Minden egészséges ember szereti a látványosságot, a szórakozást, a kikapcsolódást, szeret közösségben lenni, korszakos kedves események részese lenni. Ezért mondhatjuk bátran, Magyarországon elviekben mindenki örülne, ha hazánk adhatna otthont a 2024. évi nyári olimpiai játékoknak. Ezt fejtegeti Dénes Ferenc sportközgazdász a Líra hálózatában kapható, MOB kiadásában és szerkesztésében megjelent Sport 2015 évkönyvben.
Még a megvalósulásért tett erőfeszítéseket is elfogadjuk, ha pontosan tudjuk, hogy mennyi időt, pénzt, munkát kell befektetnünk, hogy a nagy álom valóra váljon, és a fáradozásainknak mi is a valószínűsíthető jutalma. Ha a számolt ráfordítások és a remélt hasznok számunkra kedvező egyenleget mutatnak, akkor azt mondjuk: vágjunk bele!
A költségek és hasznok felmérése azonban nem egyszerű. A hétköznapi megoldás, ha az analógia módszerét használjuk: megnézzük, hogy az elmúlt évtizedek nyári olimpiai helyszínei hogyan oldották meg a feladatot. Itt finoman szólva is vegyes a kép. Az elmúlt három évtizedben azt látjuk, hogy Los Angeles (1984) és Atlanta (1996) pénzügyi profitot tudott termelni, Szöul (1988), Barcelona (1992) Sydney (2000) és London (2012), úgy tűnik, hosszú távon nagyon is megtérülő olimpiát rendezett. Athén (2004) viszont elrettentő példa mind a pénzügyi, mind a hosszú távú hatásokat tekintve, és erős a kétség Pekinggel (2008) kapcsolatban is, hogy a nagyhatalmi „erődemonstráción” túl, mit is hoztak Kínának a játékok. Sajnos Rio de Janeiro készülődése is sok kétséget ébreszt az olimpiai rendezésekkel kapcsolatban.
A másik véglet a nagyon részletes modellek készítése. Ezek többnyire nagyon bonyolult számítások, az eredmények feldolgozása komoly szakértelmet igényel. De a kétségek még a legkifinomultabb modellezésénél is megmaradnak: elég csak a 2012-es londoni olimpiára emlékeztetni, ahol a pályázatban becsült és a tényleges költségek között 3-4-szeres volt az eltérés…
A véleményalkotáshoz, adott esetben a felelősségteljes döntéshez nem spórolhatjuk meg, hogy valamekkora időt, energiát szánjunk arra, hogy megértsük, milyen gazdasági hatásokkal jár, ha két év múlva az a döntés születik, hogy 2024-ben Budapest, Magyarország legyen a nyári olimpiai játékok helyszíne. Az alábbiakban néhány szempontot szeretnék kiemelni a közös gondolkodáshoz, amiben a „közös nyelvet” a PricewaterhouseCoopers Budapesti Olimpia 2024 Megvalósíthatósági tanulmánya jelentheti, amire a továbbiakban „Tanulmány”-ként fogok hivatkozni (forrás: atlatszo.hu, letöltés: 2015.08.24). A budapesti olimpia megrendezését pedig rövidebben „Budapest 2024”-ként emlegetem majd.
Mindennek ára van
Bármennyire is közhelyszerű, mégis avval kell kezdenünk: ingyen leves nincs. A budapesti olimpia megrendezése komoly költségekkel jár, a számlákat ki kell fizetni. Ne reménykedjünk abban, hogy valamekkora közös áldozatvállalás nélkül létrejöhet a nagy esemény – cserében viszont mindannyian részesedünk majd az olimpia hasznából.
De hogy pontosan minek is az árát fizetjük meg, azt fontos tisztázni. Bármilyen furcsa, egy olimpia megrendezéséhez önmagában csak sportpályákra, sportolókra és felkészítő stábokra, hivatalos tisztségviselőkre és bírókra valamint szervezőkre van szükség. Amikor az olimpia költségeiről beszélünk, tulajdonképpen a szükséges sportlétesítmények megteremtésére és a fenti szereplők kiszolgálására kell gondolnunk. Budapest 2024 esetében a Tanulmány mintegy 1074 milliárd forintra becsüli a bruttó olimpiai költségeket, ami tartalmazza a pályázati, a paralimpiai, a szervezési és az olimpiával közvetlenül összefüggő fejlesztési költségeket (olimpiai és médiafalu, sportlétesítmények, környezetvédelem, biztonság, stb.). A létesítmények egy részét azonban ideiglenes jelleggel építenénk meg, lehetőség nyílna vagyontárgyak értékesítésére, amiből a befolyó 299 milliárd forinttal csökkenteni lehet a költségek számítását, így durván 774 milliárd forintot tenne ki az olimpia nettó költsége.
