- Kérem, sorolja fel eddig állomáshelyeit!
- A TF-en végeztem, ahol fantasztikus tanároktól tanulhattam, majd négy évig az újfehértói gimnáziumban tanítottam. Onnan a megyei művelődési osztályra kerülve az iskolai testnevelésért feleltem hat és fél éven keresztül. Ezt követően a Nyíregyházi VSC atlétikai szakosztályához vitt az utam, ahol 1980 és 1999 között szakmai vezetőként tevékenykedtem. Közben párhuzamosan 1991-től a nyíregyházi városi stadion működéséért is én feleltem. 1980-ban első vidéki klubként megnyertük az atlétikai szakosztályok országos pontversenyét, de ottlétem két évtizede alatt mindig a legszűkebb élbolyban szerepeltünk.

- Érdekesség, hogy napra pontosan tizenöt évet töltött Debrecenben.
- Így igaz. 1999. július 16-án jöttem el onnan és újabb tizenöt esztendőn át naponta ingáztam Nyíregyházáról a Debreceni Sportcentrumba, ahonnan 2014. július 15-én köszöntem el, és első fokon nyugdíjba mentem. Ezután elsősorban az oktatás területén szerettem volna a szerzett tapasztalataimat átadni a fiataloknak. Büszkén vallom, hogy a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi docense vagyok, s elsősorban ezen a vonalon szándékoztam dolgozni a további években.

- Mikor gondolt először arra, hogy pályázzon a MOB alelnöki tisztére?
- Napokkal a jelentkezési határidő előtt került szóba ez a lehetőség: először a korcsolyázók szövetségén belül, majd a téli olimpiai sportágak vezetőivel történt, közös beszélgetésen. Az ötlet nem tőlem származik, viszont a felvetést követően természetesen én is komolyan elmélkedtem ezen. Az egységes bíztatás adta meg a szükséges lökést a pályázáshoz.

- Korábban a leendő két MOB alelnököt úgy emlegették, mint a nyári, illetve a téli sportágak majdani képviselőjét, ám ezt a definíciót a MOB közgyűlésén elvetették. Így megkülönböztetés nélküli alelnököket választottak. Egyébként is, a téli sportágak voksaival nem jutott volna messzire.
- Induláskor maximum tíz, biztos szavazattal számolhattam. Az elért 114-hez a közgyűlés tagságának jelentős többsége is kellett, hogy támogasson. Ebben a kiállásban nyilvánvalóan komoly szerepet játszott az a debreceni másfél évtized, amelynek során 15 sportági szakszövetséggel rendszeresen együtt dolgoztam, miközben 22 világversenyt rendezhetett Hajdúság fővárosa az én koordinálásom mellett. Ha beszámolom az 1995-ös U-23-as atlétikai Eb-t és az 1998-as, budapesti, felnőtt atlétikai kontinensbajnokságot, valamint az idei junior korcsolyázó Eb-t, akkor elmondhatom, hogy éppen 25 világverseny lebonyolításában van kisebb-nagyobb részem.

- Amint említette, voltak tervei a nyugdíjas évekre, amelyeket azután félre kellett tennie.
- 2015 februárjában a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) elnöke, Kósa Lajos invitálására vállaltam el az ügyvezető igazgatói teendőket. Szeretném a szövetséget egy jól működő szervezetté formálni. Működjön úgy, mint egy rendkívül hatékonyan létező, gazdasági társaság. Legyenek gyors, a sportolókat és a tagszervezeteket támogató döntéseink. Reményem és célom, hogy minden idők legsikeresebb téli olimpiáján vegyünk részt 2018-ban. Ezt természetesen elsősorban a rövidpályás korcsolyázók szereplésén keresztül várhatjuk, de például Tóth Ivett révén már egy másik szakág is képviseltetni tudja ott magát. Eddig a Regőczy-Sallay páros hozta a legtöbb pontot, szám szerint ötöt. Jómagam 2018-ban – a világbajnokságokon megszerzett 12, 16, illetve 20 pontból kiindulva – 12-20 olimpiai pont összegyűjtésében bizakodom.

- Ahhoz, hogy ezt a robbanásszerű fejlődést tartósítani lehessen, a létesítmények fejlesztésére is szükség lenne.
- Elvi elhatározás már történt arra vonatkozólag, hogy egy igazi, modern korcsolyázóközpontot építhetünk itt, a Millenáris és a Kisstadion területén. Jelenleg a tervezőmunka közbeszerzési eljárásának előkészületei folynak. Ha nem jön közbe valami hátráltató tényező, úgy ez a centrum 2021-re elkészülhet.

- Ez a perspektíva, miközben sűrűsödő teendők várnak Orendi Mihályra. Hogyan érzi most magát, a megkettőzött feladatok előtt?
- Erős kétségeim voltak a választásokat megelőzően, hiszen én nem voltam élsportoló, nem vettem részt olimpián. Így a sportéletben hátszelet kevesebbet élvezhettem, sokkal inkább ellenszélben kellett küzdenem. Hogy most sportvezetői pályám csúcsára értem, ez óriási dolog számomra! Ezt a sikert elsősorban a szorgalmamnak és természetesen a mindenkori munkatársaim folyamatos segítségének köszönhetem. A választási eredmények ismeretében optimista vagyok, hiszen elkötelezett, a magyar sportért tenni akaró tisztségviselők közé kerültem, akik tudnak és akarnak is egy intenzívebb kapcsolatrendszerben dolgozni, s hatékonyan együttműködni a sportállamtitkársággal.

- Melyek a legelső benyomásai az új összetételű elnökségről?
- Már közvetlenül a választás után volt egy informális ülésünk. Egy biztos: igen intenzíven kell dolgoznunk úgy, hogy minden elnökségi tagnak legyenek nagyon konkrét, és számon is kérhető feladatai. Ami engem illet – aki a Szabolcs-szatmári régióból idáig eljutottam – mindent el fogok követni azért, hogy mind a 114, rám adott szavazat gazdája később is úgy gondolja: jól döntött, amikor engem támogatott!

(jochapress.hu/Jocha Károly)