Az élénk érdeklődés mellett lebonyolított, nemzetközi összejövetelen elsősorban a cserék domináltak, de természetesen voltak készpénzes adok-veszek akciók is. E sorok írója például sokáig kokettált egy hivatalos görög olimpiai bizottsági zászlóval, amely végül gazdájánál maradt.

Természetesen néhány, e témában kiemelten jegyzett nagyság is tiszteletét tette. A saját bevallása szerint is legalább 6-7 ezer, olimpiai tárgyú jelvénnyel rendelkező Borovitz Tamás az egyes számú asztalt foglalta le.

Borovitz úr – aki civilben a Budapest XVI. kerületében nagy sikerrel működő „Varjú Vilmos Olimpiai Baráti kör” első embere – rövid beszélgetésünk során többek között azt is elmondta, hogy egészen véletlenszerűen kezdett el a témával foglalkozni. Az 1948-as, londoni olimpiáról hazatért, sikeres magyar küldöttség tagjai a Nagykörúton vonultak, amikor egy, általa nem ismert sportoló kilépett a sorból és az ő kabátjára rászúrt egy jelvényt.
A Borovitz házaspár a találkozón vehette át az eseményen megjelent vajdasági Bada házaspártól a szerb gyűjtők álltal alapított Életmű Díjat.

Ez volt az első, e témába vágó élménye. A következő, minőségi ugrást az 1972-es, müncheni olimpiai jelentette Borovitz Tamás számára. Ekkor a röplabda szövetség főtitkáraként lehetett ott az ötkarikás játékokon és mivel itthon jócskán felpakolt a szövetség jelvényeiből, komoly cseréket sikerült végrehajtania.

Természetesen voltak ott mások is. Az „autogramvadász” jelzőt kiérdemelt MOB-munkatárs, Balássy László például szekrényre való gyűjteményéből csak egyetlen dossziét hozott magával. Ebben is óriási anyag volt felhalmozva. Többeknek is tetszését vívta ki például a 2000-es, Sydneyben volt olimpián ezüstérmes női kézilabda válogatott tagjainak fényképeik alá begyűjtött szignója, ahol a tragikusan eltávozott Kulcsár Anita kézjegye is látható.

Balról: Katona András, Rejtő Ildikó, Bóbis Ildikó, Mohácsi Ferenc

A rendezvényen számos, olimpiai érmes is megjelent, emelve ezzel is a találkozó színvonalát. Velük Siklós Erik, a MOB marketing és kommunikációs igazgatója beszélgetett.
Egyöntetű volt a véleménye Rejtő Ildikónak, Sákovicsné Dömölky Lidiának és Varga Jánosnak , hogy egyikük sem válna meg olimpiai aranyérmétől semmi pénzért sem.

Bóbis Ildikó a gyűjtők bánatára elmondta, hogy édesapja az olimpiai bajnok birkózó Bóbis Gyula és az ő általa szerzett vívó sportemlékeit három gyermeke nagy becsben tartja, s ők gondoskodnak, hogy megmaradjon minden emlékként a család számára. Az otthon őrzött emlékek között van két érdekes dokumentum is, két olimpia szex vizsgálatának igazolványa. Az olimpiákon a nők számára akkoriban kötelezően elvégezték ezt a tesztvizsgálatot, Igaz a második teszt elvégzésekor már harmadik életévében volt a gyermeke.

Katona András olimpiai bronzérmes vízilabdázó közel érezte magát a gyűjtőkhöz, hiszen nyugdíjba vonulása előtt a Közlekedési Múzeum igazgatójaként, ő is gyűjtötte az emlékeket a múzeum számára. Egyben felhívta a gyűjtők figyelmét, hogy korábbi játékostársa, az olimpiai bajnok Molnár Endréhez nemrég betörtek, s sportérmeit, az olimpiai aranyéremmel együtt ellopták. Ha bárki tud valamit az ellopott tárgyaktól kérte jelezze, mert pótolhatatlan értékek azok játékostársa számára.

Varga János hozzátette, hívatlan látogatók már náluk is jártak, de neki szerencséje volt, mert sok mindennek lába kelt, de olimpiai aranyérme érintetlen maradt a vitrinben.

Még Mohácsi Ferenc olimpiai bronzérmes kenus, Halász János 1948-as londoni kosárlabdázó volt jelen a gyűjtőtalálkozón.

Ott volt a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára, Jakabházyné Mező Mária és Győr Béla elnökségi tag is.