1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

Sport 2015: Dárdai Pál - Apai ösztön

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

A múlt héten bemutatott, a MOB szerkesztésében és kiadásában megjelent Sport 2015 évkönyv cikkeiből alkalomról-alkalomra szemezgetünk a mob.hu olvasóinak. Ezúttal a napokban, Berlinben az év edzőjének megválasztott Dárdai Pállal, Pietsch Tibor tollából készült interjút olvashatják. A több mint 500 oldalas kiadvány a Líra hálózatában kapható a tavalyi áron, 7940 forintért.

Ébresztő negyed hétkor?

Pontban – bólintott Dárdai Pál, a Hertha BSC vezetőedzője. – Korábban fél hétkor szólt a vekker, de rájöttem, ha negyedórával hamarabb kelek, békésen elkortyolgathatom a reggeli kávémat. Nem tanács, csupán észrevétel: ha lazán indítod a napod, később nem idegeskedsz annyit. Szerintem tizenöt perc és egy gőzölgő fekete megér annyit, hogy nyugodtan teljen a napod.

A kávé után hogyan folytatódik?

Ha nincs reggel edzés, én viszem a fiúkat suliba, utána pedig sietek haza, hogy együtt reggelizzem a feleségemmel. Ha van edzés, annyi időnk marad reggel, hogy a srácokkal adjunk egymásnak egy-egy puszit. Ha mázlim van, délután az edzőközpontban is találkozunk, akkor kapok tőlük még egyet. Este meg vagy látom őket elalvás előtt, vagy nem.

Ugyanígy ment ez, amikor ön volt gyerek?

Én azért több időt tölthettem az édesapámmal, mert amikor csak lehetett, kivitt magával a Pécs edzéseire. Amíg nem kezdődött el a gyakorlás, mellette ültem az öltözőben, azt követően a pálya széléről figyeltem. Példaképért nem kellett messzire mennem: naná, hogy az édesapám volt az! Valójában sosem vonzott, hogy valamelyik pesti nagycsapat futballistája legyek. Pécsi lurkóként a PMSC volt a mindenem. Az a PMSC, amelyikben apu is játszott – de még hogy! Miután abbahagyta, Róth Antal, Mészáros Ferenc és a többiek jelentették számomra a varázst. Továbbá a tizenötezres nézősereg. Több se kellett nekem, mindent megtettem azért, hogy egyszer én is magamra ölthessem a Pécs mezét. Máig előttem van, milyen boldog és büszke voltam, amikor egy május elsejei felvonuláson olyan piros-fekete, PMSC-címeres tréningben masírozhattam, amilyet apu is viselt.

Édesapja mesélte, hogy a Sombereki TSZ balatoni üdülőjében rendezett lábteniszcsata keretében egyszer megkérdőjelezte az ítéletét…

Valóban így volt. Az első szettet megnyerte huszonegy tizenkilencre, a másodikban pedig huszonegy húszra vezetett, és a sorsdöntő poénnál bemondta, hogy a vonalon túlra rúgtam a labdát. Szerintem érintette a vonalat, de a nagyobb rutin döntött…

Édesapja azt is hozzátette: a szíve mélyén örült a reklamálásnak, mert a töretlen győzni akarás sugárzott a fiából.

Volt kitől örökölnöm… Nemcsak a hozzáállást és a futball iránti alázatot, hanem a géneket is. Elmondtam már ezerszer, de szívesen elismétlem ezeregyedszer is: rengeteg sokat köszönhetek a szüleimnek. És legalább ennyit a feleségemnek. No és a jófajta magyar vörös bornak. Elárulom, sokáig nem fogyasztottam alkohol tartalmú italokat. Apu egyszer azzal állt elém: húszéves korodig bírd ki alkohol nélkül, mert ha később iszol is, már nem tudod tönkretenni a szervezeted. Először akkor voltam spicces, amikor Palkó fiam megszületett. Akkor voltam huszonhárom.

Még a huszonegyet sem töltötte be, amikor a Hertha játékosa lett. Egy híján húszesztendőnyi tapasztalattal a háta mögött mit gondol, ha nem Magyarországon, hanem Németországban nő fel, még többre vihette volna?

