A legkorábbi olimpiai grafikákért egészen 1900-ig kell visszamennünk. Bár az első párizsi játékok idején még egy univerzális szimbólum sem létezett, különböző, azóta híressé vált poszterek hirdették a sporteseményt. Érdekesség, hogy az ötkarika csak az 1920-as antwerpeni játékokra született meg – erről itt írtunk bővebben.

A következő, 1924-es párizsi olimpia már rendelkezett saját logóval. Ezen az olimpia megnevezése mellett a Francia Olimpiai Bizottság neve, valamint Párizs címere is szerepelt, a mottó („fluctuat nec murgitur", vagy „hullámok tépik, de el nem süllyed"), viszont nem. Az embléma képi részét egy hajó alkotta, amely Seine folyó habjait szeli.

Az 1964-es tokiói játékok címerét a kor híres japán grafikusa, Yusaku Kakemura tervezte. A legenda szerint mindössze pár órára volt szüksége a megalkotásához. A logó a japán zászló vörös körét használta, amely a napot, pontosabban a sintó napistent, Amaterasut szimbolizálja. Alatta az ötkarika, valamint „Tokyo 1964" aranyszínű felirata szerepelt.

4 évvel később, Mexikóvárosban már a pop art gyökereiből táplálkozott az olimpiai embléma – igaz, az ország prekolumbiánus művészetéből is sokat merített. A dizájn az ötkarikából indult ki, melyek a 68-as számmá álltak össze. A logó tökéletesen reprezentálta az országot, az évet, a sporteseményt, a modernitást és a mexikói kultúrát is.

16 évvel később kicsit északabbra, Los Angelesben zajlott a világ első számú multisport-eseménye. A játékok logója csíkokkal tördelt piros, kék és fehér csillagokat vonultatott fel, melyek így a mozgást, a sebességet és a dinamizmust jelenítették meg, a szegélyező vonalak pedig a 100 méteres síkfutás sprintjeit juttathatták az emberek eszébe.

Vissza Európába – 1992-ben Barcelona a híres három ecsetvonásos logóval rukkolt elő. A vonalak egy futó vagy ugró atléta sziluettjét keltették, a sárga és vörös színek a spanyol zászlót idézték meg, a figura kék feje pedig Barcelona és a Földközi-tenger közvetlen kapcsolatát szimbolizálta. A „Barcelona 92" felirat a ma már klasszikus Times New Roman betűtípusban született.

Ehhez nagyban hasonló volt a 2000-es sidney-i játékok koncepciója: egy ecsetvonásos sportoló mozgásban, lábai pedig egy bumerángot formáznak. A karakter feje feletti 3 hullám a híres operaház csúcsait szimbolizálta, a kék, sárga és piros színek pedig a tengerre, a napra, a sziklákra, a különleges ausztrál tájra, valamint a helyi őslakosokra utaltak.
Első pillantásra a 2016-os riói játékok logója három egymás kezét fogó figurát ábrázol egy körben, közelebbről vizsgálva azonban feltűnik köztük három betű: R, I és O. Az alakzat emellett a Cukorsüveg-hegyet, a végtelen motívumát, valamint a szív formáját is magába foglalja. A színek (zöld, kék és sárga) az ország zászlajára, a figurák az olimpiai eszmére hívták fel a figyelmet. Összességében az ember akárhányszor a logóra tekint, mindig találhat benne valami újat.

A jövő évi Tokiói olimpia emblémája a japán tervező, Asao Tokoro munkája. A kockás minta japánban „ichimatsu moyō" néven futott az Edo-korszakban, és kifejezetten népszerűvé vált. A hagyományos japán színben, indigóban pompázó szimbólum japán kifinomultságát és szofisztikáltságát jelképezi. Emellett a különböző formájú és méretű négyszögek, melyek a mintát alkotják, az „egység a sokféleségben" mottó metaforái is.

Az új, 2024-es párizsi logó az aranyérmet, az olimpiai lángot, valamint Marianne-t, a franciák történelmi szimbólumát is magába foglalja. Az emblémáról itt olvashatnak bővebben.

(olympic.org, fotó: Getty Images)