Mi van még a zsákban?
Ugyanakkor egy XXI. századi olimpia csak néhány szimbólumában emlékeztet a modern olimpiák hőskorára, amikor Hajós Alfréd mint tébláboló turista ugrott a tengerbe és nyerte meg a 100 méteres és 1200 méteres úszószámokat. Napjainkban egy nyári olimpia a világ egyik legnagyobb turisztikai látványossága és médiaeseménye, milliós nagyságrendben mozdít meg turistákat, munkavállalókat. Márpedig az idelátogatókat és a hazai érdeklődőket biztonságosan és magas színvonalon kell kiszolgálni. Az értéklánc az információkkal való ellátással kezdődik, magába foglalja az utazási lehetőségeket (repterek, modern vasút és úthálózat, városi közlekedés, stb.), a különféle szállástípusok biztosítását (szállodák, hostelek, kempingek, panziók stb.), környezetvédelmi, városrehabilitációs, idegenforgalmi feladatok (programok, látványosságok stb.) ellátását, kialakítását.
A feltételek egy része rendelkezésre áll Budapesten és az országban, másik részét azonban 2024-ig meg kell valósítani. És ezen megvalósításon múlik minden olimpia sikere. A fejlett nagyvárosok azért indultak eleddig előnnyel az olimpiai rendezési pályázatokon, mert a kiszolgálás infrastrukturális feltételei sokkal inkább rendelkezésre álltak illetve gazdaságosabban voltak, megépíthetőek és későbbiekben működtethetőek, mint a kisebb méretű városok esetében. Ebben hozott jelentős változást a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Agenda 2020 programja, amiben a kiszolgálásra gazdaságosabb, kevesebb luxust tartalmazó standardokat fogalmazott meg, illetve lehetővé tette a helyszínek földrajzi széthúzását, a költségek csökkentését, esélyt teremtve a megvalósult fejlesztések jövőbeni gazdaságos működtetésére és fenntartására.
Budapest 2024 sikerét az jelentheti, ha a szükséges kiegészítő beruházásokat a nemzetgazdaság általános fejlesztési stratégiájába illeszkedően hajtjuk végre. Evvel számol a Tanulmány is, amikor olyan beruházásokat vesz figyelembe, amelyek zömükben megjelennek a nemzeti fejlesztési tervekben. Így tulajdonképpen nem történik más, mint a fejlesztések időben előrehozott és/vagy gyorsított ütemű megvalósítása. Az persze fontos kérdés, hogy ezek a nemzeti fejlesztési tervek valós igényeket szolgálnak-e ki, gazdaságos beruházásokról van-e szó, fenntarthatóak-e, de ezeket a kérdéseket jó esetben megvizsgálták a felelős döntéshozók, így készítették el a terveket. Ha így történt, joggal számíthatunk arra, hogy az olimpiához kapcsolódó megvalósításuk, amelyek költségét 2070 milliárd forintra becsüli a Tanulmány (ez nem tartalmazza a biztonsági kiadásokat és a magánszállások létesítésének költségeit), hosszú távon előnyös lesz az országnak.
Ki lesz a bálanya?
Az elmúlt öt évben Magyarország komoly sportfejlesztéseket hajtott végre, jelenleg is komoly sportberuházások vannak napirenden (Nemzeti Uszoda, új Puskás Stadion, egyéb aréna és stadionépítések). Ezek a sportlétesítmények már lehetséges olimpiai helyszínként, szükséges gyakorló pályaként, csarnokként is épülnek, így a 2024-es olimpiai helyszínről szóló döntés időpontjában már igen jól fogunk állni ezen a területen.
A Tanulmány avval számol, hogy a szükséges fejlesztések közül mintegy 904 milliárd forint EU-s forrásokból biztosított és további 951 milliárd forint átcsoportosítható az olimpiai rendezési célokra. További 367 milliárd EU-s támogatás áll majd rendelkezésre a 2021-től kezdődő EU-s támogatási ciklusból. Ez így nagyon kedvező, de a költségek jelentős részét így is a központi költségvetésnek, a magyar adófizető polgároknak kell állniuk. Kérdés, megéri-e az áldozatvállalás.
