A négy olimpián (1960, 0964, 1968 és 1972) szerepelt ünnepelt az első három ötkarikás fellépéséről egy ezüst- és két bronzéremmel térhetett haza, az utolsó három alkalommal pedig ő vitte a magyar zászlót a megnyitó ünnepségen. 1976-ban már hivatalosan is ő volt Németh Miklós edzője, így olimpiai bajnok tanítvánnyal is büszkélkedhet. Mint zászlóvivő specialista, az 1956-os, Melbourne-ben volt olimpia ötven éves jubileumi ünnepségein, 2006. novemberében ugyancsak ő vonta fel a nemzeti lobogót a ma már krikett stadionként működő, egykori olimpiai létesítményben.

Gergely - akit otthon második keresztnevéről sokáig Károlynak szólítottak - tanulás helyett szívesebben rúgta a labdát, vagy dobálta a Duna parton a kavicsokat. Gimnazistaként előbb kézilabdázott, majd az atlétika felé fordult. Fő sportágában sprinterként kezdett, magas- és távolugróként folytatta, az országos döntőbe viszont már gerelyvetőként jutott be. Első, említésre méltó sikerét egyébként a Falusi Szpartakiádon érte el 75 méteres gránáthajító eredményemmel.

„A Honvédban még vágtázó reménységként irányítottak Tompay Olivérhez, ám a dobóedző, Rákhely Gyula előbb érkezett, sorsom ezzel meg is pecsételődött. A TF-re a világhírű mester, Koltai Jenő tanár úr odafigyelése révén vettek fel. A diplomaosztás idejére eljutottam 66-67 méterig.”

- 1957 tavaszán villámgyorsan meg kellett házasodnia...

„Igen, mert csak így kaphattam meg az Építők SC-nél egy 1956-ban „lelépett” sportoló lakását. Az eredményeim is ilyen sebesen javultak: 1958-ban már Eb-bronzérmet szereztem, a római olimpián pedig úgy lettem harmadik, hogy előtte a világranglista első 50 helyezettje közé sem fértem be. Tokióban a finn Nevala halászta el előlem az aranyérmet, Mexikóvárosban pedig az utolsó sorozatig vezettem, ezután viszont a szovjet Lusis és a finn Nevala is túldobott, így maradt egy újabb harmadik hely.”

- Tizenegyszeres magyar bajnok, aki negyedik olimpiáján, Münchenben is szerencsét próbálhatott.

„Ez már nekem is sok volt, helyezetlen maradtam, majd végleg visszavonultam. Életem következő, hétéves periódusa is sok élményt hozott, ebben a szakaszban vezető helyre került az edzői pálya. Nagy lehetőséget kínált számomra Koltai Jenő professzor úr, aki átadta nekem korábbi tanítványát, Németh Miklóst. Neki akkor már nem klasszikus értelemben vett edzőre volt szüksége, ekkor már az ő elképzelései domináltak. A célom csak az lehetett, hogy az én tanácsaimat is meghallgassa, s azután döntsön. Természetesen máig örülök, hogy a hatalmas világcsúcsot jelentő első dobásával (94,58 méter) kivívott montreali győzelmében nekem is van egy kis részem. Bár ma már csak messziről figyelem az atlétika történéseit, azt sajnálattal kell látnom, hogy igazán klasszis gerelyhajító tehetség azóta sem tűnt fel.”

- Mi minden fér bele mostanában a napjaiba?

„Alkalomszerűen még mindig dolgozom. A kutyasétáltatás fix programom, miként a konyhaművészet tennivalói is változatlanul lekötnek. Legalább harminc szakácskönyvem van, ezekből főzőcskézek. És még nem említettem az öt unokámmal való rendszeres kapcsolattartást, az erős tévéfüggőséget és a mind ritkább tarokkozást. Szóval még véletlenül sem unatkozom...

(Jocha Károly)