„Elég időt töltöttem ebben a sportágban, tudom, honnan indultunk el. Minden, ami impulzus ért, ezalatt a szorgos harminc év alatt, az most egy olyan mederbe került, amit nehéz lenne most megfogalmazni. Azt gondolom, amit a srácok erről a szakmáról megtanultak, annak a legjavát letették most az asztalra. Nagyon-nagyon helyezkedtek, hogyha kellett, akkor visszaadtak pozíciót, és egy másodpercig nem voltak megszeppenve, hogy ez most egy olimpiai döntő. Rettenetesen elszántak voltak, és olyan pillanatokat ragadtak meg mind a négyen, ami kell a tökéletes munkához, mert csak azzal lehet olimpiai bajnoki címet nyerni. Ők ezt most letették az asztalra. A kollégáimmal szakmai szempontból ki fogjuk elemezni, hol voltunk kiemelkedően ügyesek ebben a futamban” – fogalmazott Bánhidi Ákos, a csapat menedzsere.

„A srácok megnyerték az olimpián a királykategóriát. Nem véletlenül ez az utolsó futam. A legmagasabbra tették a lécet, ami elképzelhető. Azonban azt is lehetett látni, mennyi minden bennük maradt az egyéni futamokkal kapcsolatban. Lehetett látni, hogy Ádót erősen érintette az olimpia pszichés terhe. Azt is lehetett látni, hogy a csapat leszedte róla a terhet, ami őt érte. Vagy például Sanyi, azzal az elképesztő elánnal, amivel ötszáz méteren végre éremhez akart jutni, és a rajtnál szétrúgták a pengéjét. Tudjuk jól, hogy század milliméterek múlnak azon, hogy hogyan működik egy penge. Nagyon sok olyan helyzet volt, amit magunknak köszönhetünk, és sok, ami úgy alakult, hogy nem volt szerencsénk. Olyan kirobbanó tettvágy volt ezekben a srácokban, hogy felmutassanak egy világra szóló eredményt, hogy utólag akár mondhatnám azt: egész egyszerűen nem is történhetett volna másképpen” – fejtette ki a szakember.

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)