Februárban az olimpiai ezüst- és bronzérmes, háromszoros világ- és hatszoros Európa-bajnok párbajtőrvívó, Imre Géza volt a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör vendége. A Budapest Honvéd kitűnősége nem fegyvertelenül, hanem egy párbajtőrrel és egy vívósisakkal érkezett az Erzsébetligeti Színházba, ahol a pályafutása mellett a párbajtőrvívásról, illetve a sportág kulisszatitkairól is mesélt az érdeklődőknek.
A tavalyi budapesti vívó-világbajnokságon aranyérmet nyert férfi párbajtőrcsapat legrutinosabb tagja a 90-es évek közepe óta résztvevője a nemzetközi versenyeknek.
Már fiatalon, 22 évesen olimpikon lett, és élete első olimpiáján, 1996-ban, Atlantában az egyéni versenyben mindjárt a dobogóra is felállhatott. Imre Géza eddig négy olimpián szerepelt, ám mindegyik ötkarikás szereplése egy különleges történet volt. Atlantában „zöldfülűként” bravúrt bravúrra halmozva jutott el az elődöntőig, ahol azonban vereséget szenvedett, így a bronzéremért a példaképével és egyik legjobb barátjával, Kovács Ivánnal kellett vívnia. Kettejük párharcát megnehezítette, sőt majdnem lehetetlenné tette, hogy Kovács Iván sérült lábbal küzdött, aki ennek ellenére mégis komoly küzdelemre késztette Imre Gézát, mondván az asszójuknak egy olimpiai érem a tétje. Az egyenlőtlen küzdelmet pedig Imre Géza nyerte. 2004-ben, Athénban egy gyengébb egyéni szereplést követően egészen a döntőig menetelt a férfi párbajtőrcsapat, ahol viszont a franciák átgázoltak rajtuk. Imre Géza is tagja volt az ezüstérmes csapatnak, igaz, gyengébb teljesítménye miatt már az első mérkőzésen lecserélte őt a szövetségi kapitány. 2008-ban világranglista-vezetőként utazott Pekingbe a magyar párbajtőrcsapat, ám a négy közé jutásért váratlanul vereséget szenvedtek a házigazda kínai csapattól, így Gézáék ismét lemondhattak a nagy álomról, az olimpiai aranyról. 
A pekingi ötödik hely ráadásul nagy viharokat kavart: ketten végleg lemondtak a válogatottságról, távozott a szövetségi kapitány, a sportolók és edzők egymásra mutogattak, a vívók pedig, köztük Géza is, hetekre, hónapokra magukba roskadtak. 2012-ben kimaradt a férfi párbajtőr csapatverseny az olimpia programjából, így a szakágat egyedül Imre Géza képviselte Londonban.
Az első fordulóban elszenvedett vereség pedig majdnem pályafutása végét jelentette. Géza búcsúképpen a 2013-as budapesti világbajnokságon is pástra szeretett volna lépni, ezért még kitartott egy kis ideig. A kitartásának köszönhetően pedig egy újabb fantasztikus sikernek lehetett a részese, hisz a csapat tavaly augusztusban az ő vezetésével ismét világbajnoki címet szerzett. A SYMA csarnokban tapasztalt fantasztikus hangulat, az újabb nagy sikerélmény, illetve a „furcsa” olimpiák okozta hiányérzet egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy Géza végül mégse „akassza szögre” a vívócipőjét.
Február 19-én tehát nem egy visszavonult, hanem ellenkezőleg, egy újabb olimpiai kvalifikációra készülő sportemberrel találkozhattak a nézők Mátyásföldön, akik ráadásul arról is meggyőződhettek, hogy egy sportember a sikerek ellenére is miként tudott szerény, alázatos, őszinte és barátságos maradni.
Imre Géza sportolói és emberei kvalitásaival is igazi példakép lehetne a mai fiatalok számára. Sajnálatos módon a februári rendezvényen erről kevés kerületi diák győződhetett meg. Pedig ma már az erkölcstan is részét képezi a nemzeti alaptantervnek, s mivel az oktatásunkban az új tantárgynak nincs túl nagy hagyománya, a kerületi iskoláknak élnie kellene azzal a lehetőséggel, amit a kertvárosi baráti kör havonta kínál nekik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, a mai, értékvesztett világunkban mennyire fontos lenne, hogy Imre Gézához – vagy korábban Hosszú Katinkához, Benedek Tiborhoz - hasonló példaképekkel találkozzanak a fiatalok.
(Forrás: Riersch Tamás)