Reméljük, hogy a diákjaink a példaképeket követve még nagyobb kedvet kapnak a rendszeres sportoláshoz.

A bajnokok a Magyar Olimpiai Bizottság arany fokozatú támogatója, a Hunguest Hotels Hungary meghívására töltöttek öt napot a hajdúszoboszlói Béke szállóban. A pihenéssel , regenerálódással együtt hasznosan telt az idő.
Az olimpiai szolidaritás, barátság erősítése mellett az olimpiai mozgalom igazi értékeinek megismertetéséből, népszerűsítéséből is kivették részüket. Igyekeztek példájuk követésére, mozgásra, sportolásra ösztönözni a fiatalokat.

„Klubunk egyik fő feladatának tekintjük a fiatalok sportra való nevelését, s igazán valamennyien örömmel részt vállalunk a társadalom alapvető céljainak megvalósításából” – jegyezte meg Nébald György kardvívó aranyérmes, a klub elnöke.

A program változatosan alakult. A bevezetőben említett élménybeszámoló előtt a bajnokok meghallgatták Pécsi Imre történésznek, a Hajdú-Bihar megyei Sporttörténész Egylet vezetőjének előadását és látogatást tettek a valóságos sportparadicsomnak beillő Debreceni Sportközpontban. Pécsi Imre többek között el mondta, hogy az idestova másfél évtizede alakult egylet kutatásai alapján az újkori olimpiai játékokon összesen 92, Debrecen városához és a megyéhez kötődő sportember vett részt. De bizony Risztov Éva az egyetlen, aki a város színeiben lett olimpiai bajnok. Fotókkal kísért előadása számos érdekességgel szolgált.

Orendi Mihály, igazgató jogos büszkeséggel mutatta be birodalmát, az Oláh Gábor utcai Debreceni Sportközpontot. A fákkal övezett hatalmas területen található a Gyulai István atlétikai stadion, műfüves labdarúgó pálya, cselgáncs terem, teke és tenisz pálya, jégpálya és nem utolsósorban a sportszálló. S a központhoz kapcsolódik még a Phönix csarnok, a Hódos Imre csarnok, és sportuszoda. Debrecen sportváros mivoltját bizonyítja, hogy rövid idő alatt immár a huszadik hivatalos világverseny rendezésére készülnek, március elején kerül sor a téli olimpiák magyar siker sportágának a rövidpályás gyorskorcsolyázó világbajnokságra. Örömmel, emlékeznek az Ifjúsági Atlétikai VB-re, amelyen magyar rekordként 160 ország versenyzői vettek részt, vagy az idei oly sikeres úszó EB-re, melynek során Gyurta Daniék 26 érmet (9 aranyat) nyertek. Különös gonddal nevelik az utánpótlást, jelenleg 1100 fiatalt foglalkoztatnak sportiskolai rendszerben. Szakosztályaik fejlesztésére is nagy súlyt fektetnek. Risztov Éva után az ifjúsági olimpiai bajnok pillangózó Biczó Bencével és edzőjével Sántics Bélával erősítették az úszó szakosztályt, s a vízilabda csapatuk pedig esélyes a dobogós helyek egyikére.

- Jó napot kivánunk!... köszöntötték a tornaszerelésben pompázó elsősök harsogva, a tornaterembe érkezett bajnokokat. Majd amint ez kétnyelvű iskolában illik angol nyelven elhangzott vezényszavakra végezték a gimnasztikai gyakorlatokat. Az egykori ismert pedagógus Gönczy Pál nevét viselő iskola a város egyik legszebb középülete száz éve épült, termeiben 35 tanár neveli a 475 diákot. Az alaptantárgyak oktatása az első osztálytól kezdve angolul is folyik. Fekésházi Tibor igazgató örömmel újságolta, hogy a diákok sportra való nevelése terén elért eredményeik elismeréseként erre a tanévre sportiskolai besorolást kaptak. Örömmel fogadták a lehetőséget és be is vezették a mindennapos kötelező testnevelést. Októberben az londoni sikereken felbuzdulva három héten át olimpia történeti foglalkozásokat szerveztek.

