Ez majdnem 40 milliárd forinttal több, mint a 2011–2012-es támogatási időszak igénylése. Igaz, a 95 milliárd forintból végül „csak” 42 milliárd forint értékű sportfejlesztési program kapott zöld utat.
Brüsszel közbeszólt

A rendszerváltás utáni időszak egyik vesztese a magyar sport volt. A szocialista éra állami pénzekre épülő támogatási rendszere semmivé lett, a sportpiac kialakulása viszont kínos lassúsággal haladt. A 2000-es évek végén kirobbant gazdasági világválság a még megmaradt üzleti támogatói kört is megrostálta. Bár a Fidesz stratégiai ágazatként tekint a sportra, az elszegényedő látványsportágak mélyrepülése folytatódott. Ekkor jött az ötlet, hogy az állam társaságiadó-kedvezmény útján segítse extra többletbevételhez a világban legnépszerűbb csapatsportokat. A cél a sportvertikum gazdasági dinamizálása és a sportiparban mozgó feketepénzek kifehérítése volt.

Az az eredeti koncepció azonban, hogy az állam adóátcsoportosítással ösztönözze a a labdarúgás, a kézilabda, a vízilabda, a kosárlabda és a jégkorong élvonalbeli klubjainak támogatására a magántulajdonú, a társasági adó hatálya alá tartozó, nyereséges vállalatokat, kiverte a biztosítékot Brüsszelben. Az Európai Unió irtózik az általa versenytorzító hatásúnak elkönyvelt társaságiadó-kedvezményektől, ráadásul uniós alapelv, hogy az állam kizárólag az utánpótlás-, a szabadidős és az egyetemi sport működése anyagi alapjainak megteremtését segítheti, a profi ágazat támogatását viszont tilos.

Brüsszeli nyomásra tehát az eredeti koncepciót újra kellett gondolni, s a 2011 júliusában hatályba lépő LXXXII. számú törvény már ezt a változást tükrözte.

Középpontban az utánpótlás

A profik megsegítése lekerült a napirendről. Támogatási igények a versenyeztetéshez, a képzéshez, az utánpótláshoz, a tárgyi-eszköz-beruházásokhoz és felújításokhoz, valamint a személyi jellegű kiadásokhoz kapcsolódhatnak. A pénz elszivárgásának kivédésére a jogalkotó több biztonsági szűrőt épített be: kötelezte a pályázókat egy fejlesztési-szakmai terv elkészítésére, egy tartalmi előírásoknak megfelelő pályázat megírására, valamint a pályázathoz szükséges önrész (10-től 90 százalékig terjedhet) előteremtésére. A cégek számára azzal tette vonzóvá a konstrukciót, hogy a támogatásukért cserébe – adójuk 70 százalékáig – társaságiadó-kedvezményt vehetnek igénybe.
A rendszernek szép számban akadnak ellenzői. Egyik fő kifogásuk, hogy a társasági adóból az államhoz évente befolyó mintegy 300 millió forintból elvben akár 210 millió forint is lehívható lenne, ami a jelenlegi gazdasági körülmények között igencsak hiányozna a büdzséből (bár a TAO nem csak kiadásokkal jár, hiszen munkahelyteremtő s az adóbevételek révén egyenlegjavító hatása is van).
A törvény-előkészítés időszakában a folyosói pletykák arról szóltak, hogy 20 és 30 milliárd forint között lehet maximum a jóváhagyott összeg. Ehhez képest mellbevágó volt az első év 95 milliárdos igénylése. Szakértők szerint ebben megmutatkozott a magyaros mentalitás: addig kell kivenni a pénzt, amíg él a rendszer.

Más szakemberek szerint viszont nincs szó arról, hogy elszaladt a ló a sportági és klubvezetőkkel. Ha ugyanis a 95 milliárdból levonjuk a vízilabda-szövetség által a Megyeri hídhoz megálmodott pólóscentrum 14, meg egy pécsi projekt 10 milliárd forintját, illetve a Tüskecsarnok befejezéséhez kért 4 milliárd forintot, máris közelebb járunk a realitásokhoz. Ezzel együtt a következő időszakra benyújtott 125,99 milliárdos óhaj jócskán túlmutat a valós lehetőségeken.

Felbukkanó szerencselovagok

A TAO pozitív hatása az öt látványsportágra megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlenül fejtenek ki élénk lobbitevékenységet a TAO-körből kimaradt sportágak (így például a röplabda és az úszás) annak érdekében, hogy bekerülhessenek a kedvezményezetti körbe. Optimista vélemények szerint a sikeres londoni olimpiai szereplés kinyithatná a kapukat, ám inkább a fékek behúzása irányába mutat, hogy 500-ról 300 millió forintra csökken az értékhatár, amely fölött a nemzetgazdasági, illetve az emberi erőforrások miniszterének véleményezéséhez kötött a támogatás...

Noha a társaságiadó-kedvezmény rendszere szigorú ellenőrzési mechanizmus mellett működik, visszatérő aggodalom a források felhasználásának jogszerűsége. Leginkább az építőipari beruházások csábíthatnak korrupcióra. Az ágazat kritikus állapotában erős lehet a kísértés a beruházások felülárazására. Márpedig nem mindegy, hogy egy műfüves nagypálya bekerülési költsége 120 vagy 150 millió forint.

A TAO-ban sokan jó üzletet szimatolnak, így gombamódra szaporodnak a magukat közvetítőként beállító szerencselovagok. Bár jelentős a kockázat előfordulnak számlázási trükkök is – lebukás esetén az elnyert támogatást 50 százalékos felárral kell visszafizetni, s a vétkest 3 évre is kizárhatják a kedvezményezetti körből.
A társaságiadó-kedvezmény alkalmazását a törvény 2015-ig engedélyezi. Az uniós szinten újdonságnak számító rendszert nem csak a többi EU-s ország figyeli árgus szemekkel, Brüsszel is jelentést vár a megvalósítás tapasztalairól. Az erről szóló jelentést október 15-ig kell eljuttatnia a Nemzeti Sport Intézetnek a Támogatás Vizsgáló Irodához.

10 százalék az ügyeskedő

A szakszövetségeknek és a Magyar Olimpiai Bizottságnak sikerült időben felkészülnie a TAO-s források jogszerű felhasználására – ezt a tapasztalatot szűrte le eddigi vizsgálatai alapján a rendszer ellenőrzésével megbízott Nemzeti Sport Intézet. E szervezeteknek amúgy is volt már tapasztalatuk a pályázati pénzek lehívásában.

A klubok mintegy 60 százalékánál az eddigi ellenőrzések során apróbb, de orvosolható hiányosságokat tapasztaltak.
Az igazi profi aránya mintegy 30 százalékra tehető. Ezek többnyire az önkormányzatokkal partneri viszonyban lévő sportszervezetek.
Az ügyeskedők aránya mintegy 10 százalék lehet, ők azok, akik csak pénzt akarnak kivenni a kasszából a TAO révén.

(Forrás: NSI)