Csermely József 1945. január 3-án született Kunhegyesen, szülei szerettették meg vele a sportot kiskorában. Békés községben nőtt fel, nagymamája nevelte. A jó képességű kisfiúra felfigyeltek tanárai, akik úgy gondolták, jó lenne továbbtaníttatni. Így került fel Budapestre édesanyjához, és lett a csepeli Gépipari Technikum tanulója. 1961 tavaszán egyik barátjának invitálásra megy le evezni, és egészen 1975-ig ki sem száll a hajóból. Nevelőedzője Martini István.

Másodéves ifista, amikor már behívják a felnőtt válogatottba is. Bár, már a ’64-es tokiói olimpián is ott lehetett volna a négyes tagjaként, a politika – mint akkoriban oly sokszor – itt is közbeszólt, így csak a hajójuk érkezett meg a japán fővárosba, annak dacára, hogy a játékokat megelőző Eb-n az ő kvartettjük nyújtotta a jobb teljesítményt. A mexikói olimpiát megelőző évben ezüstérmet nyertek a Vichy-ben rendezett kontinensviadalon, így gyakorlatilag el is dőlt az olimpiai indulásuk sorsa. Kissé hektikus felkészülés után, 1968-ban a honi evezősport legnagyobb ötkarikás sikerét aratták ezüstérmükkel, ahol akár nyerhettek is volna. Csermely József így emlékezett vissza egy interjúban a diadalra: „Fiatalok voltunk és zöldfülűek, s ez az alaphelyzet sok mindent meghatározott. Egyébként már az 1964-es, tokiói olimpiára is kijuthattunk volna, de a legfelső sportvezetés nem szavazott nekünk bizalmat. 1966-ban utazhattunk először Nyugatra; a svájci út olyasmi volt számunkra, mintha ma valakit fellőnének a Holdra. Több nemzetközi tapasztalattal több esélyünk lehetett volna az olimpiai aranyéremre, ami azért egészen másként befolyásolta volna a későbbi életünket.”

Az olimpia után, 1969-ben is a második legfényesebb érmet zsebelték be az Európa-bajnokságon. Ugyan ebben az évben Csermely a Budapesti Műszaki Egyetemen megszerezte gépészmérnöki diplomáját is, mely után a Csepeli Tervező Intézetben helyezkedett el mérnökként, és szépen lassan átalakult a fontossági sorrend is az életében és lassan elköszönt sportágától. 1972-ben még kijut a négyessel Münchenbe, ahol 13-ként zárnak. 1975-ben munkahelyet váltott és a Fűtőber Épületgépészeti Termékgyártó Vállalat fejlesztési osztályának vezetője lett. Cirka húsz év után, 1995-ben alapította meg saját vállalkozását.

Egy interjúban mondta: „Az ember, ha valamit csinál, mindig megvan a miértja annak, amit tesz. Meggyőződésem, hogy mindenkinek megvan a belső indítéka arra, hogy valami értelmeset alkosson. Ha viszont ez így van, akkor teljesen másodlagos, milyen eredményt ér el az illető. Az például, hogy én a mexikóvárosi olimpián a társaimmal második lettem, önmagában az ég adta világon semmit nem jelent. Nekem van például számos szabadalmam, de lehet, hogy az az embertársam, akinek egy önálló gondolata sem volt soha életében, a saját lehetőségein belül esetleg mégis többet produkált, mint én.”

Számunkra Csermely József is nagy tettet hajtott végre, kívánjuk, hogy Isten éltesse még sokáig!

(MOB-összeállítás; fotó: MTI)