Palotai Károly személyében különleges vendége volt a szombathelyi Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesületnek. Az 1964-es tokiói olimpián aranyérmes labdarúgó válogatottunk csapatkapitánya évekkel később FIFA-bíróként is sikert sikerre halmozott. A világ legjobb játékvezetői között, senkinek sincs olyan gazdag játékos pályafutása, mint neki. Egyik kollégája sem volt olimpiai bajnok, nem nyert hazájában bajnoki címet és nem szerepelt a BEK elődöntőjében.
Szülővárosában, Békéscsabán kezdett el futballozni, aztán válogatott kapus bátyja, Palotai János segítségével Győrbe igazolt. A Győri Vasas ETO csapatát 1967-ig erősítette. Igaz 1956 után volt egy kétéves kitérője Freiburgba, de a szíve visszahúzta a vizek városába. Remek edzők, például Jeny Rudolf, Szusza Ferenc és Hidegkúti Nándor csiszolták labdarúgó tudását. A győri együttes 1963-ban bajnokságot nyert, a Nagyvárad után második vidéki csapatként. A BEK-ben a legjobb négyig meneteltek, ahol a fénykorát élő Benfica állította meg őket. Kiváló győri játékának jutalmaként Lakat Károly az olimpiai válogatott edzője behívta a tokiói ötkarikás játékokra készülő válogatottba, ahol neki osztotta a csapatkapitányi tisztet is. Palotai Károly ezt szerényen annak (is) tulajdonítja, hogy a „Tanár úr” győri születésű volt. Óriási balszerencséjére a Csehszlovákia elleni döntőt megelőző utolsó edzésen húzódást szenvedett. Bár ő döntötte el, hogy vállalja-e a játékot, de – mivel akkoriban még nem volt cserére lehetőség – ezt a kockázatot nem vállalta fel. A japán rendezők csak a döntőben pályára lépő labdarúgóknak adtak érmet, így ő aranyérem nélküli olimpiai bajnok lett. Ezt ma is nonszensz dolognak tartja, de szerencséjére három évvel később Győr városa összefogott miatta és a NOB engedélyével kárpótlásként aranyérmet csináltattak számára.
Játékvezetői karrierje szépen ívelt felfelé, bár egy Brennbergbánya–Csorna megyei mérkőzésen akadtak problémái a hazai szurkolókkal. Szombathelyen mutatkozott be az NB I-ben és itt is akasztotta szögre a sípot. Három világbajnokságon (1974, 1978, 1982) vett részt, ő bíráskodott az 1976-os és az 1981-es BEK-döntőben is. Egyik legnehezebb mérkőzését, az 1978-as vb rosariói argentin-brazilját is felidézte, ahol sikerült kordában tartania az egyébként vehemens dél-amerikai labdarúgókat. Játékos múltja sokszor segítette játékvezetőként is. Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy a nagy sztárokkal, mint például Beckenbauer, Cruyff szerencséje volt, ők mindig igazi partnerek voltak. Az UEFA 2016-ban budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását. Személyét ma is óriási tisztelet övezi a nemzetközi és a hazai futball világában.
Palotai Károly családjáról is beszélt. A pályafutásához nyugodt családi hátteret biztosító felesége két évvel ezelőtt elhunyt, azóta az ő élete is gyökeresen megváltozott. „Jó érzés volt ötven évvel olimpiai győzelmünk után ismét kiutazni Tokióba. A Jóisten még megengedte, hogy oda feleségem is elkísérhetett, aki ezt a gyönyörű utazást nagyon megérdemelte” – zárta gondolatait a 82 éves rendkívül rokonszenves sportember.
(Gál László, fotók: Szakály Ferenc)