Amikor Szegeden a Sólyom utcai speciális általános iskolába járó két fiatal ikerlány a 2000-es diákolimpián fantasztikus sikert aratott valamennyi középtávú futóversenyen, már lehetett tudni, hogy az enyhén értelmi fogyatékos Ilona és Bernadett sokra viheti, ha elkötelezi magát az atlétika mellett.
Azóta már a nemzetközi mezőnyben is pontosan tudják, kik azok a Biacsi-ikrek. Ami változatlan a kezdetek óta: ugyanazon a sándorfalvai tanyán élnek, ahol születésük óta töltik mindennapjaikat. Igaz, már nincs messze az idő, amikor beköltöznek Szegedre. Ha most egy régi magyar népmesét olvasna a kedves olvasó, akkor bizony úgy kezdődne a riportunk. A hetedhét országon és Szegeden innen, Balástyán túl, ott, ahol a kurta farkú kismalac túr, található egy kis település, Sándorfalva. Ennek külterületén él születése óta a 14 gyermekes édesanya és két legkisebb ikerlánya, Ilona és Bernadett. Amikor a két legfiatalabb, mondjuk úgy, nehezen tanuló - enyhén értelmi fogyatékos - királylány, akik nagyon szerettek futni, elment egy atlétikai versenyre szerencsét próbálni. Miután Ilona 1500 méteren, míg Bernadett 800 méteren győzött a diákolimpián, Vass Sarolta testnevelő tanár, aki az első edzőjük is volt, már érezte, tanítványaiból akár...
Aztán 2000-ben, a diákolimpián már olyan teljesítményt nyújtott a két Biacsi-ikerlány, hogy a verseny után Schiller-Kertész Judit szövetségi kapitány behívta őket a válogatottba, és azt javasolta nekik, hogy profi egyesületben sportoljanak. Ilona és Bernadett így került az SZVSE-hez, ahol azóta is a pótapai szerepkört is betöltő Antal Andor irányítja az edzéseiket és a felkészülésüket. Hogy nem végeznek rossz munkát ők hárman, azt az alábbi eredménysor jelzi: Biacsi Bernadett 800-tól 3000 méterig 16-szoros világbajnok, vannak szabadtéri, fedettpályás és mezei aranyai is, míg Biacsi Ilona 1500-tól 5000 méterig 17-szeres világbajnok, 5000-en ő a világcsúcstartó. Ha ez még nem lenne elég, akkor közhírré tétetik, hogy a szerencsét próbáló két legifjabb királylány 4x100 és 4x400 váltóban is szokott versenyezni, sőt, a Biacsi-ikrekkel felálló magyar 4x400-as váltó tartja a fedettpályás világcsúcsot. És még mindig a sándorfalvai tanyán élnek, ahol édesanyjuk - akinek mindkét lábát amputálták - egyedül neveli őket, mert sem édesapjuk, sem testvéreik már nem laknak otthon.
"Sosem fogom elfelejteni, amikor édesapa felültetett minket a lovas kocsijára, és minden nap kivitt minket a kilométerekre lévő buszmegállóba, hogy eljuthassunk a szegedi iskolába. Mikor nagyobbak lettünk, jó idő esetén már biciklivel is mehettünk, amit ugyanúgy élveztünk, mint a kocsikázást. Már csak mi lakunk itt anyuval, a többiek már családot alapítottak, máshol élnek" - elevenítette fel a gyermekkor egyik legemlékezetesebb élményét Ilona.Noha manapság is kerékpárral járnak a megállóig, amikor munkába vagy edzésre utaznak be Szegedre. "Jó munkánk van, ugyanis parkgondozóként dolgozunk Szegeden a helyi városgazdálkodási vállalatnál. Eddig napi 8 órában dolgoztunk, mostantól viszont napi 6 óra lesz a munkaidőnk a saját kérésünkre, mert így többet tudunk edzeni. Hogy erre miért van szükség? Mert Rióban, a paralimpián mindenképpen győzni szeretnénk" - árulta el Bernadett.Hogy melyikük nyer, az majd kiderül, egy biztos, még egyszer nem szeretnék, ha úgy járnának, mint Londonban, ahol két lengyel futó taktikusabb versenyzéssel legyőzte őket. Ez a célba érkezés pillanatától kezdve fáj a Biacsi-ikreknek.
"Életünk első paralimpiája volt a londoni, ami örök élményt jelentett mindkettőnk számára, ám kijelenthetem, tanultunk az ottani vereségünkből. Ahogy beértünk a célba, egymásra néztünk Bernivel, és tudtuk, még egyszer ez nem fordulhat elő. Minden percben Rióra gondolunk azóta is, ott mindenképpen győzni szeretnénk" - mesélte el Ilona.Csak az a kérdés, melyikük győz, ugyanis a két, meglehetősen vidám lány a futópályán sem riad vissza egy kis - jó értelemben vett - csibészségtől. Noha igazi versenyzők, egymás ellen nem igazán futnak: ha kettejük között dől el az arany, akkor vagy egyszerre érnek be, hogy megzavarják a célfotót, vagy az nyer, akinek az adott versenyen kevesebb érme van. Igaz, utóbbi esetben a közönség semmit sem vesz észre abból, hogy a látszatra hatalmas hajrát kivágó lányok egy előre megbeszélt tervet hajtanak végre.
