Olasz Anna ezüstérmes a hamburgi EK-döntőben

Sikerpályán az ifjúságiak és a „nagyok” olimpiája között - Olasz Anna Rióban érmet remél

2014. 08. 18.
Megosztás

Maurer alattomos próbálkozásai után Olasz Anna fejében az is megfordul, hogy néha a pólózókkal együtt kellene edzenie.

Versenyzői pályafutása legelső 25 kilométeres versenyét azonnal ezüstérmesként zárta Olasz Anna a berlini úszó Európa-bajnokságon, több mint ötórás úszás után 6.9 másodperccel lemaradva a győztes olasz Grimalditól, illetve négy másodpercet verve a hazai pálya előnyét sajátságosan értelmező német Maurerre.

„Amit a német lány művelt annak érdekében, hogy semmiképpen se tudjak elébe kerülni, azt egyszerűen csak pofátlanságnak nevezhetem, de a célját az alattomos próbálkozásaival sem tudta elérni. Nyilván arra gondolt, hogy az utolsó bójakerülésnél mindent megengedhet magának, lenyomhat a víz alá, majd vissza is próbálhat rántani. Hazai pályán úgy sem zárják ki. Nem mentem bele a pankrációba, inkább szabadulni igyekeztem tőle, és csak az úszással foglalkozni. Nagyon feldühített a sportszerűtlensége, de talán éppen a dacnak és megduplázott akaratomnak köszönhetem, hogy most ezüstéremmel utazhatok el Berlinből. Sajnos nem haza a családomhoz és a barátaimhoz, hanem vissza az Egyesült Államokba, Arizonába, ahol már ezen a héten elkezdődik a második egyetemi tanulmányi évem” – nyilatkozta az újdonsült Eb-ezüstérmes a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának.

A 165 centiméter magas és mindössze 55 kilós, ámde törékenynek aligha nevezhető Olasz Anna félig-meddig komolyan gondolja, hogy egyszer-egyszer a pólózok edzéseire is el kellene látogatnia, hogy a jövőben a „Maurer-típusú” ellenfelekkel könnyebben tudjon – a szó szoros értelmében – megbirkózni…

„Már a 10 kilométeren érmet szerettem volna nyerni, de csalódtam, mert ha csak másodpercekkel is, de lemaradtam a dobogóról – váltott témát Anna, aki négy éve Szingapúrban, az ifjúságiak olimpiáján még „medencés” versenyzőként szerepelt, és nyolcadik lett a 400 gyorson. - Az edzőmmel a berlini Eb előtt megállapodtunk abban, hogy ha érmet sikerül szereznem a 10 vagy az 5 kilométeren, akkor nem vágok neki a 25 kilométeres maratoninak. Miután az első lehetőséggel nem tudtam élni, azt kértem, hogy léptessenek vissza az 5 kilométeren, mert egészen biztos voltam abban, hogy a leghosszabb távon nem érhet csalódás. Öt órán keresztül csak az járt a fejemben, hogy most sikerülnie kell. Az eredmény azt bizonyítja, hogy jó döntést hoztunk.”

Jövőre a világbajnokságon, 2016-ban az olimpián nagy célok megvalósítására készül. Az „ötkarikás” szereplés jogát valójában már a londoni nyári játékok előtt kiérdemelte, még sem indulhatott, nevezetesen az egy országot képviselő versenyzők számát korlátozó szabályok miatt.

„Két olyan, a mostanihoz hasonló esztendő vár rám, ami csak a tanulásról, az edzésekről, a versenyekről, és persze a lemondásokról szól, amikor még egy kellemes nyaralást sem lehet betervezni. Mint business szakos egyetemista azt mondhatom, hogy ha a befektetést 2015-ben és 2016-ban is olyan „hozam” követi az év legrangosabb eseményein, mint idén a berlini Európa-bajnokságon, akkor újra csak azt mondhatom majd, hogy megérte. Jövőre a világbajnokságon a 10 kilométeres olimpiai versenyszámban beérném azzal, hogy az első tíz között végzek, de a lehető legközelebb a dobogóhoz, az olimpiáról viszont már érmesként szeretnék hazatérni Rióból” – mondta nagyon határozottan a Szegeden született sportolónő, aki szeptember 19-én tölti be a 21. életévét. Azaz hogy - még csak a huszonegyediket…

(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter)