75 éves Szabó István (jobbra, elöl) olimpiai ezüst- és bronzérmes, világbajnok kajakozó.
Szabó István 1950. június 15-én született Budapesten. Dr. Nagy László kezei között ismerkedett meg a kajakozás fortélyaival, és igencsak jó tanítványnak bizonyult. Tette mindezt az MTK-ban, amelyben aztán az egész sportolói pályafutását töltötte.
Budapest, 1976. június 29. Szabó István az MTK-VM (elöl) és Bakó Zoltán a Budapesti Honvéd kajakosai, a magyar férfi olimpiai kajak-kenu válogatott tagjai edzés közben. A sportolók férfi K-2 1000 méteres távon indulnak a XXI. Nyári Olimpiai Játékokon Montreálban.
Három olimpián szerepelt. Először 1972-ben Münchenben állt rajthoz az 1000 méteren induló és végül hatodik helyen záró Vargha Csongorral, Bakó Zoltánnal és Várhelyi Péterrel felálló kajaknégyes tagjaként. Négy esztendővel később a táv nem változott, a négyfős hajóból kettes lett; Montreálban a müncheni kajaknégyes alapemberével, Bakóval indult párosban. Bár Kanadában Szabó végig súlyos ínhüvelygyulladással küszködve versenyzett, ez sem akadályozhatta meg őket abban, hogy harmadik helyre evezzék be hajójukat. Szabó István számára az 1980-as moszkvai olimpia volt az utolsó. Az eredeti tervek szerint itt is Bakóval párban szálltak volna vízre 1000 méteren, végül mégis másként alakult. Nem sokkal a játékok előtt Bakó egy kullancscsípés következtében súlyosan megbetegedett, nem csak az olimpiát kellett kihagynia, pályafutását sem folytathatta. A kajak kettes így megüresedett helyén a győri Joós Istvánnal Szabó István ezüstérmes lett, ezzel elérve legjobb olimpiai eredményét.
München, 1972. szeptember 8. A férfi kajak négyes 1000 méteres versenyszám középdöntőjének első négy helyezettje a célban: a győztes román (alulról 3.), a második finn (alulról 4.) , a harmadik magyar (alulról 2.) (Szabó István, Várhelyi Péter, Vargha Csongor, Bakó Zoltán) és a negyedik NDK (alulról 1.) csapat a XX. nyári olimpián. A magyar csapat a döntőben a 6. helyen végzett.
Az 1970-től 1985-ig tartó időszak világbajnokságain 17 érmet szerzett, ezek közül öt aranyat. Egyszer 500 méteren, két-két alkalommal pedig 1000 és 10000 méteren ünnepelhetett, és mint ötszörös világbajnok, a magyar kajak-kenu örökös bajnokának mondhatja magát.
Dunavarsány, 1979. május 24. A Szabó István-Bakó Zoltán páros (j-b) edz a kajak-kenu válogatott dunavarsányi edzőtáborában. Balra edzőjük, Üregi László.
Nemzetközi sikerei mellett itthon is rendkívül eredményesen szerepelt, ezt jól mutatja 11 országos bajnoki címe, valamint az is, hogy 1977-ben és 1979-ben Bakó Zoltánnal karöltve az év magyar kajakozójának választották, emellett tagja lett az MTK Hírességek Csarnokának is.
Aktív versenyzői pályafutása végeztével sem távolodott el teljesen sportágától, mérnöki diplomáját és tapasztalatait felhasználva olyan, a kajakozók edzésmunkáját segítő eszközöket fejlesztett, mint az ergométer ősatyjának tekinthető húzógép.
Budapest, 1972. augusztus 2. Szabó István kajakozó, a müncheni olimpiára készülő magyar válogatott tagja.
A mozgás szeretete ezután is életének szerves részét képezte, még félmaratonokat is futott.
Isten éltesse Szabó Istvánt!