A hang, amely beleégett a magyar sportrajongók fülébe. Aki a világba kiáltotta: „Magyarország nyeri az olimpiát!”, majd négy évvel később – ugyan abban a sportágban – Pekingből újabb magyar sikereket közvetített. De hogy került egy mérnök-közgazdász a média és a rövidpályás gyorskorcsolya világába? Maga az érintett, Vásárhelyi Tamás, a közmédia kommentátora elmondja.
Atlanta óta az olimpiatörténeti vetélkedők aktív résztvevője, a pekingi már a 8. olimpiája, amelyet a helyszínen élhet át. Diplomázott a Műszaki Egyetemen és a Corvinuson, idővel mégis a televíziózást választotta. Sporttörténelmi futamokat közvetített: 2018-ban az első magyar téli olimpiai aranyérmet, idén pedig a téli játékok első magyar egyéni győzelmét is az ő hangjával hallgathattuk.
„Több mint három és fél évtizede kötődöm a sport világához, már a nyolcvanas években, iskolásként kialakult a rajongásom. Kilencvenhatban az Irány Atlanta! című vetélkedő volt az első, amin elindultam, később megnyertem a 2002-es Salt Lake City-s, a 2000-es sydney-i, majd a 2004-es athéni vetélkedőt is. A lelkesedésem negyven felett sem hagyott alább, tavaly a tokiói olimpia előtt rendezett versenyen is felfértem a dobogóra, sportnyelven bronzérmes lettem. Hobbim, szakmám, mindenem a sport. Az élet ajándéka, hogy most már nyolc olimpián is részt vehettem. Sydney-t a vetélkedő megnyerése után nyereményként kaptam, Athénban, Torinóban és Szocsiban önkéntesként voltam kint a párommal, az utóbbi négy olimpiát pedig – Pekinggel bezárólag – a kommentátorállásban élhettem meg. Óriási élmény volt valamennyi ötkarikás helyszín, életem meghatározó állomásai” - emlékezett vissza Vásárhelyi Tamás.
A médiatribün a fotósok szemszögéből. Balra az írott sajtó, középen a televíziósok és rádiósok kaptak helyet. Középen, piros, lilás színben a VIP-szektor látszódik, alattuk, a pálya szélén a versenybírók, videoelemzők kaptak helyet. A túloldal az edzők, orvosok, gyúrók helye.
Pedig közgazdászként, villamosmérnökként is szép karriert futhatnál.
- Két egyetemi diplomám is van, ezek megszerzése után közel tíz évet az informatikában dolgoztam, de végül a sportban teljesedhettem ki. Egyébként, ha jól tudom ez az éles pályaváltás nem példanélküli, a legendás Knézy Jenő és Kopeczky Lajos is szerzett mérnökvégzettséget. Nekem 2006-ban jött a lehetőség, amikor az Eurosportnál kommentátorként kezdhettem el dolgozni, ott kilenc év alatt több olimpiát és sok téli sportágat közvetíthettem, 2016-ban Rióba viszont már az M4Sport kötelékében utazhattam.
Hogyan jött a short track?
- Javarészt egyéni sportágakat közvetítek, például atlétikát, tornát, műkorcsolyát. A phjongcshangi játékok előtt egy szervezeti változás után az utazásra kijelölt kollégám más feladatot kapott, és miután korábban sokat foglalkoztam a téli sportágakkal, én lettem a beugró, megkaptam a short tracket is.
Azért a helyszínen megélni egy olimpiai győzelmet – felemelő érzés. Hát még kommentálni. A stábotok felvette a 2018-as M4Sportos közvetítésedet, ami bejárta a világhálót.
- Életre szóló élmény volt. A helyszínen egy riporter közvetlenül megéli a hangulatot, az érzelmeket, a körülményeket. Érzi, ha hideg van, ha hőség van, hallja a sportolók örömujjongását, akár az edzői utasításokat, a helyi műsorközlő információit, látja, kik ülnek a lelátón, mit mutat a kivetítő – ezeket mind-mind át tudja adni a nézőknek, hallgatóknak. A kommentátorállást már a verseny előtt majd’ két órával elfoglalom, nézem a rajtlistákat, beszélek a kollégákkal, felkészülök. Elejétől kezdve követem végig a versenyt, látom a magyar és a külföldi érdekeltségű futamokat, így utóbbiakról is be tudok számolni, ha érdekes. Sok olyat látok, amit a kamera nem mutat meg. Ezt mind megoszthatom a szurkolókkal. Ha felkelek, már a reggelem is a verseny bűvöletében zajlik, és ez csak fokozódik a közvetítés végéig.
Nagyjából ennyit lát a csarnokból és a versenyből egy újságíró, egy kommentátor, azaz szinte mindent.
Eddig négy olyan olimpiai döntőt is közvetíthettél rövidpályás gyorskorcsolyában, amely magyar érmet hozott. Melyiket emelnéd ki?
- Megemelem a kalapomat a versenyzők előtt, a maga nemében mindegyikre el lehetne mondani, hogy sporttörténelmi, hiszen a férfiváltó, a vegyes váltó, Liu Shaoang bronza, majd győzelme is egyedülálló a maga nemében. Ha mégis ki kell emelni egyet, akkor a phjongcshangi, első aranyunkat. Teltház volt a dél-koreai csarnokban, ahol tombolt a hazai közönség és nagyon várta a sikert, de egy jól felépített futam végén mégis a magyarok nyertek. A döntő vége óriási katarzis volt. Felejthetetlen. Mégiscsak ez az első téli olimpiai aranyunk, nekem pedig az első magyar olimpiai győzelem, amelyet az M4Sporton közvetíthettem.
A rövidpályás gyorskorisok nagyon eredményesen meneteltek az őszi kvalifikációs versenyeken. A pekingi olimpia előtt milyen eredményt jósoltál nekik?
- Előzetesen két érmet reméltem, ami magyar szempontból már önmagában is rekordot jelentett volna a téli olimpiák történetében. Ebből lett aztán három csodás medália, köztük Ádó aranya 500 méteren. A rövidpályás gyorskorcsolya-versenyeken összességében úgy érzem, hogy reális végeredmények születtek. Amely nemzetek uralták az elmúlt négy évet, azok most is jól teljesítettek, a magyar versenyzők pekingi szereplése pedig igazolta, hogy továbbra is ott vagyunk a világelitben.
Tamás Short Track-ben négy magyar olimpiai érmes futamot közvetített.
(Fotó: Magyarock/Molnár Ádám, VF)