„Pénteken gyengébb anyagerősségű (6,8) gyakorlattal jelentkezett London olimpiai bajnoka, Berki Krisztián és ehhez képest elég sok, apróbb hibával adta azt elő – értékelt dr. Vígh. – Szombaton viszont 7,0-ról indult a nehezebb gyakorlat és egyszerűen megdöbbentő volt a különbség – pozitív előjellel. Nem túlzás azt mondanom, hogy leesett az állam a látottak hatására. Ez az irány igen jó és bíztató a közelgő világbajnokság előtt.”

- Szakszemmel nézve mi tűnt még föl, amit el kellene mondania?

„Hihetetlen nagy a fejlődés üteme a tornaszerek területén is. A Tornacsarnokban elhelyezett szerek kiváló műszaki hátteret biztosítottak, a talajpadló például kis túlzással muzsikált. Az ismert takarékossági évek után szemet gyönyörködtető volt egy egészen más minőségű szergarnitúrát látni. Ami pedig a gyakorlatokat illeti, én elsősorban a lólengés produkciókra koncentráltam. E téren is óriási gyorsulásnak lehetünk szemtanúi. Amíg annak idején az először 1972-ben bemutatott Magyar-vándort csak kilenc évvel később tudta a gyakorlatába beépíteni a kínai Li Hsziao-Pin, addig ma már teljesen bevett gyakorlat, hogy az egyik héten látott elemet egy másik tornász akár már a következő heti fellépése alkalmával bemutatja.”

- Ellentmondásnak tűnik, de az Ön által kifejlesztett Magyar-, valamint Sivadó-vándorok még mindig ismétlődnek a nemzetközi élvonal tagjainak produkcióiban is.

„Ez a bizonyos öt kör ötszörös hibalehetőséget rejt magában. Ezért úgy gondolom, ezen a téren is elérkezett a változtatások ideje. Valami újat, nehezebbet és rövidebbet kell kitalálniuk az érdekelteknek.”

- Említette, hogy a sportszergyártás is az űrkorszak sebességével fejlődik, s hogy néhány darab már hozzánk is eljutott a legújabb termékekből.

„Ez örvendetes, de csak az első lépésekként értékelhetjük. Ezek az új szerek egyébként hétfőn már Tatán „vendégszerepelnek”, tehát nincs belőlük több. A húsz méter hosszú gumiasztalt pedig ketté kellett vágni, hogy Tatán is, meg Budapesten is legyen egy-egy darab belőle.”

(Forrás: Jocha Károly)