"Ez az idők folyamán kialakult. Nálunk egy a lényeg, a családba maradjon a győzelem. A közönséget igyekszünk kiszolgálni, kívülről nézve úgy tűnhet, hihetetlen csatát vívunk egymással, ám mi már annyira érezzük egymás ritmusát, hogy pontosan tudjuk, az lesz a verseny vége, amit megbeszéltünk. Ez alól egyedül a paralimpia a kivétel, ott nincs egyeztetés, ott a jobb győz, vagy szerez érmet, mint én Londonban" - árulta el Ilona.A futás mellett még egy nagy szerelmük van, a lovaglás. Mindkettőjüknek van egy hátasa, és amikor a nyergükben ülve ügetnek az erdőn keresztül a mezőkön át, minden gongjukat elfelejtik. Szinte összenőttek a patásokkal, éppen ezért hatalmas áldozatot hoztak London előtt. "A sport mellett nekünk a lovaink jelentik a kikapcsolódást, és bizony nehezen álltuk meg, hogy betartsuk az edzőnk óhaját, és az esetleges sérülések elkerülése miatt 2012-ben a londoni paralimpiáig nem lovagoltunk. Persze így is minden szabad percünket velük töltöttük, sőt, amikor hazatértünk Londonból, még Ica bronzérmét is megmutattuk nekik. Ugyanúgy örültek akkor, mint mi, amikor újra feltettük a hátukra a nyerget, és nekiindultunk az első vágtának" - elevenítette fel Bernadett.
Most sincs egyetlen nap sem, amikor ne lovagolnának ki, és úgy vélik, állataiknak nem is lehetne jobb helye a tanyánál. Ám ők most készülnek a nagy költözésre, hisz rövidesen beköltöznek Szegedre."A londoni jutalmunkból veszünk egy kertes házat Szegeden, mert úgy érezzük, ha a városban élnénk, több idő jut majd az edzésekre. Folyamatban van a vásárlás, ha minden jól megy, egy hónapon belül költözhetünk. Egy telken áll két kicsi ház, azaz külön laknánk, de mégis együtt. Szeretnénk, ha édesanyánk is velünk jönne, de ő nagyon kötődik a tanyához. Lovaink a tanyán maradnának, így nem szakadnánk el teljesen eddigi egyetlen otthonunktól" - mondta Ilona.Egy biztos. Népmesei hasonlattal élve a két legifjabb királylány egykor elindult szerencsét próbálni. Sok akadályt leküzdöttek már, csak a korona hiányzik. Az a korona, amit Rióban, a 2016-os paralimpián kerülhet a fejükre.Hogy Ilonáéra vagy Bernadettére? Nos, ezt talán csak ők sejtik...
Teljesen egyek, egymásért futnak
Amíg él, sosem felejti el azt a percet Antal Andor, amikor megismerte a Biacsi-ikreket. "Versenybíróként működtem közre egy kisegítő iskolásoknak rendezett atlétikai versenyen, amikor az 1500 méteres táv rajtjánál megpillantottam Ilonát. Simán nyerte a futamot, amíg ő úgy futott, mint az épek, addig a többiek csak bóklásztak a pályán. Majdnem elindultam megkeresni, amikor nem egészen öt perc múlva megláttam a 800 méter rajtjánál, amit hasonló módon meg is nyert. Amikor beért a célba odamentem hozzá, és megkérdeztem, miként tudta ilyen kis szünettel megnyerni mindkét számot, amikor elárulta, ő Bernadett, előbb a testvérét láttam versenyezni. Ez májusban volt, lehívtam őket az SZVSE-be edzeni. Nyáron hírüket sem hallottam, azt hittem, elveszítettem őket. Aztán az első szeptemberi tanítási napon megjelentek, hogy vége a szünetnek, akkor szeretnének hozzám járni. Azóta vagyok az edzőjük, és talán egy kicsit a pótapájuk is" - fogalmazott Antal Andor.
A szakember tudta, nem lesz egyszerű a dolga, hiszen mindkét lány nehezen tanul, enyhén értelmi fogyatékos, ám ha a sportról van szó, nem ismernek lehetetlent. Azzal viszont ő sem tud - és ma már nem is akar - mit kezdeni, ahogy a két lány egymás között intézi a versenyek első helyét.
"Annyira egyek, és olyan természetesen árad belőlük ez a fajta csibészség, hogy hagyom őket. Egymásért is futnak, és mindig az végez az élen, aki az adott világversenyen addig rosszabbul szerepelt. Egy darabig én is azt hittem, hogy a lehető legnagyobb hajrával élesben döntik el egymás között, hogy ki a jobb. Aztán az egyik, látszólag legnagyobb csatájuk után bevallották, előre megterveztek mindent, akkor éppen Ilona volt a soros" - mesélte el a szegedi edző.
Nem titok, a minél jobb szereplés érdekében mindkét Biacsi-lány az épek között is elindult a magyar bajnokságon, és Ilona 1500-on, míg Bernadett 800-on lett dobogós.
"Ez is mutatja, képesek az ép sportolók között is jó eredmény elérésére. Egy biztos, Rióban képesek lesznek az első és második hely megszerzésére. Az Aki már a londoni célba érést követően másról sem tud beszélni, az megérdemli, hogy felérjen a csúcsra" - tette hozzá Antal Andor.
(Forrás: B. Molnár László / Népszava)