Verrasztó Dávid tisztában van azzal, hogy a nevét soha nem fogják egy napon említeni Darnyi Tamáséval, azt viszont bátran kimondja, hogy a tavalyi berlini Európa-bajnoki győzelménél sokkal több volt, és remélhetőleg lesz is még benne. Már nem törődik azzal, hogy mit írnak, vagy híresztelnek róla, és azon sem húzza fel magát, ha olykor kevesebbet foglalkoznak vele, mint a vele körülbelül azonos tudást és eredményességet képviselő válogatott versenyzőtársaival. Így készül a kazanyi világbajnokságra, ahol egyetlen egyéni számban bizonyíthat: a Cseh Lászlótól „megörökölt” 400 méteres vegyesen.
Ha hinni lehet a világranglistának, már pedig Verrasztó Dávid szerint az úszásban a számok és a helyezések az esetek nagy többségében nem csalnak, akkor a Jövő SC versenyzője ott lehet a dobogóra pályázó versenyzők között, jobb esetben még az előtte álló két japán egyikének is kellemetlen meglepetést okozhat a világbajnokságon.
„Tulajdonképpen annak is örülnöm kell, hogy azután is talpon maradtam, sőt, idén már az egyéni csúcsomat is sikerült megjavítanom, hogy Fehérvári Balázs, az edzőm a dohai rövidpályás világbajnokság előtt elbúcsúzott tőlem, és a váltóbotot Molnár Ákosnak, a 2010-es Európa-bajnokság döntősének adta át – nyilatkozta a hamarosan 27 esztendős Verrasztó Dávid a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának. – Nem a legjobb megoldás, de az edzésterveket továbbra is az édesapám (Dr. Verrasztó Zoltán olimpiai érmes és világbajnok úszó) írja az én közreműködésemmel, illetve a visszajelzéseim alapján, Ákos, a velem egyidős volt úszótársam pedig az edzéseket irányítja. Nagyon jól mennek a dolgok, jobban, mint gondoltam volna. A szinteket hetekkel ezelőtt, a franciaországi és a monacói versenyeken gyorsan sikerült megúsznom, és közben jött össze a régen várt 4:11.28-as egyéni rekordom, aminél idén csak két japán tud jobbat. Kosuke 4:08.54-e iszonyúan jó eredmény, Seto 4:10.04-e viszont már nem olyan félelmetes. Megnyugtató, hogy a rangsorban mögöttem következő amerikai Litherland több mint egy másodperccel gyengébb idővel a negyedik. Remélem, hogy csak a japán „Góliátokra” kell figyelnem a kazanyi világbajnokság döntőjében” – reménykedett Dávid.
A berlini aranyérmes, aki éppen tíz esztendővel ezelőtt a budapesti ifjúsági Európa-bajnokságon kettős győzelmével (200 és 400 vegyes) a magyar csapat egyik legsikeresebb tagja volt, pályafutása mélypontjaként említi a 2012-es esztendőt, amikor sportberkekben szokatlan tett miatt a hazai szövetség fegyelmi bizottsága elé került, és ott rendesen „el is meszelték”. Hiába függesztették fel a büntetését, a londoni olimpiából semmi jót és maradandót nem tudott kihozni, csak egy 22. meg egy 35. helyezést…
„Furcsán hangozhat, de nekem többet számítanak az idei eredményeim és az edzéstervem tökéletes végrehajtása, mint a tavalyi Eb-győzelmem. Szinte már gyanús, hogy minden a helyén van, nem jönnek elő olyan gondok és bibik, amelyek sokszor keserítették már meg az életemet. Próbálom kizárni a külvilág minden zavaró tényezőjét, és csak a saját terveimmel foglalkozni. Ha az év végén váratlanul pályazáró mérleget kellene készítenem, valószínűleg azt írnám le a papírra, hogy az adottságaim és a befektetett munkám alapján a lehetőségeimnek csupán az 50-60 százalékát sikerült a felszínre hoznom. Ezt persze nem igazán jó dolog így kimondani. Az a jó, hogy még nem futottam ki az időből, így nem is gondolok arra, hogy mi lesz akkor, ha már nem leszek válogatott úszó. Ezért nem adom továbbtanulásra a fejemet és nem is nézek munka után. A riói hadművelet kellős közepén a figyelmem csak a 2016-os olimpiára irányul. A mérce ugyan magasan áll, de nem átvihetetlenül magasan” – hangsúlyozta Verrasztó Dávid.
(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter, fotó: MOB/Kovács Anikó)