluk minden teammunkában zajlik, abban maradtak, ő lesz az első számú edzője az ifjúsági olimpiai aranyérmesnek. Avagy miként mondani szokták, 38 esztendősen megkapta a nagy lehetőséget, ami persze kockázatosnak tűnt, elvégre nyolc hónappal az olimpia előtt ritkán szokott egy úszó klubot váltani.

„Valóban, Boginak és nekem is nem kis kockázatot jelentett a munka elkezdése – fogalmazott a szakember. – Az első közös beszélgetésünk után az jött le, hogy új impulzusra, környezetváltozásra van szüksége, így belevágtunk. Abban maradtunk, mindent megbeszélünk, és miután gyorsan jött egy négyhetes amerikai edzőtáborozás, volt időnk megismerni egymást. Miután minden edzésen a maximumot kaptam tőle, egyértelmű volt a folytatás. Az országos bajnokságra klasszikus értelemben is munkából álltunk oda, s miután így is közel úszott a legjobbjához, érezhető volt, működőképes kettőnk közös története. Az Európa-bajnokságra annak ellenére nyugodtan álltunk oda, hogy ez volt az első nagy fellépésünk a színpadon, biztosan sokan figyelték, mire jutunk. A londoni szereplése már a világ előtt is újabb megerősítése volt a munkakapcsolatunknak, innen kezdődött az igazi formába hozás. Fontos volt, hogy az állóképessége is megmaradjon, de gyors is legyen. Némi nehézséget okozott, hogy Rióban a 400 előbb volt, mint a 800, de jól megoldotta. Élmény vele együtt dolgozni!”

A folytatás – miképpen Bogi is említette – egyértelmű, de vajon hova futhat ki? Virth Balázs megpróbálta eredmény nélkül megválaszolni: „Ledeckyvel nem érdemes egyelőre foglalkozni. Noha természetesen nagyon várjuk a jövő évi hazai világbajnokságot, négy évben gondolkodunk. A lényeg, hogy sikerüljön előrelépni, stabilan úszni bizonyos időket, és úgy menni majd Tokióba, hogy két számban is éremesélyes legyen. Elképzelhető, hogy ehhez új számokat is bevetünk, többek között pillangón, de még inkább vegyesen látok benne fantáziát. Lehet, ezekben a számokban nem feltétlen lesz esélyes mondjuk egy világbajnokságon, de nagyon sokat segítséget adhat ahhoz, hogy a fő számaiban még jobb legyen.”

Az edző abban hisz, hogy a lányokkal csak úgy lehet, érdemes dolgozni, ha ők jól érzik magukat, tehát minden edzésen igyekszik a jó hangulatot megteremteni, az esetleges rosszabb napokon is a jót keresni, látni – Széles Sándortól tanultam ezt, ő is mindig nagyon figyelt erre.”

Virth Balázs rendkívül korrekt módon edző társát is megemlítette: „Boldog vagyok, hogy Bogi ilyen szintre ért, ám nem szabad elfelejteni, hogy ebben Nagy Péter tizenhét évig tartó munkája is benne van. Az olimpiai bronzérem az ő sikere is!”

A tanítványnak pedig „csak” ennyit írt sms-ben: „Köszönöm a bizalmat.” Nem vitás, megérdemelte, megszolgálta. Sokat lépett előre az edzői rangsorban.

A Magyar Olimpiai Bizottság szerkesztésében és kiadásában megjelent kiadványt 2016 november 30-án mutatta be a MOB. A Sport 2016 évkönyv 8490 forintért vásárolható meg.

(Sport 2016/Amler Zoltán, fotó: MOB/Szalmás Péter)