Vaskuti Istvánt javasolják maguk közé tagnak a Nemzet Sportolói. Kenus olimpiai bajnokunk, aki aktív pályafutása után sportvezetőként is maradandót alkotott, büszke arra, hogy bekerül az elitcsapatba.
Mit szólt, amikor megtudta, hogy a jelöltek közül Önt választották maguk közé a Nemzet Sportolói?
Schmidt Ádám államtitkár úr hívott fel, hogy elmondja a jó hírt, és bár nem ismertem a számát, amikor bemutatkozott, rögtön gondoltam, hogy miért telefonál. Aztán megtudtam, hogy Schmitt Pál is ott ül mellette – persze, ő is rögtön gratulált –, engem pedig hatalmas büszkeség töltött el. Örülök ennek az elismerésnek, nagyon értékesnek tartom.
Számított rá?
Aki rajta van a jelöltlistán, úgy van vele, hogy hátha… De persze senki sem mehet biztosra, hiszen a döntés azokon múlik, akik adott napon ott ülnek a szobában és szavaznak. Szóval nem akartam előre beleélni magam, de szívem mélyén persze reménykedtem.
A kajak-kenu sportágból elsőként lett a Nemzet Sportolója.
Jó érzés, hogy ez az elképesztően sikeres sportág megélte, hogy valaki közülünk is kiérdemelje a Nemzet Sportolója címet. Éppen vasárnap lesz három éve, hogy Wichmann Tamás eltávozott, ennek a mostani döntésnek egy kicsit ő is örülne.
Vajon az olimpiai bajnoki cím vagy a sportvezetői pályafutás nyomott többet a latban?
Vannak olyan sportnagyságok, akik rendkívüli eredményükkel tűnnek ki, nekem azt hiszem, talán mindkettő megvolt. A kimagasló sportsikerek után hosszú és a mai napig tartó pályafutás következett a sportban: a hazai szövetség szakmai vezetőjeként, a nemzetközi szövetségben, amelynek első alelnöke voltam, és persze edzőként, amit szintén nagyon fontosnak tartok.
Ma is vannak tanítványai?
Jelenleg utánpótláskorúakkal foglalkozom – nyugdíjasként örömmel végzem ezt a munkát. Hozzá kell tennem, hogy ezen kívül is ezer szállal kötődöm a vízhez – a gyerekeim is kajakoztak, és a feleségemet is a Dunán ismertem meg, hiszen evezős volt. Szóval tulajdonképpen a családomat is a víznek köszönhetem.
Amikor magáról gondolkodik, sportolóként, edzőként vagy sportvezetőként látja magát?
Attól függ, hol vagyok. Elsősorban Vaskuti István vagyok, ahogy megszülettem. Ha itthon vagyok, családapaként tekintek magamra, hiszen van három gyermekem és négy unokám. Ha a vízitelepen vagyok, akkor nyilván edzőként működöm, az olimpiai bizottságban meg olimpiai bajnok és sportvezető vagyok. Szóval sokrétű.
Hol tartja az aranyérmét?
Most éppen nincs itthon, mert megkértem egy jó barátomat, hogy készítsen egy táblát, amire ki tudom rakni, és elvitte, hogy tudja a pontos méretet.
Előtte vitrinben volt?
Nincs itthon vitrinem, nem is akartam, hogy legyen, mert szerintem nem kell, hogy rólam szóljon minden. A családom így is nagyon sokszor volt kénytelen hozzám alkalmazkodni, nem akartam, hogy még az otthonlét is erről szóljon.
A magyar kajak-kenusok élete mostanra már a párizsi olimpiára való felkészülésről szól. Hogyan látja az esélyeket?
Bízom a csapatunkban, női és férfi kajakban nagyon erősek vagyunk, igaz, például a női csapat összetételét illetően vannak kérdőjelek, hiszen nagy bajnokaink közül Kozák Danuta és Csipes Tamara is tartott egy pihenőévet, s ez jó lehetőség volt a fiataloknak a felzárkózásra. Férfi kajakban fontos, hogy a négyes felkészülése rendben legyen és hogy Kopasz Bálint és Varga Ádám a lehető leghamarabb kiharcolja a részvételi jogot. Kenuban is fontos a gyors kvótaszerzés – gondolok itt Adolf Balázsra –, attól kezdve pedig már bármi megtörténhet…
(MOB-Média)