Kivételes képességeit és tehetségét tükrözi, hogy egymástól nagyon eltérő sportágakban vívta ki az olimpiai indulási jogot, és emellett egy nagyon komoly felkészültséget és rengeteg tanulást igénylő hivatás, a szívsebészet terén is komoly tekintélyre tett szert.

Az élménybeszámoló alkalmával rengeteg érdekes történet hangzott el a magyar egészségügy rendszerváltás utáni időszakáról, de azért a sport játszotta a főszerepet. Sportpályafutása vitorlázással kezdődött, meg egy "kis csalással", mert annak idején 14 év volt az alsó korhatár, és Ő még csak 12 volt.

A BKV Előrében vitorlázott mindig, először kalózozott, aztán molyban ült egy évig, ezt követte a finn dingi, amelyben 1970 és 1983 között tíz magyar bajnokságot nyert. Amíg élt, Kővári Karcsi bácsi volt az edzője. A vitorlázással párhuzamosan az iskolában kosárlabdázott. A komoly kosaras időszak a gimnázium után még egy évig tartott, amelynek egy komoly térdszalag sérülés vetett véget. 16 éves korától már a felnőtt bajnokságban csillogtathatta bedobói erényeit a BSE elődjében, a VTSK-ban ( Városi Tanács Sport klub ). Akkoriban kevesebb távolról jól dobó kosaras akadt a mezőnyben, az egyik mérkőzésén 49 pontot dobott az NB I-ben és 17 éves korában a mérkőzésenkénti átlaga 20 pont felett volt. Ezzel csak az igazi centerek tudtak vetekedni, és ez a teljesítmény is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 18 éves korában részt vehetett az 1964-es tokiói olimpián a kosárlabda válogatott tagjaként. A tehetsége mellett a szerencsének is tulajdonította a sikert. A válogatott tagjai a MAFC és a Honvéd játékosaiból kerültek ki egyenlő létszámban 5-5 fővel, ezenkívül még Glatz Árpád ( Csepel SC ) volt tagja az utazó keretnek.

A maradék egy bedobóhelyre hárman jöhettek számításba: Haán András és két honvédos. Tulajdonképpen azért kerülhetett a keretbe, mert nem akarták megbontani az egyensúlyt a Honvéd és a MAFC között, nem akarta a vezetőség, hogy valamelyik klub játékosai túlsúlyban legyenek. Az olimpia utáni évben megsérült és így került ismét a vitorlázás közelébe, amelyet nagyon jól össze tudott egyeztetni az egyetemi tanulmányaival, a későbbiekben pedig az orvosi hivatásával.

Tehetségét és elszántságát hűen tükrözi, hogy a nyári felkészülés elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy 1976-ban kijuthasson a montreáli olimpiára finn dingiben. Pályafutása során többek között olyan prominens személyekkel versenyezhetett együtt, mint Jacques Rogge ( korábbi NOB elnök, akivel az orvosi pályán is párhuzam húzható), valamint Juan Carlos, a jelenleg is regnáló spanyol király. A következő években az orvosi hivatás egyre fontosabb szerepet játszott az életében és 1984 óta nem vitorlázik. A vitorlázást felváltotta a szakmai hivatás és a családdal eltöltött kevés szabadidő. Néhány év külföldi munkavállalás után elismert kardiológusként dolgozott a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben. Szerénysége és az élet különböző területein elért sikerei révén igazi példaképpé avanzsálhat.

(Forrás : Henter Pál - Ötkarika )