Azt szokták mondani, hogy az olimpiát követő év mindig vízválasztó. Sokan befejezik sportolói pályafutásukat, még nem indul el a kvalifikációs időszak a következő játékokra, de mindenki bizonyítani akar, az is, aki esetleg túl sokáig ünnepelt.
Az év végéhez közeledve a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként és szurkolóként egyaránt elégedetten gondolhatok vissza 2013-ra: egy évvel a sikeres londoni olimpia után a magyar sportolók megint megmutatták, ott a helyük a világ legjobbjai között. A világbajnokságokon, olimpiai versenyszámban nyert kilenc arany, három ezüst és tizenegy bronz önmagáért beszél.
A Magyar Csapatnak nemcsak múltja és jelene, de jövője is van. A ma bajnokaiban még legalább két olimpia benne van, miközben az utánpótlás legjobbjai már készülnek a trónra. Elég csak az idei EYOF magyar érmeseire gondolni, ráadásul 2014-ben Nankingban ifjúsági olimpiát rendeznek. Szerencsére szinte minden adott a sikeres folytatáshoz: elindult az olimpiai sportágfejlesztési program és a sportot stratégiai ágazatként kezelő Kormánytól történelmi esélyt kaptunk a megújulásra, a hosszútávú fejlődésre.
Szöul óta gyakorlatilag minden sikeres olimpia után az volt az általános vélemény, hogy lehetetlen lesz tartani, megismételni az eredményeket, mert nem adottak a feltételek. Aztán egészen Pekingig mindig megmutattuk a világnak, miért is vagyunk olimpiai nagyhatalom. Igaz ehhez emberfeletti erőfeszítések kellettek a műhelyekben, szakosztályokban. Nem a szervezettség, a modern létesítményi háttér, a források biztosítása jelentett garanciát a sikerre. Egy-egy megszállott edző, klubigazgató, elszánt, tehetséges sportoló tartott minket a felszínen. Az ő bravúrjaik hitették el a döntéshozókkal, hogy itt minden rendben, nincs szükség innovációra, beruházásra, fejlesztésre. A szakemberek azonban tudták, hogy ez így már sokáig nem mehet.
A Magyar Kormány már a londoni diadal előtt a sport mellé állt, felismerve a benne rejlő potenciált a nevelés, az egészségmegőrzés, a kultúra, a turizmus, a nemzettudat erősítése terén. Azok a milliárdok, amelyek a korábbi évekhez képest plusz forrásként érkeznek a magyar sportba, óriási, nem túlzás, történelmi lehetőséget jelentenek, de egyben kihívást és felelősséget.
A kihívás és a felelősség elsősorban a miénk, a Magyar Olimpiai Bizottságé. Nekünk kell úgy irányítanunk a magyar sportéletet, hogy ezeknek a pénzösszegeknek minden forintja hasznosuljon, a fejlődést, az építkezést szolgálja. A Sport Államtitkársággal, az NSK-val és az érintett sportági szakszövetségekkel szorosan együtt dolgozva elindult az olimpiai sportágfejlesztési program. Ennek egyik elemeként, a kiemelt edzőprogram keretében, szeptemberben közel 150 mester, tréner lett a MOB alkalmazottja. Valóban motiváló életpályamodellt mutatva a legeredményesebb edzőknek, hazacsábítva a külföldön tevékenykedő kollégáikat.
Remélem, hogy évek múlva úgy emlékezünk majd 2013-ra, mint a magyar sport történetének egyik korszakváltó esztendejére! Az előttünk álló feladatok megoldásához jó egészséget, az ünnepek alkalmából Áldott és Békés Karácsonyt, valamint Boldog Új Évet kívánok!
Borkai Zsolt
elnök
Magyar Olimpiai Bizottság