„Ha leltárt kellene készítenem, elégedetten számolhatnék be arról, hogy tulajdonképpen mindenünk megvan, a szakosztály újra szilárd lábakon áll, a beszerzéseknél nem kell garasoskodnunk, sok versenyzőnk van, velük jó edzők foglalkoznak, a sportágba áramló hatalmas állami támogatás egyre élvezetesebb helyzetet teremt - ezzel kezdte Turi György, aki már akkor is elismert szakembernek számítana, ha egyedül első számú tanítványa, Cseh László dicsőséglistájával büszkélkedhetne.

– Az új keletű gondok abból származnak, hogy különféle magyarázattal, vagy mellébeszélve olyan versenyzőink készülnek elhagyni Kőbányát, akikben 10-12 éves kemény munkánk van, és akiknek lehetőségeink szerint eddig mindent igyekeztünk megadni. A válogatott Bernek Péter a BVSC-ben folytatná, Kozma Dominik pedig állítólag az MTK-ban, valószínűleg abban reménykedve, hogy ott majd mindenki csak rájuk figyel, és talán a szakmai munka is magasabb színvonalú lesz. Sajnos rajtuk kívül mások is erős csábításnak vannak kitéve, én meg azt gondolom, hogy aki menni akar, az menjen. Még mindig jobb, mint ha idekötve és az elégedetlenségét nap, mint nap kimutatva megmételyezné a légkört. Azt viszont senki se gondolja, hogy a kiáramláshoz feltett kézzel fogunk asszisztálni. Sokszor ismételt elvem az, hogy egy közösségnek az összetartás a fő ereje, ezért sem hagyom a mi nagy szakosztályi csapatunk szétzilálását.”

Turi György korábban Petrov Ivánt, Jakabos Zsuzsanna jelenlegi edzőjét, majd utána a kétszeres olimpiai ezüstérmes Güttler Károlyt, a szövetség korábbi utánpótlás szövetségi kapitányát kérte fel arra, hogy alkalmanként, egy-egy nagy eseményen vegye át Cseh László edzéseinek a felügyeletét, mert úgy érezte, hogy a közte és a versenyző közötti kapcsolat időnként frissítésre szorult.

„Ez a jó kifejezés, mert továbbra is kölcsönös az egymással szemben tanúsított megbecsülésünk és tiszteletünk. Laci felkészülési és edzésterveit a jövőben én készítenem el, de be kellett látnom, hogy lassan 29 esztendősen és a nagy tapasztalatával ő már a maga útját akarja járni. Ezt a szabadságot szívesen adtam meg neki, mert ha valaki, hát Cseh László, dicsőséggel rászolgált az önállósulás lehetőségére. Ugyanez viszont nem jár azoknak, akik eddig jóval kevesebbre vitték, még akkor sem, ha előbb vagy utóbb többre is vihetik.”

Turi György nem mellékesen arról is szót ejtett, hogy új jelenségként a magyar úszósport legnagyobbjai egyre gyakrabban váltanak klubot, és teszik ezzel egyik napról a másikra naggyá a befogadó egyesületüket, miközben akaratlanul is leminősítik az egykori szakosztályukat.

„Annak idején, 1986-ban nehéz szívvel beszéltem rá Kiss Lászlót, hogy négy évi közös munkánk után vegye át tőlem Egerszegi Krisztina felkészítését, mert úgy gondoltam, hogy az ő tudásával még többet tud kihozni az Isten adta kivételes tehetségből. Így is történt, „Egér” egy évvel később negyedik lett az Európa-bajnokságon, újabb egy év elteltével pedig olimpiai bajnok. Búcsúzni és edzőt váltani szerintem így kell. Nem úgy, mint mostanában, amikor az elcsábítás lett a módi, a már a csúcson vagy annak közelében járó versenyzők megszerzése. Ígéretekkel és ne tagadjuk, azzal is számolva, hogy mostanában már egy olimpiai döntős helyezés, vagy egy kontinensbajnoki bronzérem is jól „fizet”, persze versenyzőnek és edzőnek egyaránt” – kesergett Turi György, aki ennek ellenére folytatja a szakosztály építését és megerősítését, és aki azt vallja, hogy Cseh Lászlót még akkor is szeretni és tisztelni fogja, amikor már régen felhagyott a versenyzéssel.

(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)