Ideális esetben most úgy kezdenénk, hogy Kolonics György 1972. június 4-én született Budapesten. A kajak-kenu pályára testnevelő tanára viszi le ötödikes korában, ám nővére is sportol, kajakozik. Hamar megmutatkozik tehetsége, 1990-ben egyesben 500, 1000 és 5000 méteren is ifi országos bajnok. A válogatottba 1991-ben kerül be, majd egy túl jól sikerült világbajnoki ünneplés után váltja Szabó Attilát Pálizs Attila mellett a kenuban, és jut ki húsz évesen a barcelonai olimpiára. A játékok után már inkább hozzá keresnek párt, így térdel össze Horváth Csabával, akivel sikert sikerre halmozva, 1996-ban egy, a végletekig kicentizett csatában, mindössze 3 század másodperccel, azaz cirka 16 centivel, de ők lettek az olimpiai bajnokok C-2 500 méteren.

A Sydney-ig vezető úton Koló az egyesre koncentrált inkább, abban is bizonyítani akart. Aki látta azt a viharos szélben rendezett döntőt, ahol háromszor fújták vissza a futamot, sose felejti el, ahogy azt a sugárzó, élettel teli örömöt sem, amivel Kolonics György a dobogó legmagasabb fokán állt. Akik ismerték, bíztak a sikerében, de talán a legjobban edzője, Ludasi Róbert felesége tudta, hogy ki nyer majd a millenniumi olimpia C-1 500 méterén. Ugyanis az említett hölgy még 1999. decemberében megálmodta, hogy Koló lesz az olimpiai bajnok. Még akkor frissiben ezt az álmot le is írta, betette egy borítékba és senkinek nem mutatta meg, Koló szüleit kivéve. Hősünk is csak az olimpiai döntő után láthatta ezt a papírost.

Athénra már ismét párosban, ám ezúttal Kozmann Györggyel fordult rá, aminek az eredménye egy csodaszép bronzérem lett. A Pekingig hátralévő olimpiász alatt is sorra hozták az eredményeket, így kimondva, kimondatlanul is esélyesnek számítottak a párosok mezőnyében... Ideális esetben itt következne a pekingi eredmények leírása, anekdotával és életbölcsességgel, és még legalább ötven évet kívánva. De eljött 2008. június 15-e...

Tizennégy évvel ezelőtt, azon a keddi napon örökre eltávozott Kolonics György, a legenda. A mondatot még ennyi év távlatából is nehéz leírni. Ahogy halálának tizedik évfordulóján írtuk, kivételes emberi és sportolói lényének emléke nem halványul.

Az életét és pályafutását bemutató kiállítás tavasszal mérföldkőhöz érkezett, hiszen 25. alkalommal nyitották meg, Csepelen. Ott jártunkkor, így emlékeztek róla pályatársai:

Születésének 50. évfordulója alkalmából Göd városa a Duna-parti sétány egy szakaszát nevezte el Kolóról. A névtáblát a 17-szeres maratoni kenus világbajnok, Csabai Edvin, a Kolonics György Alapítvány kuratóriumának elnökével Balogh Csaba polgármester leplezte le.

Az eseményen köszönőt mondott mellettük a gödi ötletgazda dr. Bognár Viktor, korábbi kenus, az alapítvány kuratóriumának tagja, illetve Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, valamint dr. Tuzson Bence kormánybiztos, korábbi MOB-tag, a térség országgyűlési képviselője. A köszöntő-megemlékezéseket érzelmekben is gazdag pódiumbeszélgetések követték, melyek keretében sportvezetők, egykori sporttársak elevenítették fel Koló szellemiségét egy-egy közös történettel. A korábbi gödi kajakos Vasvári Lili először két sportvezetővel, dr. Baráth Etelével és Angyal Zoltánnal, majd két olimpiai bajnokkal, Kovács Katalinnal és Storcz Botonddal, ezután a gödi kötődésű dr. Bognár Viktorral és Trebitsch Andrással (Brácsa), végül a két párostárssal: Horváth Csabával és Kozmann Györggyel beszélgetett.

Az eseményen több sportvezető, városvezető és a kajak-kenu-család képviselői mellett részt vett dr. Bartha Csaba, a MOB sportigazgatója, valamint Koló edzője, Ludasi Róbert családja is. A Kolonics György Alapítványért-díjat idén Pető Zsolt, a dunaújvárosi klub vezetője kapta; a kitüntetést Angyal Zoltán, a kuratórium volt elnöke, egykori szövetségi kapitány adta át. Az esemény a Kolóról készült "...az ég a vízre ráhajolt..." című film levetítésével zárult.

A rendezvényen készült fotók az olimpia.hu galériájában megtekinthetők.