Koló, egy kenus legendája

Elbúcsúztatták Székely Évát

2020. 03. 11.
Megosztás


Szerdán délután a Farkasréti temetőben elbúcsúztatták Székely Éva olimpiai bajnok úszót, mesteredzőt, a Nemzet Sportolóját. A bajnoktól dr. Hegedűs Csaba, dr. Hargitay András, majd leánya, dr. Gyarmati Andrea búcsúzott.

Székely Éva február 29-én hunyt el 92 éves korában.

A gyászolók között családtagjai mellett ott voltak az úszósport kimagasló egyéniségei, az olimpiai bajnokok közül Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Kovács Ágnes és Risztov Éva is. A búcsúztatáson részt vett Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, ugyancsak korábbi úszó, a szintén ötkarikás aranyérmes Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tiszteletbeli elnöke, Vékássy Bálint MOB-főtitkár, a Nemzet Sportolói, más sportágak képviselői, bajnokai, sportvezetők.

A gyászszertartás a Magyar Himnusszal kezdődött és trombitaszóval, az Il Silenzióval zárult. A ravatal mellet archív képeket és videókat vetítettek ki Székely Éva életének emlékezetes pillanataiból.

Az olimpiai család nevében a birkózó Hegedűs Csaba, a 100. magyar ötkarikás aranyérem tulajdonosa mondott beszédet. Felelevenítette, hogy Székely Éva kilenc évesen a csillaghegyi strandon Csik Ferenc 1936-os berlini olimpiai győzelmét a rádión hallgatva döntötte el, hogy egyszer ő is aranyérmet szerez az ötkarikás játékokon. Megjegyezte, az 1941-es országos bajnokságon minden mellúszó számot országos csúccsal nyert, zsidó származása miatt azonban a fasiszta törvények miatt 1945-ig még a lábát sem tehette be az uszodába. Az 1952-es helsinki olimpia előtt súlyos gyomorhuruttal küszködött, de saját szervezetét sanyargatva gyógyította ki magát, hogy valóra váltsa álmát.
„Sokszor igazságtalannak tartom, hogy a sportvilágban általában daliás férfiakat neveznek meg példaképeknek, de én Évát személyesen ismerve, tisztelve és szeretve azt gondolom, hogy Székely Éva, mint nő is ezek közé sorolható" - mondta Hegedűs Csaba, aki kiemelte, Székely Éva rendszeresen 5000 méter pillangóúszással terhelte magát a felkészülési időszakban. Hozzátette, ő maga a súlyos autóbalesetét követően Székely Éva lánya, Gyarmati Andrea javaslatára ment le a Testnevelési Főiskola uszodájába, ahol a legendás úszó készített neki edzéstervet a rehabilitációhoz, és ezzel további két Európa-bajnoki aranyérmének megnyerésében játszott szerepet.

Az úszótársadalom képviseletében Hargitay András korábbi szövetségi kapitány, háromszoros világbajnok, olimpiai bronzérmes búcsúzott. Kiemelte, hogy Székely Éva lányával, Gyarmati Andreával együtt versenyeztek, a két család - főleg az édesanyák - viszonya pedig az 1969-es bécsi ifjúsági Európa-bajnokságot követően vált szorossá. Azt mondta, amit Székely Éva tett, azt mind művészien tette. Arról is beszélt, hogy egyik legnagyobb feladata volt, amikor leánya mellett egyszerre volt édesanya és edző is - ezt szinte konfliktusmentesen oldotta meg.

Az olimpiai ezüstérmes Gyarmati Andrea hangsúlyozta, életének legboldogabb 12 éve volt az az időszak, amikor édesanyja volt az edzője. „Mert te anyu, a létező lehető legjobb tréner voltál a világon. Megszerezted a magad versenyzői tapasztalatát, remek érzéked volt az egészhez, képezted magad és fantasztikus ötleteid voltak" - elevenítette fel emlékeit Gyarmati Andrea, aki szerint „jellemző" édesanyjára, hogy pont az olimpia évében, ráadásul annak is a legkülönlegesebb napján, február 29-én ment el.

Székely Éva pályafutása csúcsára 1952-ben, a Helsinkiben rendezett ötkarikás játékokon ért fel: a finn fővárosban úgy nyert aranyérmet a 200 méteres mellúszásban, hogy a világon első nőként végigpillangózta a távot (amit az akkori szabályok lehetővé tettek). Olimpiai rekorddal győzött, és csaknem három másodperccel előzte meg az ezüstérmes Novák Évát.
Versenyzői pályafutásának eseményeiről, oktatási módszereiről több könyvet is írt: Az én módszerem (1963), Ússzál velem (1971, társszerző Peterdi Pál), Jöttem, láttam... Vesztettem? (1986) és a Megúsztam (1989). A legnagyobb sikert 1981-ben megjelent emlékirata, a Sírni csak a győztesnek szabad aratta. Egyik szakkönyvéért Ezüstgerely-díjjal jutalmazták, életművének része az 1986-ban kiérdemelt Gyermekekért díj is.

Úszó és edzői pályafutása mellett MÁV Kórházban gyógyszerészként is dolgozott, a BVSC, majd az FTC úszószakosztályának utánpótlásedzője, 1969-től 1976-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetének munkatársa is volt.

Kitüntetései közt 1947-ben a Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozatát, 1949-ben a Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1951-ben a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatát és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet kapta. 1976-ban beválasztották az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben az úszás halhatatlanjai közé. 1994-től a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek, a Halhatatlanok Klubjának tagja. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2004-ben a Nemzeti Sportszövetség Életműdíját vehette át, ugyanabban az évben az elsők között lett a Nemzet Sportolója. 2006-ban megkapta a Nemzetközi Fair Play Bizottság Életmű-díját, 2007-ben a példaértékű sportolói és edzői életpálya elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést, 2011-ben Prima-díjat kapott. 2014-ben beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába, a Magyar Úszó Szövetség, az FTC és a BVSC örökös bajnoka.

Amíg a gyászolók Székely Évát utolsó útjára kísérték, többen régi történetekkel emlékeztek a Nemzet Sportolójára. A 84. születésnapját néhány nappal ezelőtt betöltő Sákovicsné Dömölky Lídia, a tokiói olimpián győztes női törcsapat tagja úgy tekintett vissza bajnoktársára, mint önzetlen, emberségből példát mutató egykori sporttására, aki - a mellett, hogy súlyos szembetegsége volt - amikor a vívóbajnoknak is látási nehézsége alakult ki, önzetlenül segített és erőt adott a gyógyulásához.

Székely Évát a Farkasréti temetőben férje, Gyarmati Dezső nyughelye közelében helyezték örök nyugalomra.

(MTI-MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter, MTI)