Igy azután nem csoda, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a városi művelődési otthonban szervezték meg a bajnokok élménybeszámolóját. Nyitányként kiderült, hogy a széksorokat zsúfolásig megtöltő mintegy kétszáz felsős közül mindössze egyetlen akadt, aki még nem tud úszni. S arra a kérdésre, hogy ki vett már részt valamilyen iskolai sportversenyen minden kéz a magasba emelkedett. Majd a vastapssal fogadott bajnokok következtek. A színpadon helyet foglalva rövid bemutatkozás után az olimpiák időrendi sorrendjében emlékeztek… A teljesség igénye nélkül néhány aranyérmes érdeklődő figyelemmel hallgatott, és nagy elismeréssel fogadott gondolataiból idézünk…

1956, Melbourne :
Reviczkyné, Köteles Erzsébet, a négy olimpián szerepelt tornásznő, a melbournei aranyérmes kézi szer csapat tagja:
Az egy évvel korábban Rómában rendezett világbajnokságon aratott győzelmünk növelte bizakodásunkat. Ám a verseny előtti órákban kiderült, hogy Tass Olga elvesztette az otthonról hozott nemzeti színű szalagot. Kapitányunk, Vali néni, Herpich- Nagy Jenőné, tekintélyének köszönhető, hogy a rendezők beleegyezésével Olgi szivárvány színű szalaggal végezhette a gyakorlatot. Hófehér szerelésben jól mutattunk, a magyar zenére egyszerre lengettük a négy piros-fehér-zöld és az ötödik szivárvány színű szalagot. Vastaps fogadta produkciónkat és a gyakorlat Erzsébet királynő férjének Fülöp hercegnek is nagyon megtetszett. Olyannyira, hogy kívánságára egyedül álló módon meg kellett ismételni. A herceg azután megkérdezte Vali nénitől, hogy mit jelentett az a szivárvány színű szalag a négy nemzeti színű mellett. Vali néni némi gondolkodás után így válaszolt: Ez reménysugár, hogy lesz egyszer szabadabb élet Magyarországon..

Hevesi István, a győztes vízilabda válogatott játékosa:
A szabadság hegyi Vörös Csillag szállóbeli edzőtáborozásunk napjaiban 1956 október 23-án tört ki a forradalom. Sokáig kétséges volt, hogy a magyar csapat részt vehet-e az alig egy hónappal később, november 22-én kezdődő olimpián. Végül útra kelhettünk, busszal, vonattal, a Prága melletti edzőtáborban eltöltött napok után csaknem kéthetes napig tartó utazást követve november 10-én érkeztünk meg Melbourne-be. A repülőtéren Ausztráliában élő magyarok hősökként fogadtak bennünket, együtt, zokogva énekeltük a himnuszt. Én is sírtam. Azután megkaptuk az ottani kiadású magyar újságokat. Értesültünk a drámai eseményekről, a magyar főváros utcáin dübörgő szovjet tankok pusztításairól, a szabadságharc leveréséről. Hozzátartozóinkról nem kaptunk hírt, mindenki aggódott szeretteiért. Kapitányunk Rajki Béla akkor összehívott bennünket, s azt kérte próbáljunk meg a nehéz körülmények ellenére a játékra koncentrálni, meg kell nyernünk az olimpiát. Tanácsát megfogadva küzdöttünk. A szovjet csapat ellen kétszeres erővel, hogy legalább a sportban válaszoljunk a szabadság harcunkat leverő nagyhatalom képviselőinek. A mérkőzés lefújása előtt néhány perccel 4:0-ra vezettünk, amikor egy újabb kemény párharc után Prokopov könyökével felsértette Zádor Ervin homlokát. Vére megfestette az uszoda vizét. Vérző fejéről készült fotó bejárta a világsajtót. A mérkőzés vérfürdőként vonult be az olimpiák történetébe. A drámai mérkőzésről filmek készültek. Hiteles történetét Gyarmati Dezső, háromszoros olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója írta meg „1956 – ahol mi győztünk” – címmel.

1960, Róma:
Németh Ferenc, a duplázó öttusázó:
Akkoriban – amint elmondta – még tereplovaglással kezdődött, az egy tusra menő párbajtőrvívás után pisztolylövés következett majd 300 m-es úszással folytatódott és 4.000 m-es terepfutással fejeződött be az öt napos küzdelem. Ráadásul az eredmények pontszámokkal való értékelése meglehetősen bonyolult volt. A mai egy napra sűrített öttusa már nem a régi, klasszikus verseny. A vívás után csak 200 méter úszás, rövid 350 – 400 m-es pályán 12 akadály leküzdése a feladat a lovaglásban, majd a befejező hendikep rendszerben folyó futás- lézeres lövészet kombinációja után azonnal adva van a győztes. „Bezzeg Rómában közel negyven fokos hőségben a dimbes-dombos golfpályán rendezett terepfutás során én is csak kapkodtam a levegő után – folytatta Németh Ferenc
– A táv felénél úgy elkészültem erőmmel, hogy olimpia ide,vagy oda fel akartam adni a versenyt, a szabadnapos magyar sportolók biztatásának köszönhetőn újra erőre kaptam és ha fél ájultan is estem be célba,de megnyertem az egyénit, Balczó Bandival és Nagy Imrével megnyertük a csapat versenyt is.

