Uszodai család az övé: felesége volt az olimpiai bajnok vízilabdázó Gyarmati Dezsőnek, lánya - akinek edzője is volt - az olimpiai ezüst- és bronzérmes Gyarmati Andrea, unokája a korábbi válogatott, ma vízilabda-szövetségi főtitkár Hesz Máté. „Sok kisgyermek kezdi úgy, hogy ő márpedig olimpiai bajnok szeretne lenni. Én is ilyen voltam, majd az lettem. De, hogy megértem azt, hogy a családom egy része is olimpiai érmes, magyar válogatott sportoló volt, az egy csoda, az egy nagyon nagy boldogság. Értük a Magyar Himnuszt hallgani egy csodálatos érzés volt mindíg is. Ezért érdemes élni!"

„Csilaghegyen nőttem fel, a strandon tanultam meg úszni. Harminchatban kilenc éves voltam, amikor a hangosbemondón keresztül hallottam a berlini olimpia közvetítését, annak eredményeit. Csik Ferkó úszásban akkor nyert, elhangzott a himnusz. Nagyon nagy hatással volt rám. A strand tele volt, még a palik is megkönnyezték. Akkor határoztam el, hogy én olimpiai bajnok akarok lenni! Ha ő nem nyer akkor, talán én sem lettem volna olimpiai bajnok. Ő volt az ideálom - emlékezett vissza. - Aztán amikor én lettem bajnok, találkoztunk, és személyesen gratulált nekem. Utána egy napig nem mostam kezet. Emlékszem, egyszer rakoncátlankodott a szívem. Ő pedig orvos volt, elmentem hozzá. Azt mondta: kislányom, ne aggódj, gyengébb szívvel is nyertek már olimpiát!"

Székely Éva a siker titkának azt tartja, hogy „imádni" kell az úszást, nem pedig kötelezőként, muszájból csinálni. „Ehhez még marha sok munka és persze szerencse is kell. Piszok sokat kell dolgozni, a sikert nem adják ingyen. Hinni kell a sikerben, el kell hinni, hogy meg tudom csinálni. És még egy fontos dolog: tisztelni kell az ellenfelet - teszi hozzá. - És kellenek hozzá a szülők is. Nélkülük nem megy. A Visegrádi utcában laktunk, reggel 5-kor már mentem a szigetre edzésre. Édesanyám minden alkalommal felkelt velem, nézett utánam a kivilágított lakásból, amíg csak ki nem fordultam az utcánkból, onnan vigyázott rám. Jó volt a tudat, hogy olyankor is velem van. Csodás szüleim voltak!"

A most kilencven esztendős bajnokot 2004-ben választották a Nemzet Sportolói közé. „Nagyon büszke vagyok rá, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy én is közéjük tartozom. Számomra az olimpiai bajnoki cím és a Nemzet Sportolója-kitüntetés szinte egyenértékű. Bár azt soha nem felejtem el, amikor hazajöttünk Helsinkiből, a magyar emberek szabadnapot kaphattak, hogy kijöjjenek a Keletibe bennünket fogadni. Még a tetőkön is emberek voltak. Hatalmas szeretet áradt felőlük. Csodálatos érzés volt! Az akkori olimpia sikere nemzeti ügy volt. Ha roszz a kedvem, ez jut eszembe, és megnyugszom."

Székely Éva azt is elárulta, legkedvesebb utódának az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztinát tartja. „Kedves, szerény, és ugyan akkor nagyon nagy sportember volt. Természetesen a mai fiatalonak is szurkolok, követtem a riói olimpiát is, és drukkolok az idei világbajnokság magyar sikereinek is, biztos lesznek szépen csillogó érmeink! Világklasszis úszóink vannak, akik - biztos vagyok benne, hogy - Budapesten is megmutatják a világnak, mit tudnak a magyar úszók!"

Székely Éva a helsinki olimpián a 200 méteres mellúszásban arany, Melbourne-ben ezüstérmes lett. Nyolc főiskolás világbajnoki címet, egy második helyet és egy Európa-bajnoki ezüstérmet is jegyez. Magyar bajnoksáágokon közel félszáz alkalommal állhatott dobogóra. Edzője Sárosi Imre volt.

Sportolói pályafutását követően gyógyszerészként diplomázott és szakedzői képesítést is szerzett; 1969-től mesteredző. Dolgozott edzőként - egyik tanítványa saját lánya, az olimpiai ezüst- és bronzérmes Gyarmati Andrea - és a TF kutatóintézetében is. Több könyvnek a szerzője, leghíresebb műve a Sírni csak a győztesnek szabad! - című, melyet középiskolások is olvasnak. Tagja az úszó hírességek csarnokának, a magyar úszósport halhatatlanja. 2017. április 3-án tölti be 90. évét.

(MOB/VF, fotó: MTI)