Öttusa. Eljött az utolsó tusa, a terepfutás napja. A futópályáról mindeddig igen keveset tudtunk, csupán annyit, hogy az Olimpia Parkban vezet körbe valamerre, a stadionból indul, és oda is érkezik vissza. Most, egy órával Villányi Zsiga, az első futó indulása előtt, tisztán végig lehet követni a pályát övező szép világoskék szalagot, fel, egészen a 40 méter magas domb tetejére, ahol eltűnik, majd a másik oldalon ismét előbújik, és a stadion melletti edzőpályát megkerülve a másik oldalon visszamegy a stadionba.

Az atlétikai versenyek délelőtti eseményei most értek véget, a stadion lelátóin sokezren ülnek, talán még többen vannak kint a stadionba vezető úton — amelyről jól belátni a pálya tekintélyes szakaszát — és fönn, a dombtetőn, ami egyenesen páholynak számít. A versenyzők az edzőpályán gyülekeznek. Itt vannak már edzőink közül is sokan: Benedek Ferenc, Nyulászi András, Karácson László és mások. A futópálya itt keresztül vezető szakaszát a magyar sportolók nagy csoportja állja, üli körül. Ez ígérkezik a legizgalmasabb résznek, mielőtt befutnak a versenyzők a stadionba.

A stadionban már az órákat indítják. 12.05: egy perc múlva elindul Villányi. Onyiscsenko, az utolsó induló már szintén kint van, sétál a füvön, melegítőben, anorákban, sapkában, mintha a sarkvidékre indulna.

„Futni fogok, ahogy bírok, kifutom magam és kész. Ez már egyszerű. A többi már nem az én kezemben van. Majd ülök csak és várok. Várom Boriszt. " - mondta Balczó András.

Közben elindult a mezőny, sőt, Villányi már itt ereszkedik alá az utolsó meredek lejtőn, leért a síkra és nagyon-nagyon fáradtan, de minden idegszálával akarva fut, fut és fut. Benedek edző keresztülrohan a pályán, hogy Zsigának időt mondjon a stadionba való beérkezésénél is. Balczó is Zsiga után ereszt egy „Hajrá!" biztatást. Néhány lendületes vágtát csinál még, és ő is elindul a rajthoz. Egymás után jönnek — körülbelül percenként — a futók. Közülük Lednydev az első, aki bennünket érdekel. A szovjet már alig vonszolja magát. Benedek kiáltja messziről: "csak 13-mal jobb Zsigánál! Ez jó." "De mi van akkor, ha csak etetnek bennünket?" - mondja Nyulászi. "Mi van akkor, ha Lednyev és Smeljov is csak közepest fut azért, hogy Bandit elaltassák?" Még egy ok az izgalomra, pedig elég már belőle, mert a gyomrunk valamennyiünknek görcsben áll. Bakó Pali is jön. Lendületesen fut. Majd egy örökkévalóság, amíg Smeljov is elénk érkezik.



Utána kell Bandinak jönnie és jó közel. Smeljov jön és nagyon jó az ideje! De hol van Bandi? Jöjjön már, jöjjön már hamar, gyerünk. Végre itt van! Benedek megint torkaszakadtából kiált: "Hússzal jobb Smeljovnál! Hússzal!"

Ez óriási, ez nagyszerű...

Még nem merjük kimondani, mert Onyiscsenko még csak ezután indul. A stadion hangorkánja pontosan jelzi Balczó beérkezését. Célba ért. Az idő káprázatos: 12:42.6! Mit lehetne most utólag mondani arról a gyötrelmes várakozásról, amit a szovjet versenyző célba érkezéséig a pályán és a stadionban, mi, magyarok átéltünk? Mit lehetne mondani a kavargó gondolatokról, a reményről és a kétségbeesésről? Semmit. Egyetlen feszült pillanatnak éreztük azt a tizenvalahány percet, amíg Onyiscsenko feltűnt a stadion bejáratánál. Tizenhárom és valahány... Mielőtt elindult, már tudtuk, pontosan 13,10 perc az az idő, amellyel már Balczó a bajnok, de hiába ugrotta át az óra mutatója ezt a kérdéses pontot, már jóval a szovjet fiú célba érkezése előtt (13:35.2), Balczó még mindig nem mert örülni. De aztán megjelent az időeredmény és a pontszám a villanyújságon, Balczó lába alól pedig eltűnt az anyaföld.