1964, Tokio: Rejtő Ildikó az öt olimpián részt vett, a hivatalos világversenyeken 22 érmet, (8 aranyat) nyert női tőrvívó, a Nemzet Sportolója:
- Az egyéni versenyt is izgalmas küzdelemben, négyes holtverseny után sikerült megnyernem, de a csapat még izgalmasabb, drámai párharcot hozott. A szovjet együttes 6:5-re, majd 7:6-ra vezetett, ráadásul, a tusarányuk is jobb volt, így a befejező három asszót meg kellett nyernünk az aranyért. Kimondhatatlanul boldogok voltunk, hogy sikerült… A világ élvonalához tartozva igyekeztem drága szüleim intelmeit megfogadni. Mindig tisztelet-tudásra, szerénységre neveltek szorgalomra biztattak..

Ambrus Miklós, a bajnokságot nyert vízilabda csapat játékosa:
- Tulajdonképpen Boros Api mellett csak második kapusként kerültem az utazók közé. A méltán világhírű, már 1956-ban is bajnokságot nyert szolnoki hálóőr azonban a jugoszlávok ellen gyengébb napot fogott ki, négy gót is kapott, pontot vesztettünk. Így az olaszok ellen kapitányunk Laky Károly engem állított a kapuba. Győztünk 3:1-re elégedettek voltak teljesítményemmel és a szovjet csapat elleni döntőben is bizalmat kaptam. A jugoszlávok elleni pontvesztés után gólarányon múlt az aranyérem sorsa. A csapatnak nagyon jól ment, Dömötör Zoli második gójával már 5:2-re vezettünk, a bajnokság kapujában voltunk. Amikor az utolsó másodpercekben magam sem tudom hogy sikerült,de biztos gólnak ígérkező lövést hárítottam… A mérkőzés után Szepesi Gyuri, a kiváló riporter tartotta elém a mikrofont, de bevallom hangom elcsuklott meg sem tudtam szólalni. A győzelem csodálatos öröme egyszerűen elnémított…. Kívánom nektek is érezzétek minél többször a győzelem csodálatos örömét.

Novák Dezső, a világ egyetlen labdarugója, aki három érmet (két aranyat, egy bronzot) szerzett, a Világ válogatottban is szerepelt:
- Tiszta sor, hogy a római bronz kudarcát ugyan Tokióban, majd Mexikóban, a következő két olimpián arannyal feledtettük, de a kudarc olykor még ma is fáj. Anélkül, hogy a bajnokságot nyert két csapat játékos állományát lebecsülném, őszintén meg kell vallanom, hogy a római együttest nagyobb tudású játékosok alkották. Emlékeztetőül, az egyetlen magyar aranylabdás Albert Flórián mellett,többek között Göröcs János, Dalnoki Jenő, Rákosi Gyula, Kovács III. Ferenc, Várhidi Pál sokszoros válogatottak játszottak Rómában. De bizony el kell ismerni, hogy kicsit lebecsültük a dánokat, már a jugoszlávok elleni döntőre gondoltunk, ráadásul a dánok 1:0-ás vezetésnél a biztos ítélet végrehajtó Várhidi Pali barátom 11-est hibázott. Szóval elkönnyelműsködtük a meccset. A tokiói és mexikói csapat Lakat Karcsi bácsi vezetésével akaraterőben, győzni akarásban, lelkesedésben múlta felül a római gárdát és nyerte az olimpiai bajnokságot. Az eset örök tanulsággal szolgálhat, az ellenfelet soha sem szabad lebecsülni, mindig az adott mérkőzésre kell koncentrálni, s az akaraterő, a lelkesedés mindig döntő tényező lehet.

