A Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör idei első vendége az olimpiai bronzérmes, világbajnok öttusázó Sasics Szvetiszláv volt. Szellemes, szórakoztató módon beszélt eseményekben gazdag életéről, sportpályafutása sikereiről, nehézségeiről, buktatóiról.
Nagyszülei voltak szerbek, de a család Magyarországra települt át, ő is már Sátoraljaújhelyen született. Származásukat többek között a keresztneveikkel ápolják, édesapja és bátyja Szvetozár, fiai Miroszláv és Milán nevet kapták a keresztségben. Gyermekévei jó módban teltek, apja orvos, anyja testnevelő volt. 1956 után körülményeik megváltoztak, mert apja „rosszkor szólt", és a családnak a fővárosba kellett költöznie.
A Bp. Spartacusban kezdett sportolni, először vízilabdázott, aztán úszott, végül a háromtusán át kötött ki az öttusánál. Az Újpesti Dózsa és a Csepel után 1972-ben került a Bp. Honvédhoz, és visszavonulásáig itt sportolt. Számos körülmény akadályozta sportolói pályája emelkedését: apja rendőri felügyelete, bátyja disszidálása, fiatalkori botlása (zászlórongálásért elítélték), de mindezek ellenére javultak az eredményei. 1970-ben háromtusában országos bajnokságot nyert, de a bajnoki cím nem volt elegendő a katonaság alóli felmentéshez, így Tapolcán és Nagykanizsán kemény körülmények között töltötte idejét. 1973-ban kerül be a válogatott keretbe. Két év múlva ér pályája csúcsára, Mexikóban világbajnokságot nyer csapatban, Kancsal Tamás és Maracskó Tibor társaságában. 1976-ban aranyesélyesként ők utaznak a montreáli olimpiára. Esélyüket növelte Onyiscsenko kizárása, de Kancsal gyenge lovaglása és a csapat megmagyarázhatatlan rossz futása miatt végül a harmadik helyen végeztek. 1978-ban az év öttusázójának választották, ebben az évben a vb-n csapatban ötödik, egyéniben hatodik volt, győztes csapat tagja volt Nyugat-Berlinben, Párizsban, Moszkvában és a csapatbajnokságon. Török Ferenc szövetségi kapitány azonban nem vette figyelembe a moszkvai olimpiára készülő válogatottban. Így 1980-ban a visszavonulás mellett döntött. Az öt sportág közül a lövészetet kedvelte a legjobban, még vívásban ért el az átlagnál jobb eredményeket.
A TF-en vívómesteri oklevelet, majd testnevelő tanári végzettséget szerzett. Hét évig tanított a Színművészeti Főiskolán, később a Radnóti utcai Általános Iskolában. Volt edző a Bp. Honvédban, faipari vállalkozó, szállodai felügyelő, a Budai Edzőtábor orvosi részlegének munkatársa. 2008 óta nyugdíjas.
Kérdéseinkre válaszolva elmondta véleményét a teljesítményfokozó szerekről, a külföldi versenyeken zajló gazdasági tevékenységekről, óráin diákjai megfegyelmezéséről, egykori sporttársaival való kapcsolatairól. "Jó választás volt meghívni Baráti Körünkbe, élveztük beszámolóját."
(MOA/Hencsei Pál, fotó: Róth Tamás)