Horváthné Szalay Gyöngyit december 30-án Tapolcán, egy közéleti eseményen lett rosszul, majd érte a halál. Idén márciusban lett volna 50 éves...

A vívót a gyászmisét követően töb százan kísérték utolsó útjára. Kulcsár Krisztián mellett búcsúbeszédet mondott Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok vívó a vívószövetség nevében, mikrofonhoz lépett a tapolcai önkormányzat és a vívóklub, valamint a Batsányi János Gimnázium és a katolikus egyház képviselője is.

Kulcsár Krisztián a MOB elnökeként és barátként is búcsúzott a kétszeres olimpikontól. „Versenyzőként ott voltál a női párbajtőrvívás megszületésénél, majd az egyik legnagyobb párbajtőrvívónk vált belőled. A sport mérhető műfaj. Az egyéni eredményeid – az olimpiai, világ- és Európa bajnoki érmeid, tömérdek világkupa győzelmed – önmagukért beszélnek. A női párbajtőrcsapat valamennyi világbajnoki címének részese voltál: előtted nem nyert magyar válogatott, mint ahogy azóta sem soha, hogy Te, kikerültél a csapatból. Te mindenkinél jobban érezted, hogy a csapatgyőzelemhez nem elég az egyéni teljesítményeket összeadni, hanem erős csapategységre van szükség. Bár a ’90-es évek magyar női párbajtőr válogatott keretében hemzsegtek a klasszisok, Te voltál az a kovász ami egybeforrasztotta a válogatottat és egy világverő csapatot dagasztott” - fogalmazott a világbajnok, olimpiai ezüstérmes sportvezető.

Szalay Gyöngyi versenyzői pályafutása befejeztével is a vívás közelében maradt. „Ahogy vívóként is mindvégig hűséges maradtál Tapolcához úgy edzőként is itt adtad az iskolákat, nevelted a vívókat. Itt, Tapolcán szervezted a klubodat, innen indulva jártad az országot versenyről versenyre és dolgoztál azon, hogy Tapolca továbbra is a magyar vívás erős bástyája legyen.”

Kulcsár Krisztián barátként is búcsúzott. „Hiányozni fog a derűs, nyugodt, pozitív személyiséged, ami mindig magával ragadott amikor a közeledben voltam. Szeretted magad jól érezni ezért jó volt veled együtt lenni. Vidámságodat, a belőled sugárzó életszeretetet aztán az évek során az egész nemzetközi mezőny megismerte.”

A MOB elnöke egy kedves, személyes élményt is feidézett. „1987-ben, 16 évesen, újoncként kerültem Tatára ifi edzőtáborba és várt ránk az avatás nem túl kellemes szertartása. Ez akkoriban úgy nézett ki, hogy az avatandóknak különböző feladatokat kellett teljesíteniük, majd ezt követően jött maga a szertartás, amikor a teljes válogatott keret – tehát minden fegyvernem minden egyes vívója - rávert az avatandók fenekére. Egyetlen ember nem ütött. Egyetlen ember volt, akinek más volt a szerepe az avatás során: Te voltál Gyöngyös az, aki ült a fotelban, egy nagypárnával az ölében. Ez a párna – a Te öledben – volt az, amibe befúrtuk az arcunkat. Te meg közben halkan vigasztaltál és bíztattál minket, hogy bírjuk ki a végéig. Nagyon váratlanul hagytál itt minket Gyöngyös, és nagyon fogsz hiányozni.”

A kiváló sportember 1978-ban lett a Tapolcai Bauxitbányász párbajtőrözője, 1989-től válogatott. Kétszeres olimpikon (1996, 2000), legjobb eredménye az atlantai egyéni bronzérme. 1991-ben Eb-bronzérmes, 1995-ben világbajnoki ezüstérmes, 1997-ben és 1998-ban vb-bronzérmes. Csapatban 1989 és 1999 között hétszeres világbajnok, kétszeres vb-ezüstérmes, 1991-ben Európa-bajnok. Klubjához hűségesen kötődött, edzője Eitner Kinga volt.

Sportolói pályafutását követően Tapolcán utánpótlásedzőként dolgozott, a Balaton Vívóklub alapítója, mellette gimnáziumban testnevelést is tanított. Aktív résztvevője volt a város közéletének.

(MOB, fotó: MOB/Győr Béla)