Dobálták, tapsolták, ünnepelték a társak és sportbarátok az újdonsült olimpiai bajnokot. Hát igen. Hogy közben Fox nyerte a futást, s a finn csapat — meglepetésre — megtartotta harmadik helyét, mit érdekelt az akkor már minket...

(Részletek Dávid Sándor tudósításából)



Az atléták otthonában az első ünnepélyes eredményhirdetést az öttusázók tiszteletére rendezték. Avery Brundage, a NOB elnöke adta át a nagyszerű teljesítménnyel kiharcolt aranyérmet Balczó Andrásnak, 80 ezer néző előtt. A csapat ezüstérmet szerzett. Felhangzott a Himnusz és felvonták az árbócra a piros-fehér-zöld lobogót.

Csütörtökön befejeződtek a szabadfogású birkózás küzdelmei a müncheni olimpián. Nagy számolgatások előzték meg a nap mérkőzéseit, hiszen három magyar birkózó is éremközelben állt. Elsőként Klinga László (57kg) jött le győztesen a szőnyegről. Mindvégig támadott, fölényben volt és 6:2-re győzött az NDK-beli Mayer ellen.
Csatári József (100kg) a bolgár Todorovval szemben két pont hátrányba került az első menetben, a következő kettőben viszont végig rohamozott. A bolgárt tíz másodperccel a befejezés előtt leléptették, s ezzel kiesett. Búcsúra kényszerült a román Panaite is, így Csatári már biztosan érmes lett!



Amikor Bajkó Károly (90kg) szőnyegre állt, akkor már tudta, hogy az előtte mérkőzők találkozója úgy alakult, hogy ő már mindenképpen érmes. A szovjet Sztrahov túlságosan kemény diónak bizonyult Bajkó számára, Sztrahov 8:1-re, pontozással győzött. Bajkó Károly bronzérmet szerzett!



Klinga László az amerikai Sanders elleni találkozó előtt értesült arról, hogy éremriválisát, az indiai Premnatot a japán Janagida elleni küzdelem során hordágyon vitték le, így ő is legrosszabb esetben bronzérmes. A szőnyegen mindenáron bizonyítani akart az amerikai riválisa elleni találkozón. Az elmúlt hét mérkőzéseinek fáradtsága látszott a mozgásán, ellenfele a hetedik perc közepén tusolta, így maradt a szépen csillogó bronzérem.



Csatári a már biztos bronzot kívánta nemesebb fémre váltani. A döntő első mérkőzésén azonban jobbnak bizonyult nála a vb-ezüstérmes mongol Bajanmunk: hatalmas küzdelemben 6:4-re győzte le versenyzőnket. Csatári este a félelmetes szovjet Jarigin ellen lépett szőnyegre. A szovjet eddigi ellenfeleit sorozatban hatszor fektette két vállra a 100kg-os mezőnyben. Két perc négy másodpercig tartott a küzdelem a szovjettel. Jarigin egy lábkirúgás után Csatári mögé került, és karfelszedéssel tusolta. Megszületett tehát a magyar szabadfogású birkózás harmadik bronzérme is Münchenben.

A szabadfogású birkózóviadalon tizennyolc ország szerzett pontot. A nem hivatalos pontversenyben Magyarország a 6. helyet szerezte meg. 1. Szovjetunió 49, 2. Egyesült Államok 35, 3-4. Japán és Bulgária 25-26, 5. Irán 13, 6. Magyarország 12,

Vívásban a kard egyéni elődöntőjéből mindkét magyar, Marót Péter és Kovács Tamás is kivívta a döntőben való részvétel jogát.



A fináléban két magyar, két szovjet és egy-egy francia, illetve olasz kardozó léphetett pástra.

