Bodó Andrea 1934. augusztus 4-én született Budapesten, nagypolgári családban. Édesapja jogi doktor, aki a háború után az Országos Takarékpénztár igazgatója volt. Családjával meglehetős jómódban éltek a Sváb-hegyen. Szófogadó gyerek volt, akit mind szülei, mind pedig német dajkája szigorúan nevelt, az ekkor tanult fegyelemnek később tornászi karrierje alatt is nagy hasznát vette. A Szent Margit Leányiskola államosítása után a Lajos utca ipari iskolában folytatja tanulmányait, itt lett testnevelő tanára a híres Valy néni (Nagy Jenőné) – a későbbi válogatott csapat edzője –, aki felfigyelt tehetségére és a röplabda helyett a torna felé irányította.

1950-től a Budapesti Vörös Meteror, majd Budapesti Honvéd egyesületének tornásza. A válogatottba 1952-ben került be, ahol példaképe, Keleti Ágnes mellett edzhetett. Első nemzetközi megmérettetése a helsinki olimpia volt, ahonnan egy ezüsttel és egy bronzzal tért haza, előbbit összetett, utóbit kéziszer csapatban szerezte. A játékokról hazatérve a a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Az 1954-es római vb-ről egy hosszabb betegség miatt lemaradt, ám egy évvel később már újra a nemzeti színeket képviselte, idehaza pedig a csapat mellett az egyéni bajnokságot is megnyerte, lóugrásban mesterfokú bajnoki címet szerezve.

Az ’56-os események a csapat hangulatára is rányomták a bélyeget, és bár a kéziszerdöntő előtt egy malőr miatt – Tass Olga nemzetiszín szalagja eltűnt, egy szivárványszínűvel kellett szőnyegre lépnie, amit a szabályok nem tettek volna lehetővé, de az isteni Valy néni hathatós közbenjárására nem tiltották el a csapatot, sőt a legenda szerint gyönyörű gyakorlatukat látva a helyszínen tartózkodó edinburgh-i herceg kérésére még egyszer elő kellett adniuk – úgy tűnt, nem lesz meg a győzelem, a szerencse azonban melléjük állt és aranyérmmel térhettek haza. Jobban mondva térhettek volna, hiszen Bodó Andrea – a csapát más tagjaihoz hasonlóan – nem tért vissza Magyarországra. Akkori férje, Molnár Miklós disszidálásáról tudomást szerezve elfogadta a Sport Illustrated ajánlatát és az Egyesült Államokba ment. San Francisco környékén telepedtek le.

A gyermekkorában tanulni nem nagyon szerető kislány 1962-ben szerezett testnevelő tanári és pszichológiai diplomát a Berkeley Egyetemen, ahol négy évre rá le is doktorált. 1963-tól tanított is a San Franciscio-i Állami Egyetemen. Bár nehezen illeszkedett be és szokta meg az amerikai környezetet, itt is segítette a tornasportot. 1984-ben került be a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) Ritmikus Gimnasztika Bizottságába, melynek 2000-ig volt tagja. Négy olimpián bíráskodott, a ’84-es Los Angeles-i és a ’92-es barcelonai ötkarikás játékokon pedig a szakág versenyeinek technikai igazgatói posztját is ellátta.

Egy lánya van. Jelenlegi férjével Novato elővárosában élnek. Szabadidejében élvezi az unokáival töltött időt, és nagyon meg volt elégedve a riói olimpia tornászversenyeivel is.

Az Isten éltesse még sokáig!

(MOB-összeállítás; fotó: MTI)