Az Olimpiai Himnusz után Győr Béla, a Hagyományőrző Munkacsoport vezetője, a MOA Tanácsának tagja köszöntötte a megjelenteket.
Felkérte Ujvári Ferencnét, a Hagyományőrző Munkacsoport tagját, tartsa meg megemlékezését.

A megemlékezése szövege:

Tisztelt Megemlékezők!

Nemrég Papp Bertalan vívó olimpiai bajnokról emlékeztünk meg születésének 100. évfordulója alkalmából. Most ismét vívó olimpiai bajnok sírjához jöttünk,hogy lerójuk kegyeletünket és tiszteletünket halálának 125. évfordulója alkalmából.
Most Dr. Pósta Sándor sírjánál állunk, aki 1888. szeptember 25.-én született Pándon és Budapesten halt meg 1952-ben.
Nem szokványos életutat járt be.
Fogorvos volt, akit minden érdekelt, sok mindennel foglalkozott. Rajzolt,karikaturista volt, festett, mintázott, zenével foglalkozott, még komponált is, írt sportszaklapokban, napilapokban, sőt tolmácskodott is, hiszen több nyelven kifogástalanul beszélt.
Emellett csak úgy, 1924-ben, Párizsban kardvívásban olimpiai bajnok lett.
Nagyon sok nehézséget kellett legyőznie,hogy a dobogó legfelső fokára állhasson.
Az első világháború után kicserélődött a magyar vívó gárda. Elesett Zulawszky, Szántay ,Békessy.
Kolozsváron tűnt fel a fiatal egyetemista kiváló vívóképességével.
Súlyos sérüléssel jött haza a frontról. Csípősérülése után kérdésessé vált, hogy egyáltalán lépni tud e még valaha. Bécsben megoperálták, onnan hazatérve gyógytornázni kezdett. Rendszeresen úszott, még futballozgatott is fiával. Ez a gyógymód még a legvérmesebb reményeket is felülmúlta.
Javulásán felbátorodva felkereste Santelli olasz mester híres vívótermét. Belépett a MAFC-ba, ott vívott és 1922-ben megnyerte Magyarország kardvívó bajnokságát. Utána 1923-ban nagy versenykörutat és tanulmányutat tett Olaszországban.
Tapasztalatait felhasználva az foglalkoztatta, hogyan lehetne kijutni az 1924-es párizsi olimpiára.
Kolozsvári mestere Gerentsér és Berti László kiváló vívó módszereit elemezve rájött, hogy lábsérüléses lassabb mozgása miatt védő és ellentámadó taktika a legeredményesebb számára. Több vitás válogató verseny után Baja város a maga fiának tekintette Póstát és vállalta minden költségét. A végső válogató versenyen ez volt a sorrend: 1. Pósta, 2. Terstyánszky, 3. Berti, 4. Garai. Így nem kellett a bajai segítséget igénybe vennie.
Párizsban a fojtó hőségű, harmadrendű szálloda után a verseny színhelyén is mostoha körülmények fogadták. Sehol egy zuhanyozó, gyúrásra alkalmas pad vagy heverő, de még egy priccs sem volt.
A mérsékelten sikerült csapatverseny után magyar részről hárman kerültek a döntőbe. Pósta, Garai, Schenker. Az olasz vívók sportszerűtlenül leadták az esélyesebb társuknak a csörtéket, amit a magyarok nem tettek meg a sportszerűséget szigorúan betartva. Végül hármas holtverseny alakult ki Pósta, Ducret és Garai között. Az újravívásban kibontakozott Pósta nagyobb, nyugodtabb versenyzői képessége, ravaszsága és szinte kényelmesen megnyerte mindkét versenyét 4-0 illetve 4-1 arányban. Így lett olimpiai bajnok. Garai harmadik lett.
Az 1924-es olimpia után beállt Santelli mester mellé segíteni, oktatni. Ezért 1930-ban felfüggesztették versenyzési jogát.
Végül még egy érdekesség: Póstáról nincs hiteles fénykép. Roppant babonás volt, nem engedte magát fényképezni, mindig elbújt, amikor fényképezték a vívókat. Párizsi győzelme után az újságírót nem engedte be a szobájába, csak kiküldte névjegyét és a neve alá odaírta
"Megnyertem az olimpiai bajnokságot, ez az én nyilatkozatom."
Egyperces néma főhajtással adózzunk emlékére.
Köszönöm figyelmüket.


Ezután Rejtő Ildikó vívó olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója helyezte el az Olimpiai Bajnokok, a Hagyományőrző Munkacsoport jelenlevő tagjai pedig a MOB és MOA közös koszorúját a bajnok sírján. A megemlékezés a Himnusz hangjaival zárult.

(Fotók: Domby Iván)