Ez a döntő nekünk, magyaroknak már eleve jól kezdődött, hiszen két éve nem volt egyszerre két magyar kardozó világverseny döntőjében.

A testvérharcban Kovács 5:2-re győzte le Marótot. Két sorsdöntő csörtéje volt ennek az estének. Az első a Nazlimov—Kovács T., a másik a Szigyak—Marót találkozó. Mindkettőben gyenge kezdés után zárkózott fel a magyar versenyző és 4:4-et követően a sorsdöntő találatot a legenyhébb fogalmazással is vitatható körülmények között ítélte meg ellenük a zsűrielnök.

Marót aztán a döntő második felében magához tért, s egyre-másra képes volt érvényesíteni elképzeléseit, technikai és taktikai tudását. A francia, a gyengébbik szovjet és olasz ellenfelét is legyőzte.

Tulajdonképpen az utolsó magyar vonatkozású találkozón múlott az aranyérem sorsa. Ha Kovács Tamás képes lett volna Szigyak legyőzésére, olyan négyes holtverseny alakul ki, amelyben Marótnak is legkevesebb 25 százalékos esélyei lettek volna. Ez nem sikerült. Szigyak hároméves szünet után ismét a világ legjobb kardozójának bizonyult.

Az azonos győzelmi aránnyal álló Maffei és Nazlimov előtt jobb találatarányával azonban Marót Péteré lett az ezüstérem, amely nagyon szép sikernek mondható. Kovács Tamás a pontszerző hatodik helyen végzett.

Csütörtök, úszás, Gyarmati Andrea bemutatkozása jobban nem is sikerülhetett volna 100m pillangón: délelőtti Európa-csúccsal kezdett.

Délután Andrea az első középfutamban az indítást nagyszerűen „elkapta”, iramát csak 50 méterig tudták tartani társai. Igaz, az NDK-beli Beier 3 századdal megelőzte a fordulóban (29.46), Andrea azonban erősített. 75 méternél már fél testhosszal vezetett Beier és a fehérsapkás Kother előtt. Előnyét töretlen lendülettel növelte és egy testhosszal, nagyszerű világcsúccsal (1:03.80) ért célba.

Csütörtökön reggel az atlétikai versenyek kezdetére ismét kisütött a nap. A női gerelyhajtókat a selejtezőben igen nagy feladat elé állította az erős és állandóan váltakozó irányú szél, összesen csak tízen érték el az 54 m-es szintet. Nyolcan elsőre, köztük volt Kucserka Mária 56.72 méterrel. Paulányi Madolna nagyon nehezen találta fel magát a szélben, de végül 53.62 m-rel ő is bekerült az elődöntőbe. Ránkyné Németh Angéla tizenharmadikként 53.48 m-rel kiesett.

A női távolugrók már sokkal sikeresebben, nagyobb számban birkóztak meg a 630-as szinttel. Bruzsenyák harmadik kísérletével jutott tovább, 637 cm-es ugrása jobb az országos rekordnál, de a 3 m-es hátszél miatt nem hitelesíthető. Az Európa-bajnok Mickleriknek egyetlen érvényes kísérlete sem volt.

A férfi 800 méteres előfutamok harmadik felvonásában Zsinka bátran, jó iramban vezetett 350-ig, amikor is a francia Sanchez állt az élre. Az utolsó kanyarban a magyar futó – akárcsak a kenyai Saissi – leszakadt az élbolyból és végül hatodiknak ért célba 1:49-cel. Ez az idő a 41. helyre rangsorolta.

A női nyolcszázasok gyilkos előfutamokat vívtak. Kulcsár Magda az 59.3 másodperces 400-nal Silaiék mögött negyedik volt. Az utolsó kanyarban Magdi könnyen elhúzott a brit Croppertől, biztos harmadiknak futott a célba és megdöntötte Nagy Zsuzsa hatéves országos rekordját. Kulcsár az eredeti tervnek megfelelően bár továbbjutott, minden valószínűség szerint a középfutamban nem áll rajthoz.

