Szász Kitti címvédésre és visszavágásra is készül Tokióban

Szász Kitti címvédésre és visszavágásra is készül Tokióban

2013. 08. 29.
Megosztás

Két világelsősége közül az egyiket nemrégiben Prágában elveszítette, így érthető, hogy a másikról semmiképpen sem szeretne lemondani Szász Kitti, a freestyle, mondjuk inkább úgy, hogy a kötetlen labdatáncoltatás különleges képességekkel megáldott magyar specialistája.

Megkétszerezett szorgalommal és összpontosítással készül a szeptemberi tokiói Red Bull Street Style 2013 világdöntőre, ahol egyben prágai legyőzőjének, a francia Mélody Donchet-nek is szeretne visszavágni.

Nevét akkor ismerte meg a hazai futball- és a neten szorgalmasan szörföző közösség, amikor 2011-ben megnyerte a cseh fővárosban megrendezett „Szuperlabda” nemzetközi vetélkedőt, amelyet aztán a résztvevők nagy örömére nem hivatalos világbajnokságnak minősítettek át. A focilabda négy boszorkányos ügyességű virtuóza mérte össze a tudását, akik eredetileg a férfiak mezőnyébe neveztek be…

„Tényleg így volt, de aztán a házigazdák gondoltak egyet, és nekünk, lányoknak külön versenyt szerveztek. Tavaly magasabbra került a mérce előttem, amikor az olaszországi Leccében, a Red Bull által támogatott világdöntőn már egy előzetes szűrésen átesett nyolctagú mezőny egyetlen magyar szereplőjeként vállaltam a megmérettetést, méghozzá olyan focista világsztárok szemeláttára, mint Davids, Cannavaro és Inzaghi. A győztest illető tiszteletdíjat, az egyhetes brazíliai utazásra szóló meghívót, utóbbitól vehettem át, aki mindig is híres volt a technikájáról, de ott a versenyen szerintem ő is elcsodálkozott azon, hogy mi mindent lehet a labdával csinálni.’ – mondta a 22. születésnapja előtt álló Szász Kitti a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának.

Az alig több mint 12 ezres lélekszámú észak-magyarországi Sajószentpéteren született, de tavaly óta már Budapesten élő világbajnoknő soha nem akart labdarúgó lenni, azon egyszerű oknál fogva, hogy a néhány négyzetméteres freestyle arénát – ahol nem kell sokat futni… - a világért se cserélte volna fel egy 7000 négyzetméteresnél is nagyobb füves pályára. A karaténak viszont kilencévi sikeres pályafutás után is képes volt búcsút mondani, igaz, ebben az is közrejátszott, hogy Sajószentpéteren feloszlott az egyesülete.

„Tizenöt éves lehettem, amikor az interneten belebotlottam abba videóba, amiről akkor még csak nem is sejtettem, hogy sorsfordító élmény lesz a számomra. Annyira megtetszettek a főszereplő dekázásai és trükkjei, hogy a felvételt lelassítva, majd „kikockázva” alaposan tanulmányozni kezdtem. Aztán lementem a lakótelepi parkolóba. ahová addig csak passzolgatni jártam, és nekikezdtem a magam kis gyakorlatának a megkomponálásához. Amikor már elég jónak éreztem magamat, készítettem egy saját videót, amit aztán feltettem a netre és vártam a véleményeket. Nem igazán vágytam a versenyzésre és az utazásokra, de a kommentek fellelkesítettek. Egy angol szervező is felfigyelt rám, és meghívott a londoni bemutatójára, ahol a fellépésemért körülbelül 80 ezer forintnak megfelelő összeget vehettem át. Azóta vallom magamat profinak, és vállalok szerepléseket itthon és külföldön.”

Tavaly óta Tarpay Zoltán személyében menedzsere van, és így nem kell foglalkoznia az utazások és a fellépések szervezésével, a levelezéssel és az egyeztetésekkel. Edzéslehetőségei viszont nem sokat javultak, jelenleg meg kell elégednie azzal, hogy egy XIII, kerületi lakóház belső udvarán gyakorlatozik, olykor a lakótársak alkalmi „nézőközönsége” előtt. Csak reméli, hogy az ősz beköszöntésével fedett gyakorlóhelyhez is juthat…

„Nagyon készülök a tokiói versenyre, ahová a Red Bull utaztat el és a kinti tartózkodásom költségeit is állja – folytatta Kitti. – Mélody Donchet jobb volt nálam Prágában, illetve én voltam azzal rosszabb nála, hogy rögtönzésre is kényszerülve többször is hibáztam. Ő kezdett és a magabiztossága, a hibátlan előadásmódja alaposan elbizonytalanított. Már háromszor is sikerült legyőznöm, de mindig úgy, hogy a francia lány a körével utánam következett. Nem keseredtem el, jobb, hogy Prágában veszítettem és nem Tokióban, ahol nagyobb és erősebb is lesz a mezőny. Kétségtelen, hogy kettőnk közül egyelőre ő az akrobatikusabb, én viszont a nála jobb technikámra lehetek büszke. Ha nem hibázok, a tavalyi olaszországi győzelmem után idén is a világ legjobbja lehetek” – hangoztatta Szász Kitti, aki a TF sportszervezői szakának elvégzése után, vagy már az előtt is szívesen nyitná meg a maga freestyle akadémiáját és emellett hazai versenyek megszervezésére is örömmel vállalkozna.

(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter, Fotó: Kovács Anikó/MOB)