Riói hangulatban kezdődött a Zsivótzky Gyula Olimpiai Kör emléknapja. A kör névadójának tiszteletére rendezett hagyományos ünnepségnek immár ötödik alkalommal adott otthont a sikátori kultúrház. A rendszeresen emléküléssel kezdődő eseményre évről évre kalapácsvetőnk Mexikóban, 1968 októberében aratott olimpiai diadalának évfordulójához közeli időpontban kerül sor.
A legfrissebb magyar olimpiai győzelmekre dr. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára és Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának tagja emlékezett a szép számú közönséggel együtt élménybeszámolójában vissza.
A két előadó sportolóink riói sikereit a helyszínen szurkolhatta végig, s közvetlen, a versenyek hátterére is kitérő beszámolóik magával ragadták a hallgatóságot, akik a vetített képek és filmbejátszások révén emellett Rio de Janeiro olyan világszerte ismert nevezetességeivel, mint a Megváltó Krisztus szobra, a Copacabana vagy a Maracana Stadion éppúgy találkozhattak, mint az olimpiai faluval és a Magyar Házzal.
A magyar győzelmeket és további érmeket hozó versenyszámok küzdelmeinek, illetve egyes részleteinek vetítését a közönség úgy izgulta végig, mintha élő adást követne. Hasonlóan volt ez a Rio előtti 168 magyar olimpiai bajnoki cím történetét és hőseit felidéző rövid film közben is, amellyel a rendezvény első része zárult.
Az ünnepélyes pillanatok a Zsivótzky Gyula Emlékdíj átadásával folytatódtak, amelyet az idén Pásztor Imre vehetett át Zsivótzkyné Komka Magdolnától, aki annak idején magasugróként két olimpián is versenyzett. Dr. Printz János, a kör elnöke kiemelte, hogy a díjazott, többek között a felügyelő testület tagjaként, a kezdetektől fogva aktívan részt vesz az egyesületként működő kör munkájában.
A szintén Zsivótzky-díjas főtitkárnak az egyesület céljainak és tevékenységének támogatását a vezetőség és a tagság az eddigi találkozások néhány mozzanatát felelevenítő képpel köszönte meg, amelynek hátterét a tavalyi közös kirándulás egyik izgalmas jelenete adja. (A kép címe talán a „Cuhán való átkelés kockázatai” lehetne – bővebben erről a korábbi tudósításunkban olvashat.)
A rendezvény keretében vehették át érmeiket a kör őszi sportnapjának legjobbjai. A fő szám – mint mindig – természetesen a Zsivótzky Gyula hivatalosan mért legnagyobb, világcsúcsot jelentő, dobásával azonos távú, 73,76 méteres futóverseny volt, de ebben az évben eredményhirdetésre került sor összetettben is, amelyhez jól kellet bánni a golfütővel - a programban „pusztagolfként” nevezett számban, amelyben csak az elért távolság volt fontos –, s mindezek mellett – lehetőleg pontosan – labdába is kellett rúgni. Az érmek átadásánál kiderült, hogy a dobogó felső fokát idén a Printz-Markó család uralta. (Ákos az aznapi félmaraton lefutása után állt rajthoz, s a sikátori füves pályán azonnal csúcsot is javított, kisfia Barnus éppen ötévesként teljesítette a távot, az úszóként ismert Erzsi asszony pedig ezúttal a futópályán jeleskedett.) Az összetett győzelemért járó elismerést azonban, kiegyensúlyozott versenyzésének köszönthetően, a kör alelnöke, Vigh Domonkos vehette át.
A délután – szintén hagyományosan – a testmozgásé volt, egy rövid bakonyi kirándulás erejéig, amelynek során ezúttal a Hódos-ér környékét hódították meg a túrázók, a szokás szerint jó hangulatban, de nem kis izgalmak közepette, leküzdve a némi szintkülönbséget is.
(MOA/PJK)