Az első döntőt a női távolugrásban tartották. Bruzsenyák elsőre 639 cm-t ugrott fejes szélcsendben, a magyar csúcs tehát hiteles. Ezzel a sorozatot hetediknek fejezte be. Utána belépett, majd ismét egy rekordnál jobb, 636 cm-es ugrás következett. Végeredményben ötpróbázó létére az igen tiszteletre méltó 10. helyre került a roppant erős mezőnyben.

Pontosan 14 órakor a müncheni kosárlabdacsarnokban kezdődött meg a judósok versenye. Tizenegyen erőnyerők voltak a nehézsúly (+93kg) első fordulójában, öt pár bemérkőzött. Petrovszki Mihály, aki a mérlegeléskor a maga 121 kilójával a legnehezebbnek bizonyult, 14:05-kor lépett a francia Brendani ellen a tatamira. Két fél pontot érő, kaszáló hátsógáncs dobása után a mérkőzésvezető négy perc harminc másodperc leteltével a franciát hirdette ki győztesnek. Petrovszki már csak abban bízhatott, hogy legyőzője csoportelső lesz, így visszamérkőzhet. A szovjet Onasvili két waza-arival jobbnak bizonyult a francia Brendaninál is. Ez a csoportelsőségét és egyben Petrovszki kiesését jelentette.

Csütörtökön már kora reggel megindult a nézők áradata az evezőspálya felé, gyorsvasutakkal, autóbuszokkal, autók százaival közelítették meg a pályát, hogy szurkoljanak a hazai egységek döntőbe jutásáért. A középfutamokat valamennyi számban tizenkét hajó várta, hogy két hatos csoportban kűzdjön a hatos döntőbe jutásért. Nem sokkal két óra után következtek a nyolcasok. A számunkra fontosabb középfutam résztvevői: az NDK, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria hajói. Nyolcasunktól döntőbe jutást vártunk. Az első méterek azonban már jelezték: ebben a mezőnyben három egység: az NDK, a Szovjetunió és az Egyesült Államok csapata jobb nálunk. Nem tudtuk veszélyeztetni továbbjutásunkat, s csak negyedikek lettünk. A Melis Zoltán, Pályi András, Gelley Antal, Zsitnok Béla ifj., Romvári László, Kokas Péter, Dávid Imre, Bányai Ágoston, Ölschléger Róbert összeállítású nyolcas a kisdöntőben folytathatja.

Labdarúgásban a magyar válogatott dánok elleni találkozója a csoportelsőséget döntötte el. Csapatunk a dán kaput az első félidő első harmadáig többsör is veszélyeztette, de a helyzetek kimaradtak. A 17. percben Juhász Péter hozta fel a labdát, Váradihoz továbbított. A balszélső középre adott és a jókor érkező Dunai III 14 méterről a kapu jobb oldalába továbbított. Az első félidő további részében is több magyar helyzet maradt kihasználatlanul. A második játékrészben a dán Simonsen többször is veszélyeztette a magyar kaput eredménytelenül. A 85. percben Tóth Kálmán húzott el a jobb szélen, aki középre adott, Dunai III mintegy 10 méterről, futtából a kapu jobb oldalába rúgta a labdát: 2:0. A magyar válogatott bejutott a legjobb nyolc közé és Mexikó, az NDK, az NSZK csapaival küzd az elődöntőbe jutásért.

Magyarország-Dánia 2:0 (1:0)
Magyarország: Géczi — Vépi, Páncsics, Szűcs, Juhász — Dunai III, Bálint, Kocsis — Kozma, Dunai II, Váradi. Csere: Kocsis helyett K a szünetben, Kozma helyett Tóth K., a 77. percben.
Gólok Dunai III, ('17; '85).

Csütörtökön a tereplovaglással folyttatták a military lovasversenyt. A meglehetősen nehéz terep alaposan megrostálta a mezőnyt. A 73 résztvevőből 23 a kizárás sorsára jutott, közöttük három magyar is: az első számban ígéretesen versenyző Horváth József és Varró József, továbbá Krizsán János. Csak a díjlovaglás után utolsó helyen álló Szakács István tudta Adonisz nyergében teljesíteni a távot és végül a 38. helyet szerezte meg. A military pénteken a díjugratással fejeződik be.