Lehetséges. Még akkor is, ha roppant szerencsés voltam, hiszen apu sokat foglalkozott velem. Megesett, hogy hazajött a Fradi elleni bajnokiról, holt fáradt volt, legszívesebben csak üldögélt volna a karosszékében, csakhogy én addig nyaggattam, hogy jöjjön már le velem focizni, amíg lejött. Ugyanakkor volt olyan edzőm, akinél abból állt az edzés, hogy bedobta közénk a labdát: tessék, srácok, lehet játszani! Baromi jót fociztunk, ám egy-két gyakorlat mintha kimaradt volna a képzésből…

Ahhoz képest, hogy először egy hétre ment ki a Herthához, tizennyolc éve berlini lakos…

Nem árt tudni, amikor Pécsről a BVSC-be kerültem, a klub akkori menedzsere, Mezey György kijelentette, hogy Zuglóból könnyebb lesz a Bundesligába szerződnöm. Hittem is, meg nem is. Aztán kilencvenhat október huszadikán a Hertha egyik megfigyelője felbukkant a Szőnyi úton. Talán a legjobbkor, mert a Győr ellen úgy nyertünk három egyre, hogy én rúgtam az egyik gólt. Halkan jegyzem meg, nem kis gól volt. A berliniek pályaedzője nem sokkal később eljött a norvégok elleni U21-es válogatott meccsünkre is, és ugyan négy egyre kikaptunk, a becsületgólunkat én szereztem. Ez már elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy próbajátékra hívjanak. A második nap után már én hívtam a szüleimet: „Ne aggódjatok, minden rendben, de valószínűleg kicsit tovább maradok…”

Mennyi időre tervezett?

Ha már eljutottam a Bundesligáig, legalább tíz évre. Igaz, amikor csatlakoztam a Herthához, még másodosztályú volt a csapat, ám bíztam abban, hogy előbb-utóbb feljutunk. És tessék: januárban mentem ki, júniusban már élvonalbeli labdarúgónak vallhattam magam.

Nem mellesleg türelmesnek is.

Ha arra céloz, hogy mindig a nyakamra hoztak valakit, akivel meg kellett küzdenem a helyemért, csakugyan kitartónak kellett lennem. Először próbálkoztak a sztárokkal, majd miután kiderült, hogy hiányzik egy láncszem a gépezetből, jöttem én. Nem volt ezzel semmi bajom, egy idő után már az lett volna fura, ha nem így megy ez.

Hivatásos labdarúgóként utoljára a 2011. május 15-én lejátszott Augsburg elleni mérkőzésen vonult le a pályáról, nem több és nem kevesebb, mint 77 116 szurkoló vastapsa közepette. Kérdezhetném erről, de inkább egy másik dátumot említek: 2001. december 2.

Hazai pályán kettő egyre megvertük a Bayernt! Sokáig egy egyre álltunk, de hat perccel a vége előtt a müncheniek kapujába találtam, és hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy győztes gólt lőttem. Sosem feledem, hogy azt a meccset az egész család a helyszínen izgulta végig, még az öcsém és az édesanyám is a lelátón ült… Miután lefürödtem, felmentem a VIP-terembe, és hirtelen arra lettem figyelmes, hogy mindenki tapsol. Először a hátam mögé pillantottam, hogy ki lépett be mögöttem, aztán kiderült, hogy nekem szól az elismerés. Életem egyik legszebb napja volt az.

Miután felhagyott a profi futballal, az amatőrök között játszott. Háromszázhárom néző társaságában volt szerencsém a TSV Havelse elleni negyedosztályú összecsapást a helyszínen megtekinteni, kívülről olybá tűnt, a vereség az akkor harminchat esztendős klubikont viselte meg legjobban…

Ez így volt. Ugyanúgy szerettem futni a labda után, miközben ugyanúgy utáltam veszíteni, mint gyerekkoromban. Én még azt tanultam, hogy a futballt szeretni kell. Bárhol, bárki ellen játszottam, addig hajtottam, amíg bírtam. Nem mellesleg: ma sincs ez másként. Szégyellném magam, ha csak lötyögnék. Még akkor sem lazítottam, amikor tönkrement a bokám. Merthogy az évek alatt rettenetesen tönkrement. Megesett, csak úgy tudtam játszani, hogy telenyomták injekcióval.

Megérte?

Ön szerint?

Megérte…

Szerintem is. Habár ezt ma állítom. Ha akkor faggatott volna, amikor csillagokat láttam a fájdalomtól, nem biztos, hogy ugyanezt mondom.

Amikor elkezdett edzősködni, tényleg a bokorból lesték a vezetők?

Isten bizony. Két-három hétig csak azt figyelték, hogyan bánok a gyerekekkel. A jelek szerint meggyőztem őket…

Néhány harcot azért meg kellett vívnia edzői karrierje elején.

