Első alkalommal tartottak ugyanis futóversenyeket a kör névadójának tiszteletére, amelynek távját olimpiai bajnok kalapácsvetőnk második világcsúcsával azonosan, 73,76 m-ben határozták meg a szervezők.

A helyi falunap programjába illeszkedő küzdelmek kapcsán dr. Printz János, a kör elnöke utalt arra, hogy az ókori olimpiai játékok során kezdetben szintén egy számból állt a program, a stadionfutásból, amelynek hosszát az utókor hasonlóan „centire”, 192,27 méterben tudta hitelesíteni.

A mostani versenyek természetesen sok mindenben különböztek az antik példától, többek között abban, hogy Sikátoron lányok és fiúk, hölgyek és urak egyaránt versenyre kelhettek egymással, ki-ki a saját kategóriájában és korcsoportjában.

Végül gazdára talált mind a tíz, erre az alkalomra készített szép érem. Az egyes futamok győztesei mellett kaptak ebből a legifjabb résztvevők (hat és fél éves lányka ikerpár), került a leginkább meglett korú (hetven esztendős), de egyben a legfürgébbek közé tartozó férfiú nyakába is, s Vighné Kemény Teréz polgármester asszony vigaszdíjként is átnyújtott egyet, bízva abban, hogy ezzel a következő év hasonló versenyére való felkészülést is ösztönzi. Merthogy az első „futógálával” hagyományt is szeretnének teremteni a faluban.

Tréfásan felvetődött közben, mivel nincsenek információk arról, hogy ezen a távon valaha bárhol is futóversenyeket rendeztek volna, így a Sikátoron mért eredmények akár „alap-világcsúcsnak” is tekinthetők.

Ha a másodpercekben, tizedekben kifejezhető teljesítmények talán nem is megdönthetetlenek, a versenynek kétségkívül egyik sikere, hogy a nap végére egyre kevesebbeknek volt kérdés mit is takar a „hetvenhárom-hetvenhat”. Természetesen Zsivótzky Gyula világcsúcsot érő dobását.

(Forrás:PJK)