1968, Mexiko :
Ránkyné, Németh Angéla a gerelyhajítás bajnoknője:
- Tizenévesen figyeltek fel rám a Csömöri úti pályán. Az atlétika úgyszólván minden ágát kipróbáltam, futottam, magasat ugrottam, diszkoszt dobtam, gerelyt hajítottam. Korosztályos bajnokságokat nyertem, ifjúsági válogatott lettem. A Testnevelési Főiskolára történt felvételem után nehezen tudtam alkalmazkodni a megváltozott edzés körülményekhez és a kosárlabdához pártoltam. Az atlétika minden sport alapja és így ha technikailag akadtak nálam jobbak is, erőnlétemnek, mozgáskészségemnek köszönhetően a csapat erőssége lettem. Azután későbbi szeretett mesterem Koltai Jenő bácsi hívására mégis újra kezdtem a gerelyhajítást, de közben egy ideig még kosaraztam is, de egyre komolyabban vettem a gerelyhajítást. Technikailag is fejlődtem és bár 1965-ben, a Budapesti Universiadén csak negyedik lettem, szorgalmasan dolgoztam tovább. Mexikóban sem soroltak az esélyesek közé, de már elsőre én dobtam legmesszebbre a gerelyt, majd másodikra hatvan méternél is nagyobbat dobtam és megnyertem az olimpiát. Azt tanácsolom nektek is legyetek szorgalmasak, próbálkozzatok meg az atlétika minél több ágával, atlétikus mozgás alapozhatja meg sportbeli sikereiteket.

Varga János, aranyérmes légsúlyú birkózó:
Szülővárosomban, Abonyban kedveltem meg ezt a számomra csodálatosan szép sportágat. Nevelő edzőm, Skultéti Sándor bácsi irányításával három ifjúsági bajnokságot is nyertem és a kötelező katonai szolgálat megkezdése után kerültem Bp.Honvéd akkor híres szakosztályába, a válogatottba is meghívtak. Három olimpián vehettem részt. Mexikóban értem a csúcsra, előtte Tokióban sérülés hátráltatott, utána Münchenben pedig csúnyán lepontoztak. Mi birkózók kemény fiúk vagyunk… Még Tokió előtti világbajnokságon Halsingborgban történt. Karavajev átdobott, roppant az egyik bordám, iszonyatos fájdalmat éreztem. A pillanatnyi szünetben odaszóltam Szilvásy Miklósnak, az olimpiai bajnok kapitánynak „Miklós bátya, baj van”.. Határozottan válaszolt: „Ha világbajnok akarsz lenni menj csak vissza a szőnyegre,az orosz már ott vár..” Visszamentem és nemcsak a fájdalmat, hanem Karavajevet is legyőzve világbajnok lettem. Az ölelkezés, csókolózás után a kapitány kérdezett: „Jancsikám, most már panaszkodhatsz, mi bajod van?..” De akkor már nem panaszkodtam… A győzelem örömében az ember mindent elfelejt, a vereség után pedig mindene fáj…

2000 Sydney, 2004 Athén: Fodor Rajmund kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó:
Tulajdonképpen már 1996-ban is a győzelem kapujában torpantunk meg, a remélt győzelem helyett a negyedik helyre szorultunk. Atlanta után kezdődött új időszámítás a magyar vízilabda sportban. Mindez szerencsés találkozásnak volt köszönhető. Az Olaszországból hazahívott Kemény Dénes lett a kapitány és sok tekintetben változott edzés programmal megfiatalított gárdával látott munkához. A csapatot lényegében az 1975,76-ban született játékosok alkották. Mi akkor mát évek óta együtt játszottunk a Központi Sportiskola csapatában és a korosztályos válogatottban. Egymás gondolatát is ismertük. Eredményeinket dicséri, hogy 66 korosztályos nemzetközi mérkőzésünk közül, csak egyet vesztettünk el. Az újító kapitány és a tehetséges gárda szerencsés találkozása vezetett azután Sydneyben, majd Athénben , végül Pekingben a bajnokság megnyeréséhez ,de a triplázásnak már nem voltam részese…A sikeres sport csodálatos dolog, a közösség szebbé, tartalmasabbá teszi az életet, de arra szeretnélek figyelmeztetni benneteket, hogy a tanulást se hanyagoljátok el. Mi csaknem kivétel nélkül pályafutásunk idején tanultunk, szereztünk diplomát, a sport és a tanulás tette teljessé életünket…

A rendkívüli ünnepléssel zárult több,mint másfél órára nyúlt beszámolók végén a bajnokok sok sikert kívánva mondtak köszönetet a fiataloknak. „Számomra is élményt jelentettek ezek az emlékezések. Örülők annak, hogy vendéglátásunkkal mindehhez hozzá tudtunk járulni. Örömmel láttam, hogy a bajnokok milyen jól érzik magukat, s barátságuk erősítése közben a múlt emlékezete egy kicsit fiatalítja is őket” – vélekedett a fórumon a Hunguest képviseletében résztvevő Forgács István, a HGS ügyvezető igazgatója.
Szavai azután a hangulatos, őszinte baráti hangulatban zajló búcsúest során igazolódtak, amikor nagy körben kart-karba öltve együtt énekelték: „Szeressük egymást gyerekek!...”