Volt egy-két vitám a Hertha vezetőivel, ez tény. Csakhogy nem azért veszekedtünk, mert rosszat akartunk a másiknak, sokkal inkább azért, hogy jobb legyen a klubnak. Egy jó házasság sem működik konfliktusok nélkül. Ha én nem hozom a feleségem tudtára, hogy rossz a vacsora, idővel az ebéd is fogyaszthatatlanná válik. Ha viszont szólok, hogy anya, ehetetlen ez a leves, anya addig iparkodik, amíg le nem rak az asztalra egy ízletes vacsorát. Sietve fűzöm hozzá, ezt csak a példa kedvéért mondtam, Móni tudniillik szenzációsan főz.

Amikor utánpótlásedző lett a Herthánál, úgy fogalmazott: kevesen kapnak ekkora ajándékot a sorstól. Aztán kapott két nagyobbat…

Így igaz. Az a szerencsém, hogy játékosként nyitott szemmel jártam, amit akkor elraktároztam magamban, annak a válogatottnál és a Hertha felnőttcsapatánál hasznát vettem, illetve veszem. Lucien Favre mondta egyszer, hogy a gyerekeknél még tévedhetsz fél métert a bója lerakásával, a profiknál már nem. Ma már nem is tévedek.

Maradjunk még Berlinben. Hogyan élte meg a tavaszt?

Az a szezon a kármentésről szólt, kizárólag a túlélés volt a cél. Azóta viszont új filozófia mentén haladunk, és ennek már láthatóak az eredményei. Fejlődik a csapat, még azt is megkockáztatom, hogy jól néz ki. A városban megint tombol a fociláz.

Ez Dárdai Pál érdeme?

Annyiban igen, hogy én vagyok a vezetőedző. A többit azonban a segítőim és a játékosok teszik hozzá. Továbbá a klubvezetők, akik minden óhajomat igyekeznek teljesíteni. Nem panaszkodhatom, sikerült kellőképp megerősíteni a csapatot. Jóllehet a felkészülés során aggódtam, mert ugyan jól játszottunk az edzőmeccseken, a kapu előtt impotensek voltunk. Az edzéseken minden bement, a mérkőzéseken semmi. Fel is hívtam édesapámat, aki jó szokásához híven megnyugtatott: ha edzésen megy a góllövés, előbb-utóbb a meccsen is összejön. Természetesen igaza lett.

A Hertha vezetőedzőjeként mire vágyik?

Mindenekelőtt arra, hogy ebben az évben ne emlegessék a kiesőjelöltek között a csapatomat. Ha ezt elkerüljük, akkor jól dolgoztam. S van még egy álmom: eljutni a kupadöntőbe. A finálénak ugyanis hagyományosan Berlin a házigazdája, és bár az elmúlt években rendre a lelátón ültem a családommal, egyszer szeretnék a kispadon is helyet foglalni. A döntő valóban a futball ünnepének számít errefelé, kívülállóként is élmény megélni, de egyre többször gondolok arra: milyen jó lenne részvevőként kibandukolni az Olimpiai Stadionba. Majd győztesen hazatérni onnan…

A negyvenhez közeledve mi diktál inkább, a szíve vagy az esze?

Az eszem! Vagy a szívem…

Mint például akkor, amikor tavaly szeptember elvállalta, hogy a három őszi Európa-bajnoki selejtezőre átveszi a válogatott irányítását?

Pontosan.

Vagy akkor, amikor a három meccsen begyűjtött hét pont után egy ország fohászkodott azért, hogy maradjon?

Akkor is a szívemre hallgattam, igen… A Hertha mindvégig korrekt volt velem. Amikor az első megállapodás letelte után visszatértem Németországba, hagytam, hogy kicsit kitisztuljon a fejem, majd azt érezve, hogy amit elkezdtem, be is fejezném, felvetettem Michael Preetz klubmenedzsernek, hogy mi lenne, ha… A többi már nem rajtam múlt. Miután az MLSZ és a Hertha ismét megegyezett, Berlinben csupán annyit kértek tőlem, ne felejtsem el, hogy az első számú munkaadóm a Hertha.

Fájdalom, nyáron ez világossá vált.

Erről már nem szeretnék beszélni, senkivel szemben nem lenne tisztességes. Ami tőlem telt, megtettem azért, hogy legalább a két szeptemberi selejtezőn, Románia és Észak-Írország ellen a válogatott mellett lehessek – sajnos nem jártam sikerrel. Így visszavedlettem szurkolóvá, a családommal együtt ezerrel szorítottam azért, hogy a csapat kijusson az Eb-re, hogy a tíz hónap alatt elvégzett munkánk ne vesszen kárba, hogy végre legyen mit ünnepelni a magyar futballban…

Lesz még Magyarország szövetségi kapitánya?

