Utoljára az olimpiai szereplését meghiúsító tavaly októberi tornászvilágbajnokságon versenyzett Berki Krisztián, aki most úgy gondolja, hogy a kiemelkedően sikeres pályafutását így nem lehet lezárni. Valójában már az idei Európa-bajnokságon is vigaszt kereshetett volna, miután a kellőképpen magas pontszámot érő gyakorlatát sikerült jól felépítenie, de aztán befékezett, és a visszatérését szeptemberre napolta el.
Borítékolható fiaskó
„Még egyszer nem akarok úgy nekifutni egy versenynek, ahogy 2015 őszén a glasgow-i világbajnokságnak, amikor félig-meddig sem voltam biztos a dolgomban. Két éve, a Kínában megrendezett világbajnokság előtt kétszázból 198 gyakorlatomat tudtam az edzéseken hiba nélkül befejezni, egy évvel később, az olimpiai kvalifikációs világbajnokság előtt ugyanez ötször, vagy hatszor, ha sikerült. Borítékolható volt a fiaskó, de nem adtam fel. Mindennek az volt az oka, hogy a vállamban az egyik izom egyszer csak felmondta a szolgálatot. Ráadásul éppen az, amire a gyakorlat közben a legnagyobb szükségem lett volna. Erősen vissza kellett fogni magamat, úgy-ahogy rendbe jöttem, de így is a szerencsére, vagy inkább az égből érkező csodára kellett bíznom magamat. Először vállaltam ilyen kockázatot. Sajnálom, hogy Kovács Istvánnak, a mesteremnek az október 30-i döntő napján nem tudtam éremszerzéssel és olimpiai kvótával alkalomhoz illő születésnapi ajándékot átnyújtani” – nyilatkozta Berki Krisztián (31) a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának
Torna és gyógytorna
Úgy gondolja, hogy a fénykorára emlékeztető gyakorlatokkal továbbra is az élvonalban maradhat, a csúcsformát pedig az önbizalmát és a tekintélyét helyreállító „felhozó” versenyekkel kell megközelítenie.
„Hétfőtől péntekig minden délelőtt a Tornacsarnokban gyakorlok, délutánonként viszont célirányosan erősítek és gyógytornára járok.. És ez mostantól mindig így fog menni. Harminc felett, operáció után, új tervek megvalósítása előtt csak ezt az utat járhatom. Ennek a menetrendnek a betartása vezethet oda, hogy szeptemberben a szerenkénti bajnokságon, aztán a zágrábi és az annál is nagyobb kihívást jelentő szombathelyi Világkupa versenyeken elérjek oda, amit már igazi tornának lehet nevezni” – folytatta a háromszoros világ- és hatszoros Európa-bajnok, nem mellesleg londoni olimpiai aranyérmes.
Az idei Európa-bajnokságon a lólengés döntőjében egy 32 esztendős, alig ismert örmény lovas specialista vehette át az aranyérmet, akit egy egészéges és jó formának örvendő Berki Krisztián könnyedén leiskolázhatott volna.
„Talán éppen az örmény „kolléga” győzelme után tudatosult bennem, hogy nem a visszavonulás, hanem a visszatérés gondolatával kell foglalkoznom. A szó szoros értelmében a vállamra nehezedik a kihívás teljes súlya, ha az bírja a terhelést, és az izmaimat sikerül jól felspannolnom, akkor nem csak a jövő évi versenyévadot, hanem a 2020-as tokiói olimpiai szereplésemet is betervezhetem” – hangsúlyozta Berki Krisztián, akit a balsiker sem távolított el Kovács Istvántól, ahogy mestert sem edzői pályafutása legmagasabbra jutó tanítványától.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)