Erős ellenfél ellen lépett pályára a női röplabda-válogatott csütörtökön. Már a két csapat összecsapása előtt biztos volt, hogy a szovjet válogatott mellett Japán, továbbá a Koreai NDK és Dél-Korea válogatottja jutott a négyes döntőbe. A magyar együttes a második négyesben küzdhet tovább Csehszlovákia, Kuba és az NSZK válogatottjának társaságában. Csütörtökön délután tét nélküli mérkőzésen négy játszmában 3:1-re alul maradt a magyar válogatott a szovjetekkel szemben.

Szovjetunió-Magyarország: 3:1
Magyarország: Gerhardtné, Blaumanné, Hazsikné, Szalayné, Buzekné, Torma. Csere: Bánhegyiné, Királyné, Gál. Énekes, Schadekné, Törökné

Sportlövészetben a gyorstüzelő pisztoly és a futóvadlövő versenyszámot két szakaszban rendezték meg. Előbbiben az első 30 lövés után nagy volt a tömörülés az élen. A korábbi olimpiai érmes Kun Szilárd 294 kört elérve holtversenyben a 12-17. helyen várta a folytatást.

A futóvadlövésben Szabó Gyula 384 körrel a 13-14., Jenei István 354 körrel a 22. helyen állt.

A súlyemelés 75kg középsúly versenyszámban a két magyar emelő, Szarvas Gábor és Stark András célja az volt, hogy pontszerző helyen végezzenek. Este a két magyar súlyemelő tökéletesen hozta a súlyát, Szarvas 74.80, Stark 74.85kg volt. A sok nevező miatt 2 csoportban bonyolították le a versenyt. A második erősebb csoportban léptek a tárcsák közé a jobb eredménnyel rendelkező emelők.

Nyomásban Szarvas a 150kg-ig jutott el, de köztudomású, hogy a magyar csúcstartónak a szakítás és a lökés volt az igazi területe. Jobban kezdett a tatabányai Stark, aki 152.5 kg-ot nyomott. Az első fogásnem után Stark a 7., Szarvas a 10. helyen állt.

Szakításban a nyomást megnyerő szovjet kanyigin kezdősúlyán 3 érvénytelen kísérletet téve kiesett. A magyarok közül Stark szerepelt jobban, második próbálkozására a 137.5 kg-ot is teljesítette. Szarvas Gábornak csak egy sikeres fogása volt, az első 135-ön. Két fogásnem után Trabulsi és Bikov egyaránt 300kg-mal állt az élen, utánuk Silvino, Hekel, Zidecke és Stark volt a sorrend. Szarvas a 8. helyen állt 285kg-mal.

A lökésben egyik magyar versenyző sem jutott túl a sikeresen teljesített kezdősúlyán. Szarvas 175-ön, Stark 170-en kezdett. A végelszámolásnál a két magyar és a kelet-német Zielecke egyaránt 460 kilóvat fejezte be a versenyt. Közöttük a sorrendet [5. Zielecke (NDK) 460 (150, 140, 170), 6. Szarvas Gábor (Magyarország) 460 (150, 135, 175), 7. Stark András (Magyarország) 460 (152.5, 137.5, 170)] a mérlegeléskor mért súlyuk határozta meg.

A vitorlázás III. futama gyengébb magyar eredményeket hozott Kielben. Fináczy az ötödikről esett vissza az utolsó cirkáló szakaszban a huszonegyedikre finn dingiben. Az összetett versenyben ennek ellenére a leggyengébb futam törlése után egy hellyel előrébb lépett. Litkeyék három helyet estek vissza, Gosztonyiék pedig, akik csütörtökön a legjobb magyar vitorlásoknak bizonyultak, nyolcadikok lettek, és megtartották összesítésbeli kilencedik helyüket.

(MOB, Fotók: MTI-archívum)