Szuper Levente egykori válogatott jégkorongozó néhány hónapja a Magyar Olimpiai Bizottság kötelékében az olimpiai mozgalom szolgálatába állt. Az első magyar NHL-játékos a multisporteseményeket – mint például az olimpiák mellett az EYOF-okat – is koordináló szakmai csapat, a nemzetközi igazgatóság tagjaként január utolsó hetében, a XVI. Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál alkalmával visszatért egy számára igen kedves helyszínre, az észak-olaszországi Friuli Venezia Giuliába.
A 98-szoros válogatott kapus olimpián ugyan nem szerepelt, de tagja volt a 2008-as szapporói divízió I-es világbajnokságon győztes és a 2009-es A-csoportos vb-n szereplő csapatnak is. Most az észak-olaszországi EYOF-on résztvevő magyar sportolókat segíti a csapatiroda tagjaként. Szuper Levente a gondolatait az olimpia.hu-val osztotta meg.
„Nagyon jó érzés, hogy hosszú idő után újra nemzeti színeket ölthettem fel, és a magyar csapatért dolgozhatok, igaz, más szerepkörben, mint korábban. Újra előjönnek azok az érzések, amik válogatottságom idején. Mint első olimpiai jellegű eseményt, nagyon izgatottan vártam az EYOF-ot, és a dolog pikantériája, hogy éppen egy téli multisporteseményről van szó, ráadásul olyan helyszínen, amit ismerek, szeretek, hiszen 2005-2006-ban az észak-olasz Asiago csapatában játszottam; edzőtáboroztam Clautban, ahol a curlingesekkel vagyok közös szálláson, illetve játszottam Pontebbában abban a csarnokban, ahol a short trackesek hét érmet, köztük öt aranyat nyertek a hét elején. Azon vagyunk, hogy a teljes csapat tagjait összehozzuk, lássák egymás versenyeit, tudjanak szurkolni egymásnak, érezzék meg, hogy milyen egy multisportesemény hangulata – igaz, nagyon szétszórtan van a csapat, akár száz kilométerekre egymástól. A curlingeseket például pénteken átvittem a snowboardosok versenyére Clautból Piancavallóba.”
„Clautban lakom a curlingesekkel, Piancavallóban vannak a snowboardosok, de voltam biatlonosoknál, alpesi síelőknél Tarvisióban és műkorcsolyán is Pontebbában. Nagyon jó érzés beszélgetni a fiatalokkal, eszmét cserélni, és persze segíteni bárminemű logisztikában, eljutni á-ból b-be, közreműködni a szálláshelyeken, segíteni az akkreditációkkal kapcsolatban, a transzferekkel, hogy minden rendben legyen.
Clauthoz és Pontebbához is kellemes emlékek fűznek, hiszen előbbiben edzőtáboroztunk még a Cortina-féle válogatottal az egyik világbajnokság előtt, Pontebbában pedig a Seria-A-ban védtem, amikor Olaszországban játszottam – mindig jó érzés visszajönni erre a vidékre.
Hokira még nem jutottam ki, jó meccsek várhatók, ha az idő engedi, elmegyek egy mérkőzésre Udinéba. Sok összecsapást láttam, most a teljes magyar csapat a fontos, ha nem jutok el egy meccsre, nem dőlök majd a kardomba, de az biztos: egy téli eseménynek mindig különleges pontja, hangulata egy hokimérkőzés.”
„Egy kis szerencsével, és azzal, hogy az európai ranglistán előrébb tudunk lépni úgy, hogy az utánpótlás-válogatottjaink elég jól helytállnak, úgy gondolom, semmi sem lehetetlen, akár a fiú jégkorongcsapatnak is szurkolhatunk egy későbbi téli EYOF-on.
Jó a hangulat, igyekszünk megoldani, hogy mosolygó arcokat lássunk; a rövidpályás gyorskorcsolyázók sikereinek köszönhetően a téli EYOF-ok történetének legjobb eredményét értük el.”
(MOB-Média)