Leszek!

Ezt a szíve vagy az esze mondatja most önnel?

Mindkettő.

 

 

Különös éjszaka

Megvolt a maga bája annak, ahogy az addig a Hertha U15-ös csapatát irányító Dárdai Pál a kék-fehérek – megbízott – vezetőedzőjévé lépett elő. A berliniek 2014. február negyedik hazai pályán szenvedtek 1–0-s vereséget a Leverkusentől, minek következtében visszaestek a kiesést jelentő 17. helyre. Dárdai Pál az édesapjával együtt az Olimpiai Stadion nézőterén ült, és még le sem fújták a meccset, amikor…

„Az egyik vezető odalépett hozzám, hogy ha hazaérek, ne kapcsoljam ki a telefonomat. Sejtettem, miről van szó… Nem sokkal később hívtak is, és még az éjszaka megbeszéltünk mindent. A klubmenedzser, Michael Preetz másnap reggel is beugrott hozzánk egy kávéra, apu csak nézett, hogy mi folyik itt… Ahogyan azt sem titkoltam, hogy egyszer szeretnék szövetségi kapitány lenni, arról is álmodtam, hogy a Hertha vezetőedzőjeként dolgozhassak. Mindkét felkérés korábban érkezett a tervezettnél, de egyikre sem tudtam nemet mondani…”

 

A gyerekkori fogadalom

Rég volt, de igaz: egy húszéves magyar tehetség szerződött Németországba. Hogy miként, azt édesapja, idősebb Dárdai Pál mesélte el:

„Palcsi még gyerek volt, amikor meglátogattuk a München mellett élő rokonokat, és ha már arra jártunk, megnéztük a Bayern stadionját. A fiam akkor kijelentette: fogok én még itt játszani! Végül is játszott, csak a vendégcsapat tagjaként… Amikor a Hertha megkereste, Mezey György képviselte Palcsi és a BVSC érdekeit. Gyurit ismertem régről, megbíztam benne. Palcsi elsőre elfogadta, amit a németek kínáltak neki. Zsíros szerződésről szó nem volt, de ez cseppet sem zavarta a fiamat. Számára az volt a fontos, hogy kapott egy esélyt. Legközelebb, amikor a megállapodás meghosszabbításáról egyeztettek vele, már anyagilag is megbecsülték – ez ékesen bizonyította, hogy élt vele. Az pedig alighanem már mindenki előtt ismert, hogy azóta mi történt vele. Nagyon büszke vagyok rá!”

 

Egy férfi, három eset

Dárdai Pál – a játékos.

„Kétszáznyolcvanhat meccsen léptem pályára a Bundesligában – egyszer állítottak ki. Tizennégy éve a Dortmundot fogadtuk, egy nullára vezettünk, a hajrában kétségkívül szabálytalanul állítottam meg a vendégek egyik támadását. Előtte már volt egy sárgám, megkaptam a másodikat. Végül nyertünk, engem pedig egy meccsre eltiltottak. A Schalke ellen nem játszhattam, viszont az azt követő két bajnokin is csak epizódszerep jutott nekem. Miután azt éreztem, hogy a vezetőedzőnk, Jürgen Röber csak a hibát kereste bennem, bekopogtattam hozzá. Ennyit mondtam: »Tréner, egyrészt a csapat érdekét tartottam szem előtt, amikor kiállítottak, másrészt azt megelőzően alapember voltam. Évek óta ismerjük egymást, tudja, hogy nincs baj az edzésmunkámmal, de holnaptól ráteszek még egy lapáttal, és ha akar, akkor sem talál hibát a játékomban! Egyébként pedig megérdemlem, hogy én játsszak. Köszönöm, hogy meghallgatott!« A következő találkozón megint kezdő voltam…”

Dárdai Pál – az apa.

„Imádom a fiaimat, ügyesek is, de sosem kamuzom nekik. Ha jól játszanak, megdicsérem őket, ha viszont rosszul, kerek-perec megmondom, hogy ez bizony gyatra volt. Már arra is volt példa, hogy Palkó meccsét ott hagytam, annyira nem tetszett, amit a csapattársaival együtt művelt. Egyszer meg a legkisebb ördöggel, Bencével akasztottunk össze a bajszunkat. A nála két fejjel magasabb védő addig rugdosta, amíg leszállt nála a lila köd. Amikor Bence úgy hitte, hogy senki nem figyeli, belerúgott az ellenfelébe – ezt senki nem látta, csak én. Noha gólokat szerzett és jól játszott, leszidtam a végén, mondván egy Dárdai nem csinálhat ilyet, Hertha-mezben pedig végképp nem!”

