Újdonságnak számít az is, hogy a média számára szabadon felhasználható írások mostantól három állandó rovat részeként kerülnek nyilvánosságra. Az immár tizenkét esztendős múltra visszatekintő hír- és interjúsorozat mellett 2013-ban mutatkozik be a „Telekom Sporthír Szolgálat Exkluzív”, valamint az a rovat, amelynek „vendégei” minden alkalommal tíz kérdésre válaszolnak. Ez utóbbi feladat elsőként a 2012-ben az „Év női labdarugójának” megválasztott Vágó Fannyra, az MTK Hungária FC 21 esztendős ifjú csatárára várt.

Tíz kérdés Vágó Fannynak, az „Év női labdarugójának”

1. Kiemelkedően tehetséges és roppant szorgalmas sportolónak tartják. Lelkesedését és céltudatosságát tovább fokozhatja, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség 2012 legjobb magyar női focistájának választotta meg. Ez a hangzatos cím eddigi sportpályafutásának a legnagyobb elismerése?

"Kétségtelenül, de nem csak a jelölés boldogított, hanem az is, hogy a nevem Bogdán Ádámnak, a Bolton Wanderers és a magyar válogatott kapusának a neve mellett jelent meg, szóval igen jó „társaságban”. "

2. Hány évig kellett gyakorolnia, a dekázást, a cseleket és a lövéseket sulykolnia, jól és rosszul végződött meccseket végighajtania, amíg erre a címre méltónak találták?

"Ha a családi focizgatás éveit is beszámítom, akkor 15-öt, ha viszont csak azokat az idényeket veszem számba, amelyeket kis- és nagy csapatokban már igazolt labdarúgóként játszottam végig, tehát a Röszkétől a Hidegkúti Nándor Stadionig vezető út állomásait, akkor tizenhármat.”"

3. Még csak 21 éves, de a klubokat megtestesítő állomások közül már mostanáig is nyolcat érintett, ráadásul két alkalommal még külföldön is megmérettette magát. Milyen célok vezérelték az izgalmas vándorúton?

"Azért költöztem 14 évesen a fővárosba és lettem a szüleimtől távol élő, kollégiumban elhelyezkedő középiskolás tanuló, hogy feljebb lépve az FC Femina játékosa lehessek. Onnan aztán azért álltam tovább, hogy a német bajnokságban szereplő TSV Crailsheim focistájaként a hazainál lényegesen nagyobb kihívással találhassam szembe magamat. Szépen haladtam is, de egy porckorong műtét visszavetett a fejlődésben, amikor pedig újra játékra jelentkeztem, addigra szinte minden megváltozott a csapat háza táján, így az én megítélésem is. Nem volt maradásom.”

4. Hazatérése után előbb Győrben játszott, aztán az MTK-hoz igazolt, de ott sem sokáig időzött: egy kínálkozó lehetőséget kihasználva a nem éppen közeli Izland felé vette az irányt. Ott már jobban boldogult?

"Lényegesen és az angolommal is könnyebben boldogultam, de fél éves „légióskodás” után visszatértem az MTK-hoz, mert az izlandi csapatom kiesett az első osztályból, a második vonal pedig visszalépést jelentett volna a számomra”.

5. Gondolkozott már azon, hogy vajon akkor is labdarúgó, válogatott focista, mi több, az „Év játékosa” lett volna Vágó Fannyból, ha az édesapja történetesen nem ugyanezt a sportágat űzi? Az a Vágó Attila, aki jelenleg Veszprémben edzőként keresi a kenyerét…

"Az édesapám soha nem akart rábeszélni arra, hogy focistának menjek, de sokat játszott velem és az öcsémmel. Szerintem akkor sem csalódott volna, ha 14 évesen a két nagy kedvencem közül a választásom nem a focira, hanem a kézilabdázásra esik.”

6. Ha mégis a kézilabdázásnál köt ki, egy kis szerencsével és egy jó klubot találva akár a nemrégiben az Európa-bajnokságon bronzérmet nyert magyar válogatott tagja is lehetett volna! Feltéve, hogy a keze is olyan jó, mint csatárként a lába. Mit szól ehhez a feltételezéshez?

"Nem bántam meg a választást, csak néha elégedetlenkedek amiatt, hogy idehaza a női kézilabdázók és a kosárlabdázok ugyanúgy a rivaldafényben állnak, mint a férfi játékosok és tudtommal a megbecsülésük között sem fedezhető fel nagy különbség. Ha a fociban is így lenne!..."

7. Ha már a megbecsülés mértékét szóba hozta, ugye nem számít tapintatlanságnak arról érdeklődni, hogy a foci megélhetést is jelent-e a számára, vagy csak kedvtelést és kikapcsolódást?

"A labdarúgás az életem meghatározó része, amelynek egyelőre mindent alárendelek. Profinak számítok, de sajnos nincs fizetésem. Keresetem csak akkor volt, amikor külföldön játszottam. Újabban a szövetség napidíjat fizet a válogatott mérkőzések időszakában, és ez nem lebecsülendő dolog. A családom segít, és néha egy kávézóban dolgozva is jutok némi bevételhez. A helyzet az, hogy a tízcsapatos magyar első osztály szereplőjeként aligha számíthatok anyagi elismerésre, pedig bajnokcsapat tagja vagyok és negyvenszeres magyar válogatott. Talán jobb lesz a helyzetem, ha egy harmadik lehetőség is kínálkozik a számomra külföldön."

8. Melyik volt az a válogatott meccs, amelyik a legszebb élményt jelentette a címeres mezt először 14 és félévesen magára öltő Vágó Fanny számára?

"Európa-bajnoki csoportselejtezőn, amolyan presztízsmérkőzésen 4-2-re vertük a nálunk sokkal jobbnak tartott lengyeleket és nekem is nagyon kijött a lépés."

9. Gondol néha arra, hogy a foci valóban „veszélyes üzem”, ahol egy rosszul sikerült mozdulat, vagy egy alattomos közbeavatkozás egyik napról a másikra véget vethet egy felfelé ívelő sportkarriernek?

"Nem vagyok ijedős lány, pedig csatárként már sok mindent megéltem. Készülök a jövőre, az edzői „B” licenszet már megszereztem és hamarosan a magasabb minősítésért is vizsgát fogok tenni. Emellett beiratkozni szándékozok a TF két éves edzői szakára."

10. Ezek szerint a visszavonulása után – amelyről 21 évesen egy kicsit korai lenne beszélni – továbbra is a futball világában szeretne bizonyítani, de vajon mire lehet még képes a zöld gyepen és stoplis cipőben?

"Nagyon szeretnék egy olyan külföldi csapatban lehetőséget kapni, ahol még sokat fejlődhetek, és amelynek a színeiben a Bajnokok Ligájában is többre vihetem, mondjuk a negyeddöntőig. Szeretnék még sokszor válogatott lenni és a nemzeti csapattal eljutni az olimpiára, esetleg az Európa- vagy a világbajnokságra.”

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)