Már előzetesen várható volt, hogy sokan lesznek majd kíváncsiak Hajdú B. Istvánra, ám az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. Programszervezés szempontjából persze az a legjobb hír, ha a teremben több néző van, mint a szék. Ez utóbbit ugyanis könnyebb pótolni. A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör legutóbbi rendezvényén pedig pontosan ez történt.
A fal mellett álldogáló nézők láttán még a sportriporter vendég is feszengeni kezdett a számára fenntartott kereveten. „Akár mellém is ülhetnének” – mondta szokásos humorával Hajdú B., aki ezt követően másfél órán keresztül ontotta magából a történeteket. A rendszerváltást követő médiaállapotokról, a kereskedelmi televíziózásról, a Bajnokok Ligája mérkőzésekről, a világ- és Európa-bajnokságokról, az olimpiákról és számos izgalmas sporteseményről. Hajdú B. István sztorijaiból az elmúlt negyedszázad sporttörténetei elevenedtek meg.
„Már gyerekkoromban nagy sportrajongó voltam – mesélte a kezdeteket. - Miután ráébredtem, hogy belőlem nem lesz nagy sportoló – mert bár szorgalmas voltam, az igazi tehetség hiányzott belőlem –, szerencsére a sport iránti érdeklődésemet nem vesztettem el. A barátaimmal szinte minden sporteseményre kimentünk, így együtt éltünk a nyolcvanas évek sporttörténéseivel."
A fiatal Hajdú Pista – a B betű csak később, már sportriporteri pályafutása kezdetén került a nevébe – olyannyira együtt élt a sporttal, hogy az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzésén akár joggal érezhette úgy, hogy a szobájából elindulva is hamarabb elérné a Kardos Józsi által hátrarúgott labdát, mint az Irapuato-i nagy melegben csak kóválygó Nagy Antal. A fiatal Hajdú Pista az elsők között jelentkezett a rendszerváltást követően elsőként induló újságíró- és sportriporteri iskolába, ahol hamar kiderült, hogy van érzéke a szakmához. Ő és Faragó Richárd pedig megint csak elsőként kerültek az akkor még „monopolhelyzetben” levő Telesport stábjához, ahol Faragót az 1994-es világbajnokságon, Hajdú B-t pedig az első Bajnokok Ligája-sorozatban (1992-93) dobták a mélyvízbe. A történet pedig már mindenki számára ismert, hisz egy negyedszázados karrier következett, melynek megkoronázása volt a 2015 decemberi Prima Primissima-díj. A neves sportriporter a népszerűség ellenére is egyszerű és közvetlen maradt, amit a március 1-i erzsébetligeti látogatása alkalmával is bizonyított. Nemcsak azzal, hogy nagy türelemmel válaszolta meg a kérdéseket, hanem még egy játékba is belement. Egy előre nem egyeztetett - nem sportos - filmjelenetet kellett mindenki füle hallatára élőben tudósítania.
A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör egyik alapítótagja a háromszoros olimpiai bajnok labdarúgó, egykori Fradi-legenda, Novák Dezső, aki sajnos, már nincs közöttünk, de a véleményét az özvegye, Novák Erzsébet tolmácsolta, mely szerint a Ferencvárost a Bajnokok Ligájába juttató mester a 90-es években akkor volt a legboldogabb, ha a fiatal Hajdú B. közvetítette a csapat mérkőzését. Szerinte ugyanis István már pályakezdőként is rendkívül felkészült és szakértő sportriporter volt.
(MOA-Riersch Tamás)