Dárdai Pál – az edző.

„Úgy vélem, szépen haladok előre. Hétről hétre, meccsről meccsre tanulok valamit. Kimondott edzői példaképem nincs, a magam útját szeretném járni. Azt persze nem tagadom, hogy voltak olyan mestereim, akiktől sokat ellestem. Jürgen Röber, Huub Stevens, Falko Götz és Lucien Favre – volt szerencsém az öltözőjükben ülni, és olyasmit látni, hallani, ami számomra a mai napig felbecsülhetetlen értéket jelent. Nekik köszönhetően olyan tudásra tettem szert, amit egyetlen edzőképzésen nem árulnak.”

(Sport 2015/Pietsch Tibor, fotó: MTI)

Vb-érmekért utaztak vívóink a kínai világbajnokságra

Szerdától a kínai Vuhszi városában rendezik a 2018. évi vívó-világbajnokságot. A magyar válogatott tagjai már a helyszínen készülnek, bár a küldöttség...

Vb-érmekért utaztak vívóink a kínai világbajnokságra

A tokiói olimpia szervezői bemutatják az olimpiai és paralimpiai játékok kabaláit

A 2020-as tokiói olimpiai és paralimpiai játékok kabaláit a héten mutatja be a játékok szervezőbizottsága a Japán fővárosban, egy hivatalosan rendezvé...

A tokiói olimpia szervezői bemutatják az olimpiai és paralimpiai játékok kabaláit

Magyar tagjával ülést tartott az Európai Olimpiai Bizottság Marketing és Kommunikációs Bizottsága

Kolozsváron tartotta alakuló ülését július 14-én az Európai Olimpiai Bizottság Marketing és Kommunikációs Bizottsága. Az eseményen részt vett a testül...

Magyar tagjával ülést tartott az Európai Olimpiai Bizottság Marketing és Kommunikációs Bizottsága

Régi-új vezetőség a Zsivótzky-körben

A napokban lesz öt éve, hogy a Zsivótzky Gyula Olimpiai Kör Egyesület megválasztotta első vezetőségét. Az olimpiabarátok sikátori illetékességű társas...

Régi-új vezetőség a Zsivótzky-körben

Világbajnok a junior női kézilabda-válogatott - hétvégi összefoglaló

Világbajnoki siker kézilabdában, Eb-ezüst vitorlázásban, világkupa-bronz hegyikerékpárban, Európa-kupa-aranyak judóban, világranglista-elsőség teniszb...

Világbajnok a junior női kézilabda-válogatott - hétvégi összefoglaló

A héten öttusa Eb-t rendez Székesfehérvár

2014 után, keddtől ismét öttusa Európa-bajnokság helyszíne lesz Székesfehérvár. Az egyéni versenyre 48 női és 53 férfi nevezés érkezett.A magyar női c...

A héten öttusa Eb-t rendez Székesfehérvár

A labdarúgó-vb döntője előtt találkozott egymással Thomas Bach és Vlagyimir Putyin

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach és Vlagyimir Putyin orosz államfő a labdarúgó-világbajnokság döntője előtt találkozott egymással M...

A labdarúgó-vb döntője előtt találkozott egymással Thomas Bach és Vlagyimir Putyin

Ki a csillagok közül tekint le ránk

2008. július 15. – átlagos keddnek indult, ám még a delet sem ütötte el az óra, és lett belőle a magyar sport máig fájó napja. Tíz éve már, hogy nincs...

Ki a csillagok közül tekint le ránk

„Hatalmas sportlétesítmények várják az Európa Játékok résztvevőit”

„Hatalmas sportlétesítmények is várják az Európa Játékok résztvevőit. Szépen haladnak az előkészületek, van, hogy még érződik a festék szaga” - mondta...

„Hatalmas sportlétesítmények várják az Európa Játékok résztvevőit”

Hírlevél feliratkozás

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


177 151 174



Platina fokozatú támogatók

 

Toyota logó

 

Gyémánt fokozatú támogatók

Arany fokozatú támogatók

  

Olympic Worldwide partners

Coca-ColaAlibaba groupBridgestoneDow PanasonicP&GsamsungToyotaVisa

Facebook
Rss
YouTube