Szalay Miklós 1946. december 6-án született Salgótarjánban. Tizennégy éves korában jelentkezett a Salgótarjáni Bányász Torna Club toborzóján, de elönytelen termete miatt eltanácsolták. Az asztalitenisz sporttal ismerkedett, de nem tett le arról, hogy labdarúgó legyen.

A Salgótarjáni Kohásznál kezdett futballozni, ahonnan Grosics Gyula hívta a labdarúgó szakosztályhoz. A Salgótarjáni Bányász technikás középpályása, csaknem egy évtizeden át erôssége volt szülôvárosa csapatának, 184 bajnoki mérkôzésen jutott szóhoz, és 29 gólt szerzett. Mexikóban játszott az olimpián gyôztes csapatban. Egy alkalommal, 1972. január 12-én Madridban Spanyolország ellen szerepelt a nagyválogatottban. Röviddel késõbb krónikus vesegyulladás miatt abba kellett hagynia az aktív sportolást.
A Nógrádi Szénbányák Vállalatnál kezdett el dolgozni. Ezzel párhuzamosan elvégezte a TF szakedzõi szakát (1974), 1974-tõl közel 20 éven át különböző csapatoknál edzõsködött.
A Salgótarjáni Városi Sport- és Létesítményigazgatóságának sportszakmai igazgatóhelyettese, létesítményvezetõ, az SBTC labdarúgó szakosztályának elnökségi tagja is volt.

Fotó: amagyar olimpiai labdarúgó-válogatott csapatképe (1968). Felső sor, balról: Szarka Zoltán, Varga Zoltán, Fatér Károly, Dunai Antal, Hunyadi László, Dunai (III.) Ede, Menczel Iván, Keglovich László, Nagy László. Középső sor, balról: Lakat Károly (szövetségi kapitány), Fejes Gábor, Básti István, Kelemen, Oláh, Bicskei Bertalan, Szűcs Lajos, Noskó Ernő, Radics János. Ülő sor, balról: Fazekas László, Pusztai László, Kocsis Lajos, Dunai Lajos, Páncsics Miklós, Branikovits László, Szalay Miklós, és a gyúró (ismeretlen).

(MOB, fotó: MTI/Petrovits László)