És megéri?
A Tanulmány konklúziója, hogy az olimpiarendezés hosszútávon megtérülő program, ami Magyarországnak megéri. Az olimpia legfontosabb gazdasági-társadalmi előnyei, amelyek az olimpiát megelőző években, illetve az azt követő tíz éven belül jelentkeznek:
- Jelentős a munkahelyteremtő hatás. 2017 és 2025 között összesen mintegy 100 ezer munkahelyet hoz létre az olimpia, az éves átlag 2020 és 2024 között közel 19 ezer, a legmagasabb éves érték közel 40 ezerre becsülhető.
- Nőnek az adó- és járulékbevételek a költségvetésben. Az állami költségvetés olimpiai bevételei rövid és hosszú távon mintegy 1100 milliárd forintra becsülhetőek.
- Gyorsabb gazdasági növekedés, nagyobb nemzeti jövedelem. Az olimpiának köszönhető a GDP-növekedés többletértéke elérheti akár a 3000 milliárd forintot is, a kiemelkedőbb években az olimpia akár 0,3 százalékkal is emelheti a GDP növekedését.
- Növekvő turisztikai bevételek. Rövid és hosszú távon ezen összegek elérhetik a 130 milliárd forintot.
- Magyarország növekvő versenyképessége.
- Európai Uniós fejlesztési források még hatékonyabb felhasználása, elköltése.
- Az ország, Budapest ismertségének, jó hírének erősödése.
- Nemzeti azonosságtudat és a közösségi összetartozás erősödése, aminek gazdasági hatásai nehezen számszerűsíthetőek, de ha jól sáfárkodunk, áttételes hatásokon keresztül mindenképpen megjelennek és termelőerővé válnak.
Ha lehetőséget kapunk, mi kell, hogy ténylegesen sikeres legyen a magyar olimpia?
Mindenekelőtt társadalmi egyetértésre van szükség. Hosszú évekig áldozatot kell vállalnunk az olimpia érdekében, ráadásul ennek hasznai csak jóval később, öt-hat éves csúszással jelennek meg kézzelfoghatóan a társadalomi csoportok számára. Ehhez megértésre, együttműködésre van szükség, amihez elengedhetetlen, hogy az alapcélokban és a kivitelezés fő irányaiban egyetértsünk.
Persze az egyetértéshez bizalom kell. Bizalom egymás iránt és bizalom a meghatározó politikai, gazdasági érdekcsoportok iránt. A bizalmat ki kell érdemelni. Ennek fontos része a tisztességes beszéd, az előnyök-hátrányok korrekt ismertetése, a szabad diskurzus. A projektnek átláthatónak, a szakmai és civilcsoportok által ellenőrzöttnek, a közösség számára teljesen nyilvánosnak kell lennie. Ez egyébként sokat segíthet abban, hogy „skandináv” szinten tartsuk a korrupciót és lopást.
Tanulni képes, az új kihívásokhoz alkalmazkodni tudó megvalósítókra van szükség. Sok remek sporteseményt rendeztünk, jók vagyunk vendéglátásban, turizmusban, gyakran tudunk élni a lehetőségekkel. De az olimpia nemcsak egyszerűen „nagyobb” esemény, hanem egy teljesen új minőség, ekkora projektet nem vittek még a most élő generációk Magyarországon. Ezt nem lehet „rutinból” megoldani. Folyamatosan képezni kell magunkat – mindenkinek, például legalább minimális angol szókészlettel kell bírni minden honfitársunknak – és tanulni. A nagy vállalkozások ritkán, pontosabban soha sem mennek a tervasztalon megrajzoltak szerint végbe, újabb és újabb konfliktusokkal, kiélezett helyzetekkel fogunk találkozni, amiket képesnek kell lennünk megoldani. Jó hír viszont, hogy a megszerzett tudás az egyik legértékesebb öröksége lesz az olimpiai programnak. Nemzetközi szinten lehetnek keresettek a vállalkozásaink kínálta szolgáltatások, a képzett, tapasztalt munkaerő.
És a sikerhez kell egy jó nagy adag szerencse. Az elkövetkező évtizedben kiegyensúlyozott gazdasági növekedésre van szükségünk – a Tanulmány évi 3 százalékos GDP-növekedéssel számol –, társadalmi stabilitásra, kedvező világgazdasági környezetre és békére. Ha összejön, mindannyian nyerhetünk.
(Sport 2015/Dénes Ferenc, fotó: MOB/Szalmás Péter)