A Mátra Művelődési Házban diákokkal zsúfolt terem várta London kalapácsvető olimpiai bajnokát, akit Bozsik István alpolgármester köszöntött, majd Balázs Ernő a baráti kör elnöke felvezetője után dr.Csépe György a kör olimpiai szekciójának vezetője interjúvolta.
A sportágválasztással indult a beszélgetés az olimpiai bajnoki cím megszerzésével zárult. Ezután a diákok kérdései záporoztak Krisztián felé.

A gyerekek szenzációként élték meg, hogy az aranyérmet kézbe vehették! Hosszú időbe telt, amig elkészűltek a közös emlékfotók, s begyűjtésre került a bajnok aláírása.
A Mátra Múzeum meglátogatásával zárult a gazdag program.

Gyöngyös város honlapján Juhász Marianna beszélgetett a bajnokkal

- Olimpiai bajnokként mennyire változott meg az élete?

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi élménnyel jár egy olimpiai aranyérem megszerzése. Bárhová megyek, felejthetetlen fogadtatásban van részem. Amikor az olimpiáról hazaérkeztünk, el sem tudtuk képzelni, csak találgattunk, hogy mi vár majd ránk itthon. Óriási élmény volt a hazatérés, ahogyan az olimpia utáni találkozók is, amelyeken újra és újra átélhetem azt az érzést, amit London adott nekem. Emellett öröm, hogy a találkozások alkalmával boldognak látom az embereket. Azt tapasztalom, hogy manapság a sporton kívül nem sok mindenben találunk élményt."

- A legtöbb olimpiai bajnok példaképpé válik. Amikor fiatalokkal, a jövőjüket tervezgető diákokkal találkozik, mi az, amit mindenképpen megoszt velük?

"Elmondom nekik, hogy akaraterővel és kitartással mindig el lehet jutni a célig. Persze mindig vannak akadályok, amiket át kell ugrani, és fel kell készülni arra is, hogy ez nem mindig sikerül. A legfontosabb, hogy ha belevágunk valamibe, akkor azt a lehető legjobban igyekezzünk elvégezni. Mindig megéri energiát befektetni, még akkor is, ha a száz százaléknál egy kicsit többet kell teljesíteni. Ezt mi, magyar sportolók nagyon jól tudjuk, hiszen sok szempontból hátrányosabb helyzetben vagyunk más országok sportolóihoz képest. Éppen ezért fantasztikus az az eredmény, amit a csapatunk és ez a kis ország elért az olimpián. Megmutattuk a világnak, hogy akaraterővel és szívvel miénk lehet, amit akarunk."

- A szereplések mellett tud már a sportra, az edzésre koncentrálni?

"Még mindig sodor a hév, ami a közönségtalálkozókkal jár. December elején kezdek majd el mozogni."

- Meg lehet ismételni a londoni olimpián elért eredményét? Mit vár saját magától?

"Mindig kell, hogy legyen egy cél, ami hajt. Nekem most az a legfontosabb, hogy megvédjem az olimpiai címemet. Ebben a sportágban ez még soha senkinek nem sikerült. A megmérettetésre még négy évet várni kell, addig nagyon sok a teendőm. Főként a dobási technikámon kell majd javítani. Bízom abban, hogy ezt meg tudom oldani. A következő olimpia előtt még ott lesz a jövő évi moszkvai világbajnokság. Ez azért nagyon fontos, mert atlétikai vb-t még nem nyert magyar versenyző. Ezt elérni, azt gondolom, felérne egy olimpia bajnoki címmel."

- Minden ember életében vannak hullámvölgyek, amelyek rányomják a bélyegét a teljesítményére. Nehéz helyzetben Önnek mi ad erőt?

"Hullámvölgyem még nem volt, bár való igaz, hogy 2009-ben fizikailag padlóra kerültem, amikor elveszettem az edzőmet, Németh Pált. Ekkor ráadásul sérült is voltam, éppen ezért nem tudtam úgy edzeni, ahogy szerettem volna, de ennek ellenére is megnyertem abban az évben tizennyolc nemzetközi versenyt. Azt gondolom, ez nem engem dicsér, hanem a többiek eredménytelenségét mutatja. A sorozatos siker ellenére a legutóbbi világbajnokságon úgy éreztem, tehetetlen vagyok, talán emiatt lettem negyedik. Ezután el kellett azon gondolkodnom, mit csináltam rosszul. Ez két magányosan eltöltött napomba került Budapesten, a rakparton."