Amint elmondta, ez egyetlen percig sem hiányzott neki. Így szép csendben, minden felhajtás nélkül, úgymond a kertek alatt tudott elutazni a koreai fővárosba. Ott pedig meg is nyerte versenyszámát, a 200 méteres mellúszást.

Persze ha ez ennyire egyszerű lett volna, nem lenne miről beszélgetni az immár 45. évében járó, 1988-as ötkarikás bajnokkal, aki természetesen nem a később legsikeresebb úszásnemében és versenyszámában kezdte sportpályafutását.

„Igazi újpesti kisgyerekként hol máshol kezdhettem volna úszogatni, mint az akkori Vasas Izzóban, ahol Schumi János igyekezett bevezetni a sportág alapjaiba. Érdekes módon háromévenként cseréltem klubot: előbb edzőmet követtem a Honvédba, majd 1981-ben kikötöttem Széchy Tamásnál. Ott előbb Gyertyánffy Tamás, majd Széles Sándor foglalkozott velem, s csak azután kerültem Széchy kezei alá. Egyébként pedig lábtöréssel kezdtem, hat hét gipsz után mehettem vízbe, hogy azután néhány hónap elteltével hat korosztályos bajnokságot nyerjek.”

- Feltehetően ez a villámrajt is benne volt Széchy sokakat megdöbbentő döntésében.

„Akkoriban elég általános pénzszűke volt az országban, így mindössze négy versenyző utazhatott az ausztriai Söldenbe, ahol a későbbi években még számos alkalommal vehettem részt ideális körülmények között lebonyolított edzőtáborozáson. Már csak nagyon kevesen emlékeznek rá, de tény: én először vegyesúszóként kezdtem, s csak jóval később állítottak át 200 mellre. 1985. végén még csak 2:19.3-at mutatott az óra nekem, egy évvel később viszont már 2:14.27-re sikerült leszorítanom az egyéni csúcsomat, ami a felnőtt madridi világbajnokságon egyben a győzelmet is jelentette számomra.”

- A következő esztendőben, 1987-ben Európa-bajnok lett, s úgy tűnt, minden megy, akár a karikacsapás.

„A valóság viszont egészen másként nézett ki. Valamiért elromlott a technikám és a Szöult megelőző, hazai bajnokságon be kellett érnem a negyedik hellyel. Az olimpiai részvételemet ugyan nem veszélyeztette ez a visszaesés, hiszen világ- és Európa-bajnoki elsőséggel azért nehéz lett volna engem kitenni az utazók közül. Viszont azt kellet megérnem, hogy Széchy mester hetekig a nyolcas pályán úszatott, mellettem sétált, árgus szemekkel figyelte a mozgásomat, s közben hangosan számolt. Amennyiben az ötven méteres hosszt nem teljesítettem húsz tempóból, úgy azt a résztávot meg kellett ismételnem. Szerencsére a kiutazást megelőző, balatonfűzfői edzőtábor idejére már rendbe jöttek a dolgaim, így optimistán ülhettem repülőre.”

- Magára az olimpiára hogyan elékezik vissza?

„Az előfutamok során a második legjobb időt értem el, s ez alapvetően megnyugtatott. A döntőben pedig elindultam és tettem a dolgomat. Természetesen mindmáig örülök, hogy sikerült elsőként elérnem a falat.”

- A Szöul utáni versenyeredményei egyértelmű visszaesésről tanúskodnak.

„Minden bizonnyal hiányzott belőlem a további motiváció, amin utólag sem csodálkozom, hiszen elvégre mindent, amit sportoló elérhet, az nekem sikerült. Az 1991-es világbajnokságon például be kellett érnem egy-egy negyedik, illetve ötödik hellyel. Ezt követően mondta Tamás bácsi, hogy aki egyszer már első volt, az ne legyen statiszta. Meg is fogadtam a burkolt felszólítást és hamarosan visszavonultam.”

- Az uszodák világából viszont mindmáig nem tűnt el.

„Elég hamar megalakítottam a „Szabó Joe úszóiskolát”, amely mindmáig létezik és vállalja a kezdő gyerekek úszásoktatását. Egyidejűleg 50-60 gyerekkel tudunk foglalkozni, közülük a legtehetségesebbeket előbb-utóbb átirányítjuk a Széchy Tamás SE tagjai közé. Számos, későbbi ígéretes úszó kezdett nálunk, a legutóbbi időkból Szilágyi Liliánát említeném.”

- Gyakorlatilag mindent tud, amit a magyar úszásról lehet és kell tudni. Hogy látja a jelenlegi élvonal jövőjét?

„Elsősorban Gyurta Daniról érdemes beszélni, ő már nagyon megtanulta, mit és mikor kell tennie a 200 méteres mellúszó számban. Londonban ugyan talán egy kicsit korán kezdett hajrázni, de azt a helyzetet is megoldotta. Előbb utóbb 100 méteren is az élre várom. Ami pedig a perspektíváit illeti, Daniban akár még két, sikeres olimpiai ciklus is benne lehet.

(Forrás: JochaPress)